tag:blogger.com,1999:blog-4636915487129941372024-03-13T12:54:45.041+02:00Babe, you love me? [Harry Styles Fanfiction] ~ BefejezettG.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.comBlogger27125tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-83563869535975503232015-01-10T16:58:00.002+02:002015-01-10T16:58:38.065+02:00Búcsú<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://ritpress.rit.edu/sites/carypress.rit.edu/files/imagecache/product/thanksforeverything.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://ritpress.rit.edu/sites/carypress.rit.edu/files/imagecache/product/thanksforeverything.jpg" height="194" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok! Nehezen akarom elhinni, hogy ez lesz az utolsó bejegyzésem ebben a blogban, de tudom, hogy így lesz a legjobb. Egyszer mindennek eljön a vége, nem igaz?! Ennek a blognak most jött el. Szerettem írni, igaz, hogy részek azok ritkán voltak és volt, hogy hetekig nem volt, amit nagyon sajnálok, de későn jöttem rá, hogy nem tudok ennyi blogot egyszerre vezetni. De most azon vagyok, hogy ne legyen több egyszerre háromnál. Így könnyebb és remélhetőleg mostantól nem kell csalódnotok a részek érkezésében a többi blogomban. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen tudom elhinni, hogy 67 feliratkozóm lett, hiszen ez a blogom nem áll olyan sok részből. Én az elején nem tartottam egyedinek és még most sem, de az olvasók száma azt mutatja, hogy tetszett nekik, amit olvastak. Remélem így van és nem csak én gondolom így. Igaz voltak részek, amik lehettek volna jobbak is, de ezen már nem tudok változtatni és nem is akarok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök, hogy velem tartottatok és követtétek Harry és Amanda életét. Kíváncsi lennék az olvasóim véleményére, mármint az egész történetnek, bár tudom, hogy nem igazán szerettek kommentálni azért mégis abban reménykedem, hogy megteszitek minnél többen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már csak annyit szeretnék mondani, hogy mondani, hogy mindent köszönök, amit értem tettetek. Nélkületek nem sikerült volna létrehozni a blogot. Szóval mindent köszönök! Ti vagytok a legjobbak!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Prológus + 24 rész + Epilógus</div>
<div style="text-align: center;">
67 rendszeres olvasó</div>
<div style="text-align: center;">
Több mint 37 ezer megtekintés</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
További blogjaim:</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://lottietomlinsonandharrystylesfanfic.blogspot.ro/">I'll always fight for love</a> H.S.FF.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://runawaywithme-louistomlinson.blogspot.ro/">Runaway with me</a> L.T.FF.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://yousavedmefromthedarkness.blogspot.ro/">You're my Angel</a> H.S.FF.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://yourethebestthinginmylife.blogspot.ro/">You're the best thing in my life</a> H.S. és L.T.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://darksideofmylifeisyou.blogspot.ro/">You're in my mind</a> H.S.FF.</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="http://youbringmebacktolife-fanfiction.blogspot.ro/">You bring me back to life - Befejezett</a> H.S.FF.</div>
<div style="text-align: center;">
Ezek a híresebb blogjaim, de a többit is megtaláljátok az modulsávon, ha kíváncsiak vagytok rájuk!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
U.I. Természetesen még vannak ötleteim új blogokhoz, tehát Harry nemsokára új történetben is szerepelni fog, de mielőtt azt még elkezdeném szeretnék befejezni még párat!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Ölellek Titeket!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;">Vége</span></div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-66574466541183918382014-12-27T21:38:00.003+02:002014-12-27T21:38:51.590+02:00Epilógus<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hát ennyi lett volna ez a blog. Tudom, hogy rövid, lehetett volna hosszabb is, de úgy éreztem, hogy itt kell abbahagynom, mert a többi már csak erőltetés lenne. Csak remélni tudom, hogy tetszett nektek és nem bántátok meg, hogy olvastátok. Köszönöm, hogy velem voltatok és az utolsó percig bíztattatok. Valamikor a napokban érkezik egy búcsú is, ahol majd említek egy két dolgot, kérlek titeket olvassátok majd el. Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.polyvore.com/cgi/img-thing?.out=jpg&size=l&tid=103899141" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.polyvore.com/cgi/img-thing?.out=jpg&size=l&tid=103899141" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A repülőről leszállva azonnal átjárta a testem a forróság, ugyanis a Nap hétágra sütött. Ebben a pár hónapban teljesen elszoktam a melegtől, hiszen Londonról ez nem igazán mondható el. De most, hogy újra itt vagyok beletelik majd egy kis időbe, mire hozzászokom. </div>
<div style="text-align: justify;">
A bőröndjeinket keresve megdermedtem. Rengeteg rajongó áll alig pár méterre tőlünk, akik minden bizonnyal a fiúk érkezését várják. Előre látom, hogy nem fogunk olyan hamar túljutni ezen a helyen, hiszen meg kell majd álljanak autogramot osztogatni és képeket készíteni. Én ezt nem bánom, csak még nem szoktam hozzá, de egy nap ez is meglesz Harrynek köszönhetően. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még mindig képtelen vagyok elhinni, hogy sikerült rávennie arra, hogy visszajöjjek vele ebbe a városba. Ha rajtam múlt volna soha többet nem teszem be ide a lábam, de miatta képes voltam változtatni a döntésemen. Azok után, amit Anne mondott nekem, nem tudom elképzelni az életem a fia nélkül. Igaz csak pár napja vagyunk együtt, de nekem ez pár nap sokkal többet jelentett, mint azt bárki is el tudja képzelni. Megismertem őt. Találkoztam a családjával és megtudtam néhány gyermekkori történetet róla, amiket sosem fogok elfelejteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem itt leragadunk egy ideig. - sóhajt fel Louis. - Pedig már annyira hiányzik Eleanor. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolj arra, hogy már csak pár perc és láthatod. - érintem meg a karját, mire rám mosolyog. - Biztos vagyok, hogy nem csak Ash vár itt engem, hanem titeket is a barátnőitek. - teszem hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen ebben igaza van, Perrie írt, hogy itt fog rám várni. - szólal meg Zayn. - Bár azt nem mondta, hogy a többiek is vele jönnek-e, de szerintem itt lesznek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Srácok akkor vessük magunkat a rajongóink közé. - szólal fel Harry. - Megleszel addig? - fordul felém. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, menjetek csak. Már nagyon várnak tieteket. - simítok végé az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem siettem el a bőröndjeim keresését, mivel tudtam, hogy úgysem menekülhetünk el innen hamar. Magam után húzva kék bőröndöm indulok el Ash keresésére, akit szinte azonnal megpillantok az emberek között. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak, hogy tud haragszom rád, de had öleljem meg a legjobb barátnőmet. - vont a karjai közé, mire én nevetve öleltem őt vissza. - Boldognak látszol. - suttogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az is vagyok. - vágom rá. - Most már belátom, hogy nem kellett volna elmenekülnöm, de ha itt maradok lehet semmi sem így alakult volna. Tudom, hogy haragszol rám, de most itt vagyok nem lehet, hogy elfelejtjük ezt az egészet és onnan folytatjuk ahonnan abbahagytuk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem. - mosolyog rám. - Csak meg kell ígérned nekem, hogy többet nem teszel ilyet, nem lépsz le egy szó nélkül és elmondod nekem, ha valami nyomja a lelked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cserkészbecsszó! - emelem fel a kisujjam, mire ő nevetve láncolja össze az övével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csak Niall akadt ki miután elmentél, lehet, hogy nem mutatta annyira, mint ő, de Harry is szomorú volt. De ahogy most ránézek, nem is lehetne boldogabb. - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, így utólag talán kicsit örülök, hogy minden úgy történt, ahogy. Hiszen így ismerkedhettem meg vele, így szerethettem belé és így lehet boldog a hátralévő életemben. - pillantok a fiúk felé. - Niall is kezd megbocsájtani vagyis próbálkozik, hiszen a koncert után engem is megölelt, pedig nem hittem volna, hogy megteszi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall olyan, mint egy aranyos kölyökkutya, csak szeretetre vágyik, de mikor megbántják az nagyon tud neki fájni, viszont a kutyák sem annyira haragtartók, így szép lassan az ő mérge is elszáll. - vonja meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is abban reménykedem, meg persze abban is, hogy Harrynek is meg fog bocsájtani, mert nem akarom tönkretenni a barátságukat...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki kell nekem megbocsájtson? - ölel át hátulról, mire egy halk sikoly hagyja el az ajkaim. - Aranyos vagy, amikor megijedsz. - puszil a nyakamba. - Szia, Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló. - int neki. - Am, már kérdezni akartam a szervezéshez is visszatérsz? - megvonom a vállam. - Erről még beszélünk később. - néz rám komolyan, majd elindul a többiek után. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen még nem gondolkodtam, de nem akarok oda visszatérni. Valamiért azt érzem, nem igazán nekem való munka, már nem. Bár az is lehet, hogy egy nap meggondolom magam, de az biztosan nem most lesz. A kezemben lévő telefon rezegni kezdett. Dy írt, hogy reméli épségben megérkeztünk és nem feledkezem meg róla. Biztos lehet benne, hogy nem fogok, neki köszönhetem, hogy képes voltam tájékozódni Londonban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere menjünk. - kulcsolja össze az ujjainkat Harry, majd kezd kifelé húzni. - Ha a munkádhoz nem is térsz vissza, remélem egy nap a mi esküvőnket megszervezed. - suttogja a fülembe, mire megállok. - Szeretlek és komolyan gondoltam, amit az előbb mondtam. - csókol meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem érdekel, hogy mi lesz velünk, hogy most lőtte le a leánykérést, ha egyáltalán tervezett ilyet, de örülök, hogy ezen gondolkozik. Akár most ebben a percben is hozzámennék, de tudom, hogy nem lehet még túl korai és, mint szervezőnek sok dolgom lesz még benne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hallom a vakuk kattogását, de nem érdekel. Szorosan bújok hozzá és túrok a hajába. Hozzá kell szoknom, hogy mellette többet már nem lesz nyugodt életem, minden lépésem figyelni fogják, de nem érdekel. Ha ő itt van mellettem és szeret, amit tudom, hogy tesz, kibírok bármit. Kibírom, mert szeretem. Kibírom, mert nélküle nem tudnám elképzelni az életem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kézenfogva lépünk ki a hatalmas üvegajtón, az új életünk elé nézve...</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-69893118680370265712014-12-27T18:54:00.000+02:002014-12-27T18:54:14.934+02:0024.rész - Randi<div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam az utolsó részt. Tudom, hogy tegnapra ígértem, de rosszul</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>lettem így nem tudtam befejezni, ma viszont megtettem és még</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>a mai napon hozom az epilógust is. Biztosan lesz, mivel már jól vagyok</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>és még korán van, szóval semmi képen sem fogok elaludni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm, hogy velem tartottatok és bíztattatok.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A jövőhéten, majd egy búcsút is fogok írni, amiben lesznek</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>információk az új blogról is. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>----------------------------------------------------------------</i></div>
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://24.media.tumblr.com/97ddeb72ac9ecafa5520962d5152de4a/tumblr_movob5tv2Y1rq9z74o1_400.gif" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/97ddeb72ac9ecafa5520962d5152de4a/tumblr_movob5tv2Y1rq9z74o1_400.gif" height="264" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk koncertje tegnap este volt. Életemben nem láttam még ennyi ember egy helyen, mint most. Pedig elég sok híres ember esküvőjét szerveztem már meg, ott sem voltak kis számok a vendéglistán, de ez mindent felülmúlta. Több ezer fiatal lány, akik csak azért jöttek el, hogy őket lássák, hogy találkozzanak velük és talán még képet is készíthessenek, bár ez lehetetlen, ők is tudják, de a remény hal meg utoljára nem igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Két és fél órán keresztül ugráltak a színpadon, pontosan úgy, mintha még mindig 18-19 évesek lennének, pedig már jóval meghaladták azt a kor. De mit számít az életkor, ha te jól érzed magad a bőrödben? Mit számít, hogy mennyi vagy, ha te fiatalnak érzed maga?! Semmit. Nem a kor határoz meg, hanem, hogy te magad mennyinek érzed a korod, ők még most is tinik, akik szeretnek hülyéskedni és énekelni. A rajongók szerintem akkor sem távolodnak el majd tőlük, ha öregek lesznek és talán még összejönnek egy kisebb koncertre. Én személy szerint még azt is el tudom képzelni, hogy ősz hajjal ugrálnak a színpadon, mit meg nem adnék, hogy lássam egyszer így őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A koncert után egy hatalmas buli volt a fiúk részére megszervezve, amiről elég későn jöttünk el. Mindenki teljesen kiütötte magát, csak egy személy nem, ami nem kicsit volt furcsa számomra. Én is keveset ittam, de Harry semmit. Nem értettem, hogy miért egészen addig, míg ma reggel be nem jelentette, hogy randira akar vinni és nem akart rajta másnapos lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igazi randin még nem nagyon voltunk, de most úgy döntött, hogy elvisz, aminek biztosan nem fogom megtudni a helyszínét, míg oda nem érünk. Nem adta tudtomra, hogy mit vegyek fel, ami kicsit kikészít, hiszen nem akarok túlságosan kiöltözni hiába...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább azt áruld el, hogy mit vegyek fel?! - sóhajtok fel a háthoz állva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valami meleget és ne legyen a lábadon magassarkú, mert arra semmi szükség nem lesz. - fordul meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig azt hittem, hogy tetszett a tegnap esti cipőm. - emelem fel a lábam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszett. - kapja el a derekam. - De most nem illene ahhoz a helyhez, de lesz még alkalmad felvenni, ígérem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - nyomok egy puszit az rácára, majd megfordulok és elindulok ki a szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne riszáld így a csípődet, mert akkor biztosan nem jutunk el a randira. - morogja, mire felnevetek, majd az ajtóból hátrapillantva rákacsintok és bezárom magam után az ajtót. - Ez még visszakapod, hercegnőm. - kiáltotta utánam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel azt mondta, hogy öltözzek meleg, elővettem egy farmert és egy kötött pulcsit. Nem a legmelegebb ruháim, de azért nem fogok bennük fázni. Lábamra visszahúztam a csizmám, majd feltettem egy halvány sminket és már kész is voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kint már teljesen sötét volt ebben az órában. Valamiért mégis úgy érzem, hogy nem bent leszünk, hanem a szabadban, különben miért mondta volna, hogy melegen öltözzek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon csinos vagy. - lép be Louis a konyhába. - Elmondta már, hogy hová akar téged vinni? - vigyorog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, semmit sem mondott, így mostanra feladtam a kérdezősködést. - vonom meg a vállam. - De valamiért azt érzem, hogy mindenki tudja rajtam kívül ebben a házban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán igazad van, talán nem. - nevet fel. - De abban biztos vagyok, bármit is talált ki neked, imádni fogod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, mert neked biztosan elmondta. Ismerem már annyira, hogy tudjam. - lököm meg. - De az is tetszene, ha egy barlangba vinne, ha ő is ott van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez sokkal jobb, mint egy barlang, majd meglátod kislány. - borzolja össze a hajam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetünk? - kérdi az ajtónak dőlve Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - mosolygok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egyben hozd haza ezt a lányt, haver, mert elég sötét van odakint. - néz rá Louis, majd rám mosolyog és elhagyja a konyhát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább nem kérdem meg, hogy ezt mire értette, mert valószínűleg úgysem mondanád el. - lépek hozzá közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljesen igazad van, most pedig gyere. - fogja meg a kezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután mindketten felvettünk a kabátunkat, már ki is lépünk a házból. Besegített a kocsiba, majd ő is beült mellém. Nem mentünk olyan sokat mikor megállt a Temze partjánál. Nem értem, hogy mit keresünk itt. Komolyan itt akar randizni velem, ahol semmi sincs és ilyen hideg van?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, nem a semmi közepére hoztalak, csak egy kicsit sétálnunk kell, míg odaérünk. - suttogja a fülembe, mintha kitalálta volna, hogy pontosan mire is gondoltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kézenfogva sétálgatunk közel egymáshoz, míg a távolba fel nem fedezek egy kisebb hajót. Kérdőn pillantok Harry, aki mosolyogva bólint. Tehát az nekünk van ott?! Oké azt hittem senki sem tud meglepni a randikon, de úgy látszik ebben is tévedtem vele kapcsolatban. A Temzén fogunk kettesben hajókázni, este? Egyáltalán tudja vezetni?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Kyle! - szólal meg Harry, mikor odaérünk. - Kösz, hogy elhoztad ezt a kicsikét. - bök a hajó felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szívesen, haver. - biccent felénk. - Gondolom használni tudod, szóval én át is adom neked, majd szólj ha jöhetek érte. - ráz kezet Harryvel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtanulom. - azonnal lefagyik a mosoly az arcomról. Még sosem vezetett ilyet és azt akarja, hogy felszálljak rá. Kizárt dolog. - Csak vicceltem, Am. Persze, hogy tudom vezetni. - nevet fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyennel nem szép dolog viccelni. - vágom rá, mire jobban nevetni kezd. </div>
<div style="text-align: justify;">
Miután mindketten biztonságban feljutottunk a hajóra, Harry beindítja a motort, majd elindulunk a vízen. Dermedten állok a közelébe, hiszen én még sosem voltam hajón ezelőtt és nem gondoltam volna, hogy első alkalommal a sötétben történik majd meg. Harry lejjebb vette a sebességet, majd odajött hozzám és átölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mitől félned. - suttogja. - Sosem hagynám, hogy bajod essen. Nem hoztalak volna ide, ha attól félnék, hogy bármi történhetne. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, csak kicsit hideg van itt... - fonom össze magam előtt a karjaim. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor gyere igyuk meg a forralt borunkat, az majd kicsit felmelegít, ha meg nem akkor átölellek én, hogy melegítselek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen romantikus valaki. - nevetek fel. - Na hol is van az a bor? - vigyorgok fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten leültünk közel egymáshoz a bőrülésre, majd a kezünk a borral csodálni kezdtük az elénk terülő tájat. London este a legszebb, hiszen akkor van kivilágítva az egész város.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig fázol? - mire megrázom a fejem és közelebb bújok hozzád. - Akkor miért bújsz ennyire közel hozzám?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretek a közeledben lenni, de ha neked nem tetszik akkor... - húzódom el tőle, mire azonnal utánam kap és visszahúz magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy azt akarom, hogy elmenj. - ölel magához. - Tudod nagyon örülök, hogy holnap te is velünk jössz. - sóhajt fel. - Bár gondolom rájöttél, hogy akkor is magammal vittelek volna, ha nem mondtál volna igent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tisztában voltam vele, de nem kell elhurcolj, ugyanis én csak ott lehetek boldog, ahol te is ott vagy, ha haza akarsz menni, akkor én veled tartok. Nem azért, mert én is vissza akarnék oda menni, hanem azért mert szeretlek téged és boldoggá akarlak tenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha visszamennék oda és te nagyon nem érzed magad jól, amit biztosan észreveszek majd akkor mit szólnál ahhoz, ha egy kis idő múlva ideköltöznénk, csak mi ketten? - kérdi a szemembe nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képes lennél otthagyni a barátaidat és mindenkit, miattam? - motyogom alig hallhatóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ezt is képes lennék megtenni érted. Bár szerintem a többieknek is elege van már a melegből. - vonja meg a vállát. - Mi itt nőttünk fel, ide kötnek az emlékeink, szerintem nem csak nekem van néha honvágyam, hanem nekik is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért költöztetek el?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hírtelen ötlet volt. Mivel itt éltük át a karrierünk legszebb pillanatait el akartunk innen tűnni. Nem azért, mert megutáltuk Londont, ha nem túl sok emlék kötött minket ide... De úgy érzem, hogy én már képes lennék ide visszajönni. Közelebb lehetnék a családomhoz is és ha téged ez tesz boldoggá akkor szívesen visszaköltözöm ide.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam előtte sírni, de mégis kibuggyant egy könnyen, hiszen még senki sem hozott volna értem ilyen nagy döntést. Ha én itt akarnék maradni akkor képes lenne ideköltözni, csak miattam, ez számomra minden ajándéknál többet jelent, de nem fogom ezt kérni tőle, csak ha tényleg úgy érzem, hogy már nem leszek képes boldog lenni abban a városban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért sírsz? - kérdezi aggódva. - Mondtam valamit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - rázom meg a fejem. - Csak én akarok annyit mondani, hogy nagyon szeretlek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is téged, mindennél jobban. - csókol meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Karjaim a nyaka köré fonom, majd lassan az ölébe helyezem magam. Kezei szorosan magához húznak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vissza kéne mennünk és ezt a szobában folytatnunk, mielőtt megfázol. - suttogja a nyakamba, mire én egy aprót bólintok, majd kimászok az öléből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kezem után nyúlva húz engem is magával a kormányhoz, majd maga elé állítva indítja be a motort és fordulunk vissza. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítesz? - puszil a nyakamba, én pedig bólintok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezeim a kormányra helyezem, ő pedig az enyémekre, így irányítjuk a hajót ketten...</div>
</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-80711105531807678612014-12-26T20:50:00.000+02:002014-12-26T20:50:40.106+02:0023.rész - "Te vagy az a lány."<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a><a href="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://38.media.tumblr.com/30a0a0410dc97d5b4c5c11ab96e7bf09/tumblr_ngr3szmSjt1sr0e7ko1_1280.png" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Meghoztam nektek az új részt, remélem örültök neki és tetszeni fog. Nem akarom húzni az időt, csak annyit szeretnék mondani, hogy ma késő este még lesz egy rész, holnap pedig érkezik az epilógus. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<br />
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
Az este folyamán, amikor elvonultam Gemmával nagyon sokat nevettem. Viccesebbnél viccesebb történeteket mesélt Harryről, amit egyszerűen képtelen voltam róla elhinni, hiszen sosem néztem volna ki belőle, hogy ilyen gyerek volt. Sokkal hamarabb el tudtam volna képzelni ezeket Louisról, mint róla, de úgy látszik gyerekként mindenki szeret hülyéskedni. Nem csak én voltam olyan baba, aki képtelen volt megülni a fenekén, bár azt nem mondhatom, hogy már kinőttem hiszen ez nincs így, de képes vagyok felnőttként is viselkedni, ha akarok, de az is sokszor megtörténik, hogy rosszabb vagyok, mint egy tini, de aki szeret az így fogad el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Emlékszem, hogy öt éves volt, mikor anya hazahozott egy kutyát és - nevet fel, de mielőtt még folytathatná kivágódik az ajtó és Harry jelenik meg - a francba most nem fejezhetem be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szép, hogy nem Gem. - vágja rá. - Ez az a történet, amit senki sem tudhat meg rólam, még az a lány sem, aki a világon a legfontosabb számomra. - néz rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj ne már Harry, tudni akarom. - nézek rá könyörgően. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szó sem lehet róla. Azt sosem felejtem el és eszem ágába sincs, hogy te is megtud, mert akkor életem végéig ezzel szívatnál. Gemma már így is ezt teszi és néha anya is mikor az eszébe jut, de neked nem juthat a füledbe ez a történet soha az életben!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Undok vagy Harry! - sóhajt fel Gemma. - Miért nem hagyod, hogy más is nevessen rajtad, a családon kívül?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán azért, mert nem szeretném, hogy megtudják a mocskos kis gyermekkori történeteim. - forgatja szemeit, mire felnevetek, majd elé sétálok és a füléhez hajolok.<br />
- Nincs olyan történet, amivel elérnék, hogy kiszeressek belőled. - suttogom, mire elkapja a derekam és magához húz.<br />
- Ezt eddig is tudtam, de attól még nem fogom neked elmondani, kicsim. - csókol nyakon. - Szerintem Gem, már így is eleget mesélt neked rólam.<br />
- Még lenne mit. - gondolkozik el Gemma, mire Harry szigorúan pillant felé. - Oké nem lenne semmi. - emeli magasba a kezeit.<br />
- Én is így gondoltam. - morogja. - Anya, szeretne veled beszélni, mielőtt még lefeküdnénk. - mosolyog rám. - A konyhában vár rád. - bök az ajtó felé.<br />
Nem tudom, hogy mit akarhat. Fogalmam sincs, hogy félnem kéne vagy sem, de magabiztosan indulok le a lépcsőn, majd lépkedek a konyha felé.<br />
- Édesem, gyere ülj le, szeretnék neked mondani valamit. - mosolyog rám, amint belépek. - Ne ijedj meg, semmit rosszat nem fogok veled közölni, csak szeretnék valamit megosztani veled, amit szerintem tudnod kell, amit csak egy anya vehet észre a fián, senki más.<br />
- Hallgatlak. - motyogom a kezeim bámulva, majd erőt véve magamon emelem rá a tekintetem.<br />
- Tudod Harryt már nem egyszer láttam boldognak, de ez most más. Amikor először jelent meg Ninával az oldalán, boldog volt, ezt tagadni sem lehet. Szerették egymást, de én már az elejétől fogva tudtam, hogy nem ő az igazi neki. - rázza meg a fejét. - Erről sosem beszéltem neki, nem is akarok, de tudtam, hogy nem lesz esküvő. Gondolom végig azt hitted, hogy haragudni fogok rád, de ez egyáltalán nem igaz. Boldog vagyok, hogy a fiam végre megtalálta azt a lányt, akit mindennél jobban szeret, aki a saját életénél is fontosabb számára. Te vagy az a lány. Látom a szemében, a szavaiban, a mozdulataiban. Érted képes lenne bármit megtenni és meg is tett, hiszen felbontotta az eljegyzését. Szeret téged. Nagyon örülök, hogy végre megtalálta számára az igaz szerelmet és csak remélni tudom, hogy képes lesz téged megtartani, te pedig képes leszel megbocsájtani a hülyeségeit, mert ez biztosan mondhatom, hogy jó néhány baklövése lesz, de sosem szándékosan. Tudnod kell, hogy bármit is tesz majd teljes szívéből szeret.<br />
- Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ezt fogod nekem valaha mondani, azok után, ami történt. - vallom be. - De belátom, hogy semmi sem úgy történik az életemben, ahogy én azt elterveztem. Az utolsó időben minden szabályom megszegtem. Elmenekültem, pedig azt mondtam sosem fogok, de a szerelem elől mégis megtettem.<br />
- Semmiért se hibáztasd magad édesem, lehet, hogy eleinte nem érezted helyesnek, de be kell látnod, hogy te vagy a legjobb, ami a fiammal valaha történhetett volna. - fogja meg a kezem. - Nélküled sosem lehetne boldog, de abban biztos vagyok, hogy te mindeneddel azon leszel, hogy boldoggá tedd őt.<br />
- Így van. - nyelek egyet. - Azon leszek és el is fogom érni, mert számomra a mosolya örömöt jelent, engem az tesz Boldoggá, ha ő mosolyog, mert akkor biztosan tudom, hogy boldog.<br />
- Akkor nyomás felfelé hozzá és mond el neki, hogy mit érzel iránta és tedd boldoggá őt. - néz a szemembe, mikbe könnyek gyűlnek.<br />
- Ezt fogom tenni. - bólintok rá.<br />
Felállva még egyszer rámosolygok, majd elindulok Harry szobája felé. Biztosra veszem, hogy már az ágyán fekszik rám várva, de mielőtt még lefeküdnénk, muszáj elmondanom neki, hogy mit érzek iránta. Tudnia kell, mert még sosem mondtam el neki végig sosem fejtettem ki érzéseimet előtt.<br />
Szobájába belépve, egyből rám kapja tekintetét.<br />
- Történt valami? - lép közelebb hozzám, majd veszi kezei közé az arcom.<br />
- Semmi. - hunyom le a szemem. - Csak muszáj elmondanom neked valamit. - nézek a szemébe. - Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdem tőle, mire ő bólint. - Sosem mondtam el neked, hogy mit szeretek annyira benned, hogy mit érzek a közeledbe, de most szeretném veled közölni.<br />
- Mit mondott neked anyám, hogy ennyire megríkatott? - töröl le egy csepet az arcomról. Sírok? Észre sem vettem.<br />
- Pontosan azt mondta, amit hallani akartam. - mosolygok rá. - Az első pillanatban megdobogtattad a szívem, amikor megláttalak téged az irodám előtt. Sosem éreztem még ilyet, sosem érte el nálam senki sem, hogy megdermedjek egy pillanatra, de te elérted. Te már az első percben levettél a lábamról, mint még senki más. A hangoddal, a bájos mosolyoddal, magaddal. Nem akartam elhinni, hogy egyik percről a másikra elloptad a szívem. Beléd szerettem, pedig nem is ismertelek... aztán mikor minden kiderült elmenekültem, mert nem akartam szembenézni a következményekkel, de most itt vagyok és teszek rájuk, csak az számít, hogy mi boldogok legyünk és együtt legyünk, semmi más. Szeretlek. - nézek a szemébe.<br />
- Ezt eddig is tudtam, de örülök, hogy most tőled is hallhattam. - dönti enyémnek a homlokát. - Mit mondott neked anya?<br />
- Az nem fontos. - mosolyodok el. - De úgy éreztem, hogy el kell neked ezt mondanom, hogy tud mennyire fontos vagy nekem, hogy tud mit jelentel nekem.<br />
- Te vagy a mindenem. - suttogja az ajkamra. - A mindenem. - tapasztja ajkait az enyémre. - Örülök, hogy találkoztam veled és elmondhatom, hogy mennyire szeretlek az egész világnak.<br />
Lehet, hogy mondani szeretett volna még valamit, de nem érdekel. Kezeim a nyaka köré kulcsoltam, majd szorosan magamhoz húztam. Kezeivel megemelt, én pedig egyből köréje csavartam a lábaim. Tudom, hogy törődnöm kéne azzal, hogy a családja itt van alig pár méterre tőlünk, de nem fogom leállítani, még akkor sem ha ez lenne a helyes.<br />
Szeretem. Mindennél fontosabb nekem, képtelen lennék azt mondani neki, hogy hagyja abba és nem is akarom, hogy ezt tegye.<br />
- Ha most nem állítasz le akkor később nem fog sikerülni. - rejti el arcát a hajamba.<br />
- Nem akarlak leállítani. - motyogom.<br />
- Pedig azt hittem, hogy vagy olyan jó kislány, hogy a szüleim közelében ne csináljunk semmit. - morogja. - Tévedtem.<br />
- Nagyot. Nem vagyok én olyan jó, mint amilyennek hiszel. - nevetek fel. - Sokkal rosszabb vagyok, de ha jól tudom, de pont ezt szereted bennem.<br />
- Nem. - áll meg egy pillanatra. - Nem csak ezt, hanem mindent szeretek benned. - jelenti ki. - Minden egyes részedet, tulajdonságodat, baklövésedet, mindened.<br />
- Ó milyen szókimondó lett hírtelen valaki. - nevetek fel. - De mi lenne, ha nem beszélnénk, hanem inkább cselekednénk? - suttogom a fülébe.<br />
- Ahogy óhajtod, hercegnőm. - dönt el az ágyon, majd mászik fölém...</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-81570825933724968952014-12-22T14:34:00.001+02:002014-12-22T14:34:30.025+02:0022.rész - A nagy találkozás<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tudom, hogy alig pár órája volt új rész, de mondtam, hogy be szeretném fejezni ezért megpróbálok naponta hozni részeket, hogy minnél hamarabb sikerüljön és több időt szentelhessek majd a többi blogomra is. Remélem tetszeni fog és várni fogjátok a folytatást. Nem ígérem, hogy lesznek pikáns részek, bár az is meglehet, mert az utolsó előttibe egy randit tervezek, ami remélem tetszeni fog nektek. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/3d2e286818ae3315f7c0b8f7192be20a/tumblr_n691lubxvn1sxq8x5o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://38.media.tumblr.com/3d2e286818ae3315f7c0b8f7192be20a/tumblr_n691lubxvn1sxq8x5o1_500.png" width="279" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszem, hogy képes volt rávenni az este, hogy elmenjek vele. Nem arról van szó, hogy nem akarok találkozni a családjával, mert szeretnék, de attól tartok nem fogok nekik megfelelni. Biztos vagyok benne, hogy a történetünket már tudják és kétlem, hogy örülnének neki. Tönkretettem egy kapcsolatot, mert szülő szeretne fiának egy ilyen partnert?! Egyik sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szeretném, hogy rossz legyen a viszonyunk, de úgy érzem, hogy ez sokkal inkább kínosabb lesz, mint a Niall sztori. Neki sem volt könnyű elfogadnia, kétlem, hogy teljesen beletörődött, de próbálkozik, nekem ez számít. De a család az más. Ők nem bocsájtanak meg olyan hamar a baklövéseket, főképpen nem az olyanokat, mint az enyém. Bele sem akarok gondolni, hogy mit gondolhatnak rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry - szólok neki, mire pár másodperc múlva megjelenik az ajtóban - kérlek segíts eldönteni mit vegyek fel. - fordulok felé, könyörgően. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Am - lép közelebb - nem kell kiöltöznöd, csak ad önmagad és meglátod minden jó lesz. - simít végig csupasz karomon. - Kedvelni fognak téged, pont ahogy én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mert minden szülő álma egy olyan barátnő, mint én. - sóhajtok fel. - Harry tönkretettem a készülő házasságodat, szerinted a szüleid tárt karokkal fognak engem fogadni? - nevetek fel kínosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismerem őket, anya már most odáig van érted. - suttogja, átkarolva engem. - Nem kell aggódnod minden a legnagyobb rendben lesz. Nem esznek embereket, ha ettől tartasz. Kedvelni fognak. - puszil a nyakamba. - Emlékszel, mikor nem akartad elhinni, hogy a fiúk sem haragudnak rád, mégis igazam lett? - bólintottam. - Most is igazam lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ez más... Valahogy képtelen vagyok elhinni, hogy minden rendben lesz. - motyogom. - Ők a szüleid, nem pedig a haverjaid. Az enyémek, mindentől védeni akarnak, szóval ne mond nekem azt, hogy ilyen hamar elfelejtették mit tettem veled...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem felejtették el. - néz a szemembe. - De nem gyűlölnek téged. Anya szerintem alig várja, hogy megismerjen, pont úgy, ahogy Gemma is. Lehet, hogy kicsit dühösek voltak rád az elején, de elfogadják, hogy ez az én döntésem, hogy téged szeretlek és veled akarok lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, feltételezzük, hogy igazad van, de akkor sem állíthatok be szakadt farmerbe és egy laza pólóba, mert az nem való egy találkozásra. - rázom meg a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tőlem úgy is jöhetnél. - mosolyog rám. - De ha mindenáron a véleményem akarod akkor vegyél fel egy inget egy gatyával és minden rendben lesz. - nyugtat meg. - Fél óra múlva indulunk, addig én lent leszek. - nyom egy csókot az ajkaimra, majd távozik a szobából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Magamra kapok egy fekete kicsit ünneplőbb inget, alulra pedig egy sötét kék farmert, a lábaimat pedig sarkatlan csizmámba bújtatom. Nem öltöztem ki mégis megfelelőnek érzem a találkozásra az öltözékem. Még egyszer a tükör elé lépek, majd megnézem magam benne. Alig észrevehető smink, laza hullámos hajjal. Csak remélni tudom, hogy Harrynek igaza van és kedvelni fognak...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út csendesen telt. De ahogy befordultunk az utcájukba, a hasamban lévő görcs egyre rosszabbodott. Félek. Lehet ez azért is van, hiszen eddig még egy barátom családját sem látogattam meg, bár kétlem. Szerintem ez inkább annak az oka, hogy félek attól mit gondolnak majd rólam. Harry a combomra helyezi a kezét, mire én felé fordítom a szemeim. Mosolyog. Tudom, hogy meg szeretne nyugtatni, de nem könnyű bármit is elérni nálam ebben a helyzetben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megjöttünk. - suttogja. A válla felett kinézek az üvegen és egy nem túl nagy családi házat fedezek fel. Nyelek egy hatalmasat, majd visszavezetem tekintetem Harryre. - Nyugodj meg, kedvelni fognak. Ismerem őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én még mindig úgy érzem, hogy nem kellett volna veled jönnöm. - suttogom. - Meg akarom őket ismerni, de gondolj csak bele...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Am - fogja kezei közé az arcom, mire behunyom szemeim - ha bármi történik én veled leszek és leállítom őket. - néz a szemembe. - De semmi sem lesz, most pedig gyere szépen és menjünk be. Jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - adom meg magam. Kiszáll a kocsiból, majd engem is kisegít. Összekulcsolja az ujjainkat és elindul a ház felé. - Csak kérlek ne engedd el a kezem, egy percre sem odabent. - suttogom, mire ő megszorítja ujjaim.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint a zár kattant, tudtam, hogy már nincs visszaút. Belépve az előszobába, egyből meleg szeretett fogadott. Az a bal oldali falra tekintve rengeteg gyermekkori képet fedezek fel, Harryről és gondolom Gemmáról. Ám a bámészkodásom léptek zavarják meg, mire feszülten pillantok a hozzánk közeledő idősebb hölgyre. </div>
<div style="text-align: justify;">
Arcán kedves mosoly terül szét, amint észrevesz minket. Ez a mosoly kicsit megnyugtat, de még mindig nem eléggé, hogy ne remegjenek bele a lábaim. Harry elé érve, azonnal a karjai közé zárja, mire neki muszáj elengednie a kezem, hogy visszaölelje az anyukáját. Feszülten arrébb lépek, majd próbálom megnyugtatni magam, hogy semmi gond sem lesz. De Harry anyukáját elnézve, nem tudnám róla azt feltételezni, hogy hamarosan nekem esik majd és sértegetni kezd. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő lenne az a lány, akiről már annyit hallottam? - pillant rám, miután eltávolodott fiától. Arcomra pír szökik, hiszen nem tudom, hogy mit kéne tennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot asszonyom, Amanda Williams vagyok. Örülök, hogy megismerhetem. - próbálom elrejteni a hangomban lévő remegést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek kedvesem, tegeződjünk, nem vagyok még olyan öreg. - mosolyog rám kedvesen, majd meglepetést okozva nekem, magához ölel. - Örülök, hogy megismerhetem azt a lányt, aki elrabolta a fiam szívét. - suttogja, miközben én még mindig dermedten állok a karjai között, ám pár másodperc múlva visszaölelem és megkönnyebbülve sóhajtok fel, miközben Harryre pillantok, aki mosolyogva néz minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy miattam lett vége Harry... - kezdek bele, de megállít, majd mosolyogva néz a szemembe és szólal meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A sors akarta így, kedvesem. Harry nem hiába választott téged. - rázza meg a fejét. - A szív mindig tudja ki az igazi számára és ha rá hallgatunk, akkor minden tökéletes lesz. Ha ezzel azt akarod közölni velem, hogy ne haragudjak rád, azt kell mondanom, hogy sosem tettem azt. Lehet, hogy eleinte elszomorított, de utána rájöttem, hogy nem hiába történt így ez az egész. Nem hiába kerültél te a fiam mellé. Tudnod kell, hogy més sosem láttam őt ennyire boldognak, mint melletted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is nagyon boldog vagyok vele. - suttogom. - Ígérem, hogy nem fogom őt megbántani és sosem engedem majd, hogy szomorú legyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Melletted nem is lehetnék szomorú. - karolja át a derekam Harry. - Hiszen számomra te egy angyal vagy, aki megmutatta nekem, hogy milyen az igazi szerelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira jó látni, hogy ilyen boldogok vagytok. - váltogatja köztünk a tekintetét az anyukája. - A nagy boldogságban el is felejtettem bemutatkozni, Anne vagyok. - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy megismerhetlek Anne. - mosolygok rá vissza kedvesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyertek be a nappaliba, már a többiek is nagyon várják, hogy megismerkedjenek Amandával. - indul vissza a folyosón, minket kettesben hagyva Harryvel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod én megmondtam neked, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. - ölel magához. - Ismerem a családom és tudom, hogy elfogadják azt a lányt, akit én szeretek még akkor is, ha ők nem bírják. - suttogja, mire megdermedek. Mit akar azzal mondani, hogyha nem is bírják. Engem nem bírnak? - De téged bírnak. - teszi hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ilyet ne csinálj többet. - ütök a mellkasára. - Szeretném, ha bírnának a szüleid. Nem akarom, hogy csak azért fogadjanak el, mert téged boldoggá teszlek, hanem azért, mert ők is kedvelnek engem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kétség sem fér hozzá, hogy kedvelnek téged, Am. - dönti enyémnek a homlokát. - Az első perctől fogva kedvelnek, pont, ahogy én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretlek. - suttogom az ajkaira, majd elindulunk a nappali felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Beérve egyből megpillantom a kanapén ülő szülőket és mellettük egy barna hajú lányt, aki minden bizonnyal Gemma lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, már nem is akarsz minket is üdvözölni. - ugrik fel Gemma, majd öleli magához Harryt, aki nevetve viszonozza. - Mellesleg nagyon szép, Haz. - suttogja, de én is tisztán kivettem mit mondott, hiszen közel állok Harryhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is hiányoztál nekem, Gem. - puszil a hajába. - Enged meg, hogy bemutassam neked a... - de Gemma mit sem törődve Harry beszédével felém fordul. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, elég már Hazz. - legyint. - Pontosan tudom ki ő. Örülök, hogy megismertelek Amanda, sokat hallottam rólad, Gemma vagyok. - ölel magához, amit én mosolyogva viszonzok. - Gondolom Harry semmit sem beszélt neked a gyermekkoráról, ne aggódj én majd kimesélem, hogy milyen is volt, amikor még pelenkás volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt nem tennéd meg Gemma. - morogja Harry. - Csak ne beszéld tele a fejét a sok hülyeséggel. - néz rá szigorúan, mire ő csak felnevet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De én kíváncsi vagyok rájuk. - nézek Harryre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudhattam volna, hogy ez lesz, ha egyszer bemutatom neked őt. - néz Gemmára sóhajtva. - De nem hiszem, hogy el tudod őt üldözni mellőlem, hiszen nagyon aranyos baba voltam. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt majd meglátjuk. - jelenik meg huncut mosoly az arcán. - Tudod a cuki sztorijaidat sem fogom kihagyni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek elég legyen. - szólal meg nevetve Anne. - Ezt folytathatjátok később is, most inkább foglaljatok helyet és meséljetek el nekünk mindent az elejétől fogva, mert én nem csak Harry verziójára vagyok kíváncsi, hanem a tiedre is kedvesem. - néz rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kanapén ülve azon gondolkodom, hogy mire lenne kíváncsi Anne. Igazság szerint tudom, de azt a napot inkább szeretném elfelejteni. Nem azért, mert annyira rossz lett volna, hiszen az volt a legjobb napom, de ott szegtem meg az ígéretem és arra nem tudok büszke lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérdezhetek valamit? - pillant rám Gemma, miután nagy nehezen elmeséltünk neki, hogy is találkoztunk mi ketten. Egy bólintással jelzem, hogy nyugodtan tegye fel. - Miért menekültél el előle?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod nem volt könnyű elfogadnom, ami történt. Eddig még egyszer sem történt hasonló velem és úgy éreztem, ha nem menekülök el az érzéseim elől, akkor összeroppanok. De semmit sem oldottam meg a menekvéssel, mert csak rosszabb lett... de végül megjelent, amikor nem is számítottam rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig megjelenek majd, amikor azt hiszed már megszabadultál tőlem. - néz rám komolyan Harry, mire mindenki felnevet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek kész a vacsora, ha jól gondolom, gyertek át az ebédlő és ott folytathatjuk ezt a beszélgetést. - áll fel Anne.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem gondoltam volna, hogy ilyen szeretetben fogom magam érezni. Ez a család úgy bánik velem, mintha már évek óta ismernének, nem pedig csak pár órája. Örülök, hogy így van, mert én is nagyon kedvelem őket. </div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-50582197452742723792014-12-21T19:17:00.005+02:002014-12-21T19:17:50.124+02:0021.rész - Rég várt beszélgetés<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Meghoztam a következő részt. Tudom, hogy azt ígértem, hogy több lesz, de ezt most be is fogom </i><i>tartani, ugyanis be szeretném a blogot még új év előtt és be is fogom. </i><i>Már nem akarom húzni a történetet. Igazság szerint már ötletem sincs és nem akarom, </i><i>hogy erőltetettek legyenek a részek. Ezért lesz pontosan még maximum négy rész, de az </i><i>is lehet, hogy kevesebb. Attól függ, kitalálok még valamit vagy nem. </i><i>Remélem tetszeni fog és megértitek a döntésem. Tegnap nyitottam meg az új blogom, </i><i>ha van kedvetek nézzetek be :<a href="http://runawaywithme-louistomlinson.blogspot.ro/"> Runaway with me</a>. </i><i>Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>-------------------------------------------------------------------------------</i></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://33.media.tumblr.com/e7767b09792ac84f11ad8eeea8d4cb6c/tumblr_n5xndaohpH1tn4spoo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://33.media.tumblr.com/e7767b09792ac84f11ad8eeea8d4cb6c/tumblr_n5xndaohpH1tn4spoo1_1280.jpg" width="288" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Percek óta megállás nélkül csörög a telefonom. Ash hív, már nem is tudom hányadjára. Félek felvenni neki. Bár tudom, hogy nem árthat nekem, viszont nem könnyíti meg a dolgom a rögzítőmön hagyott üzeneteivel: <i>Amanda Willimes, azonnal vedd fel azt a rohadt telefont vagy esküszöm neked, hogy felülök a következő Londonba tartó gépre és azt nem köszönöd meg nekem, kisasszony!</i> Pont úgy beszél, mintha az anyám lenne, pedig csak a legjobb barátnőm. Tudom, hogy csak azért teszi mert aggódik értem és mivel valószínűleg rájött a Harry dologra, de képtelen vagyok vele beszélni. Hallom a hangján, hogy dühös. Azon sem lepődnék meg jobban, ha már ide tartana és kockára tenné az utasok és a saját életét is, csak azért, hogy közölje velem ide tart.<br />
Nem hanyagolhatom örökké a barátaim, ezt én is tudom, de fogalmam sincs, hogy mit szólnak majd hozzá, mikor megtudják az igazat. Valószínűleg mellettem állnának, hiszen a barátaim és Katy még bíztatott is ebben, bár ő nem hagy fenyegetős üzeneteket számomra. Csak egyet hagyott, amiben annyi állt, hogy hívjam fel, ha úgy érzem beszélni tudok már róla és mire azt hittem, hogy megértő, rögtön tönkre kellett tegye azzal, hogy hozzáteszi minden apró részletre kíváncsi.<br />
- Am, vedd már fel azt a kicseszett telefont. - mordul rám Dylan. - Már percek óta ez megy, nem unod még?<br />
- Én is tudom Dy, de ha felveszem akkor olyan lesz, mintha magával a sátánnal beszélnék és én arra még nem vagyok kész<br />
- Akkor majd felveszem én és megmondom neki, hogy fejezze be, mert az őrületbe kerget. - kap a telefon után, mire én kezére ütök. - Most mi van, neked akarok segíteni?<br />
- Ha te veszed fel, csak annyit érsz el vele, hogy idejön. - nézek a szemébe. - Nem jöhet ide, mert akkor képtelen lenne elfogadni, hogy nem akarok visszamenni, bár tudom, hogy Harry ezt úgysem hagyná, de még szeretnék abban a tudatban élni kicsit, hogy mégis.<br />
- Jó legyen. - morogja. - De akkor legalább halkítsd le azt a vackot.<br />
Tudom, hogy nem szép dolog, hogy nem veszem fel neki, de az sem az, amit ő tesz. Zaklat a hívásaival, nem veszi észre, hogy attól mert milliószor hív én még nem fogom felvenni, neki a telefont. Harry nehezen egyezett bele, hogy a napot otthon tölthessem Dy-vel, míg ők próbálnak. Azt akarta, hogy vele menjek, de nekem már hiányzott az otthon és természetesen ennek az idiótának a társasága.<br />
- Jól megvagytok? - kérdi néhány csendes perc elteltével. - Mármint Harryvel?<br />
- Igen, azt hiszem. - sóhajtom. - Tudod nem könnyű vele, mert most, hogy megkapott nem akar elengedni. Ezt megértem egy részben, de kezd zavaró lenni a kisajátítása. Nekem is van életem. - vonom meg a vállam. - Felmondtam, mert nem tetszett neki az állásom, de nem akarom, hogy ő tartson el engem. Nem vagyok olyan lány, aki ebbe beletörődik, pedig ő pontosan ezt szeretné.<br />
- De te még így is szereted őt, nem? - kérdi mosolyogva.<br />
- Persze, hogy szeretem. - suttogom. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen megtörténhet, de megtörtént és elfogadom őt úgy ahogy van, de bevallom örülnék, ha kicsit változtatna ezen a viselkedésén, mivel nem tudom meddig leszek képes elviselni.<br />
- Most nem azért Am, de én is ilyen lennék, ha lenne barátnőm. - nevet fel. - Én is azt szeretném, hogy minden idejét velem töltse és nem engedném más fiúk közelébe sem, ha én nem lehet ott vele.<br />
- Ti biztosan nagyon jól kijönnétek. - nyögök fel. - Szinte egyforma a gondolkozásotok.<br />
- De nem gondolod azt, hogy ez normális? - vonja fel a szemöldökét. - Leléptél tőle egy szó nélkül, csak ő tudta az igazi okát. Nem válaszoltál neki és azon voltál, hogy elfelejtsd őt, bár mindketten tudjuk, hogy ezzel csak azt érted el, hogy jobban beleszeress. Normális, ha miután visszakapott téged nem akar sehová sem elengedni, mert talán attól fél, hogy újra lelépsz minden szó nélkül.<br />
- Megígértem neki, hogy nem teszem. Tudom, hogy igazad van, de én nem vagyok ehhez hozzászokva és nem tudom, ha akarom, hogy ez megváltozzon.<br />
- Nem muszáj változnia, csak képzeld magad a helyébe és meglátod, hogy mit kell tenned. Hidd el nekem, hogy idővel jobb lesz, csak el kell ő maga is higgye, hogy vele maradsz, hogy nem hagyod el, mint régebben.<br />
Igaza van, tisztában vagyok vele, de akkor sem egyszerű egyik pillanatról a másikra egy olyan ember mellett lenni, aki magához akar láncolni és el sem engedni soha többé. Nem vagyok ehhez hozzászokva. Én mindig szabadnak éreztem magam, nem kellett senkire sem hallgatnom. Bár kicsit talán megértem a viselkedését, hiszen megszöktem tőle, nem csoda, hogy most védeni akar, hogy ne tehessem meg ezt újra.<br />
- Vedd fel neki a telefont, meglátod, hogy semmi sem fog történni. - mondja lágyan. - Jobb lesz, ha túleszel rajta.<br />
Aprót bólintok, majd az asztalhoz lépek és leveszem róla a telefont. Amint a szobámba érek elhúzom a zöld gombot, majd a fülemhez nyomom a telefonom.<br />
- Tényleg felvetted végre azt az átkozott telefont? - hallom meg dühös hangját. - Csak, hogy tud nagyon mérges vagyok ebben a pillanatban rád. - jelenti ki. - Mi az, hogy én elutazom a szüleimhez és mire hazaérek az a hír fogad, hogy összejöttél Harryvel? Mond csak nekem ezt miért nem említetted egy szóval sem? Azt hittem, hogy a legjobb barátnők vagyunk és nem titkolózunk egymás előtt, bár ahogy látom, ez mára már megváltozott!<br />
- Ash... - suttogom, mire felsóhajt. Tudom, hogy haragszik rám, de azt is, hogy megnyugtatja őt, hogy hallja a hangom. - Sajnálom, hogy nem vettem fel és nem szóltam róla, de nem tudtam mit kéne tegyek. Mit mondtam volna, hogy összejöttem Harryvel, mert szerelmes vagyok belé?! Az lett volna az első dolgod, hogy gépre ülsz és egyenesen idejössz, hogy kifaggass, ha már nem ezt teszed.<br />
- Itthon vagyok, még. - vágja rá. - Igen talán ennyi is elég lett volna. Nem tudom Am, úgy érzem, már nem bízol meg bennem, csak azt nem értem, hogy mit tettem, hogy ezt érdemlem?!<br />
- Semmit sem tettél. - suttogom. - Csak egyszerűen nehéz volt róla beszélni. Most is az, de akkor még nehezebb volt. Nem akartam lelépni, de muszáj volt. Nem bírtam tovább ott. Nem tudtam a közelébe lenni, sem Niall szemébe nézni mindazok után, ami történt.<br />
- Mi történt, amikor megtudta? - lágyult el a hangja.<br />
- Kiborult. Ordítozott velem és nem akart még a közelembe sem lenni, amit megértettem, de mégis fájt. Pontosan tudom, hogy megérdemeltem a viselkedését, hiszen úgy voltam vele, hogy mást szerettem, de attól még nem esett jól, hogy úgy beszél velem, ahogy... viszont tegnap mindent megbeszéltünk és megpróbálja elfogadni a történteket. Nem lesz könnyű ezt mindketten tudjuk, de próbálkozni fog és tudom, hogy sikerül majd neki, nekem megbocsájtania idővel.<br />
- Megfog. Igaz nagyon aggódott érted, de tudom, hogy még annak ellenére is fontos vagy neki, amit tettél vele. Mi a helyzet Harryvel?<br />
- Miért kérded, ha te magad is tudod már?<br />
- Mert én tőled akarom hallani, nem pedig az újságokból. Tudni akarom, hogy mi történt pontosan és azt csak te mondhatod el nekem vagy ő, de inkább tőled akarom hallani.<br />
- Megjelent a munkahelyemen, aztán pedig minden a feje tetejére állt. Nem tudtam neki nemet mondani, pedig akartam. Abban reménykedtem, hogy hiába jönnek ide nem fogok velük találkozni, erre pedig pont abban a szállodában szálltak meg, ahol dolgoztam. Ash... vele vagyok. Szeretem és ő is szeret engem, azt akarja, hogy visszamenjek vele...<br />
- Még szép, hogy azt akarja és vissza is fogsz jönni, igaz?<br />
- Nem tudom. - sóhajtom. - Igazság szerint nem nagy kedvem van hozzá, de tudom, ha megkér rá nem fogok neki tudni ellent mondani, de abban biztos vagyok, hogy semmi sem lesz olyan, mint mielőtt elmentem. Nem akarok több esküvőt szervezni, még akkor sem, ha ez az életem célja.<br />
- Megértem, hogy ezt mondod. - szólal meg. - De tudnod kell, hogy ide bármikor visszajöhetsz és én tárt karokkal foglak várni téged. Lehet, hogy jól megszorongatlak, de azt csak azért lesz, mert titkolóztál előttem. Hiányzik a barátnőm. - vallja be.<br />
- Te is hiányzol nekem. Nem ígérem, hogy hamar hazamegyek, de azt tudnod kell, ha Harry menni fog akkor én is vele tartok majd.<br />
- Hát akkor abban fogok reménykedni, hogy hamar megunja a sok esőt és visszatér ide, ahová tartozik. - nevet fel. - És vele együtt, te is hazatérsz.<br />
Könnyebben ment, mint gondoltam. Nem mondom azt, hogy nem volt rám mérges, mert az volt, hallottam a hangján, de úgy érzem, hogy a dühét nem telefonon keresztül akarja tudtomra adni, hanem majd élőben, amire még van egy kis időm felkészülni. Egy órán keresztül beszéltünk, míg végül meg nem érkezett Harry.<br />
- Nem is figyelsz rám. - morogja a nyakamba. - Mi jár a kis fejedben?<br />
- Csak Ashre gondoltam. - pillantok rá. - Alig várja, hogy találkozzon velem. - suttogom.<br />
- És te nem várod?<br />
- De, persze, hogy várom. Csak tudod én nem biztos, hogy vissza akarok menni abba a városba és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. - sóhajtom.<br />
- Ki mondta, hogy úgy kell tenned? - vonja fel a szemöldökét. - Semmit sem kell eltitkolni. Szerintem már így is mindenki tudja. Tudom, hogy nem lesz könnyű visszajönni oda, de sikerülni fog. Megteszed értem? - suttogja az ajkaimra, mire beleremegek.<br />
- Tudnék én neked valaha is nemet mondani? - kérdem átkarolva a nyakát.<br />
- Lehet, hogy tudnál, de sosem hagynám. - csókol meg. Ajkai mohón falják az enyémet. Semmi sem erőltet, bár érzem, hogy nem szeretne megállni a csóknál, de kénytelen lesz, mivel biztos lehet benne, hogy semmi sem fog történni, míg Dy alig pár méterrel arrébb van tőlünk. - Látogasd meg velem a szüleimet, holnap. - suttogja a fülembe, mielőtt újra lecsapna az ajkamra. </div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-19985118296216622892014-12-06T16:52:00.001+02:002014-12-06T16:52:54.420+02:0020.rész - Megbeszélés<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, hogy egy ideje nem volt rész, de most egy másik blogomra koncentráltam, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>ami a napokban fejeződött be, most viszont erre fogok, mivel ennek is a vége </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>közeleg. Már nincs sok rész, de pontosan nem tudom, hogy mennyi várható még.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Viszont tudni fogjátok, mikor a vége közeleg. Nem csak onnan, hogy én szólok nektek</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hanem a történetből is. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>-------------------------------------------------------------------</i></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://38.media.tumblr.com/de56193df174071f691dc48778e89953/tumblr_myq9ok0JDj1sqkudho1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://38.media.tumblr.com/de56193df174071f691dc48778e89953/tumblr_myq9ok0JDj1sqkudho1_500.jpg" width="276" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam a fiúknál maradni éjszakára, egyáltalán nem tartottam jó ötletnek, de persze Harrynek köszönhetően muszáj volt. Nem akart elengedni, ő pedig nem vezethetett, mivel volt egy kis alkohol a vérében. Hiába ajánlottam fel, hogy majd én vezetek képtelenség volt vele megérttetni. Makacs, mint mindig. A fiúk persze nem nekem segítettek, hanem inkább a haverjuknak. </div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos vagyok benne, hogy amint elhagyom ezt a szobát az első személy akivel szembemegyek majd az Niall lesz. Tudom, hogy haragszik rám, hiszen meg is van az oka rá. Kihasználtam. Kinek tetszene, ha ezt tennék vele? Senkinek, normális, hogy ő sem bírja elviselni a jelenlétem. Szeretnék vele kibékülni és bocsánatot kérni, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni, ha mégis akkor biztosan nem egyhamar. Nem könnyű elfelejteni, hogy mit tettem vele. Nekem pedig nem lesz könnyű a szemébe nézni valószínűleg soha. Azt sem tudom, hogy viselkedjek majd vele, ha egyszer talán megbocsájt nekem. Olyan már sosem lesz a kapcsolatunk, mint volt. Mindketten kényelmetlenül fogjuk magunkat érezni egymás jelenlétében, de idővel majd biztosan sikerül enyhítenünk ezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Most még nehéz, de idővel minden jobb lesz. Vagyis ezt próbálom elhitetni magammal. Ebben a fél évben, annyi minden történt velem, mint egész életemben sem. Sok mindent tönkretettem, de közben barátokat is szereztem, meg természetesen ellenségeket is. Az az énem, amit régen a munkámban használtam, már nem létezik. Átvette az uralmat a bulizós énem, aki laza, aki nem akar senkinek sem megfelelni, csak boldog lenni. De még mindig ott van egy kis része a régi énemnek is, akinek bűntudata van a tettei miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fogalmam sincs, hogy mi lesz velem a jövőben, hogy fogok élni egy hónap után, de reménykedem benne, hogy képes leszek elfogadni őt és visszamenni vele, abba a városba, ahonnan pont miatta menekültem el. Bár abban nem vagyok ennyire biztos, hogy az állásom is folytatni tudom majd, ami valószínűleg már meg sincs, szóval ezért nem hiszem, hogy aggódnom kellene. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felé fordítom az arcom, majd elveszek a látványban. Szeme csukva vannak, haja össze-vissza áll, de sosem volt jobb, mint most. Annyira nyugodt és aranyos. Nem néz ki annyi idősnek, mint amennyi, valószínűleg sosem fog a kisfiús arca miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem alszol? - szólal meg résnyire nyitva szemeit, mire én csak megvonom a vállam. - Gyere ide. - fordul a hátára, engem a mellkasára invitálva. - Most pedig mond el, mi nyomja a szíved. - ölel magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. - suttogom. Nem akarok neki erről beszélni, mert úgy érezném, hogy a problémáimmal terhelem, amik aprók, csak az én szememben van nagy súlyuk. - Csak furán érzem magam, ebben a házban. - teszem hozzá, alig hallhatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megenyhül majd. - simít végig a karomon. - Lehet, hogy most undok és haragos, de miután képes lesz egy másik oldalát is nézni a történteknek, minden rendben lesz vele. Megbocsájt neked, majd meglátod. - nyom egy puszit a hajamba, mire mosoly kúszik az arcomra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mostantól minden reggelem, ilyen lesz? - pillantok fel rá. - Minden reggel melletted fogok ébredni, a karjaid között?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmire, sem vágyom jobban bébi. - csillan fel a szeme. - De remélem tudod, hogy nincs más választásod, minthogy ezt elfogadni, mivel többet nem lesz olyan reggel, amikor egyedül ébredsz majd. Soha többé. - jelenti ki, a szemembe nézve. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha többé. - ismétlem szavait. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha. - vágja rá, vigyorogva. - Ha tehetném magamhoz láncolnálak, hogy ez így is legyen, de addig még kicsit várnunk kell, de már nem sokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint nem nagyon értem, hogy érti azt, hogy magához láncolna, mert abban biztos vagyok, hogy nem a szó szoros értelmében gondolja. De gondolom már nem kell sokat várnom, hogy megtudjam...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagy éhes? - pillant rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De. - vallom be. - Csak nincs merszem kimenni ebből a szobából. Nem tudom, hogy viselkedjek a közelében. Attól félek, hogy bármit tennék rosszul jönne le az ő szemében... nem akarom ettől jobban is megbántani. - rázom meg a fejem. - Nem akarok az ellensége lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veled leszek. Nem hagyom, hogy bántson. - puszil meg. - Nem kell ettől tartanod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehezen de rávett, hogy felöltözzek, majd lemenjünk a konyhába. Mindenki ott volt, csak ő nem. A többiek beszélgettek, én pedig csak csendben ültem és ettem a reggelim. Hiába próbáltak bevonni a beszélgetésbe nem sikerült nekik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó nyílására lettem figyelmes, nem is kellett felemelnem a fejem, hogy tudjam ki lépett be rajta. Magamon éreztem a tekintetét. Abban a pillanatban szerettem volna felállni és eltűnni onnan, de Harry megállított benne, ugyanis a lábamra tette a kezét. Tudom, hogy ezt nyugtatásnak akarta szánni, de csak kellemetlenebbül érezem magam tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt. - szólalt meg végül hűvösen. A srácok válaszoltak neki, majd csendben én is elmotyogtam egy sziá-t fel sem nézve a tálamból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mit sem törődve azzal, hogy már csak velem szembe van hely, foglalt helyett a széken. Fejem továbbra sem emeltem fel, csak a szemeimmel pillantok rá. Feszült, pont mint én.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha miattam hagytátok abba a beszélgetést, akkor már itt sem vagyok. - néz a többiekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maradj, nem miattuk hagytuk abba. - szólal meg Liam. - Csak tudod még ide is érezni lehet a köztetek lévő feszültséget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem a mi dolgunk, pontosan tudjuk, de szerintünk meg kéne beszéljétek ezt az egészet. - jelenti ki Zayn. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megdermedek. Előre látom, hogy most fog elszakadni nála az a cérna, ami ha bekövetkezik akkor ott kő köv9n nem marad majd. De Naill, nem kiabál, csak nyugodtan vágja rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, beszélnünk kéne. - néz egyenesen a szemeimbe, mire én nyelek egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - motyogom alig hallhatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Úgy látszik ez a pillanat hamarabb eljön, mint én azt gondoltam. Nem tudom, hogy mi változtatta meg a döntését, de remélem nem rosszabbodik a helyzetünk, hanem inkább javul egy kicsit. Reggeli után a nappaliba mentünk át, de Niall nem tartott velünk, hanem felment, gondolom a szobájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod, mi mondtunk, hogy csak idő kérdése. - mosolyog rám Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tudom, de nem lesz könnyű. - sóhajtok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha szeretnéd én veled megyek. - húz közelebb magához Harry. - De szerintem ezt nektek kéne megbeszélnetek, kettesben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megleszek. - nézek rá, miközben magam is próbálom meggyőzni róla, hogy minden rendben lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig tíz perc múlva lépteket hallunk a lépcső felől. Niall siet lefelé rajtuk, majd jön oda hozzánk és néz rám. Sóhajtva szólal meg, majd hív félre a többiektől, az udvarra. Feszülten követem őt. Nem merek megszólalni, pedig tudom, hogy nincs mitől félnem, hiszen nem bántana... de inkább azt szeretném, ha ő szólalna meg először.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig haragszom rád. - jelenti ki. - Nem tudom, hogy valaha is képes leszek neked megbocsájtani, de nem tudok úgy elmenni melletted, hogy ne érezném magam furcsán. Nem kellett volna olyan csúnyán bánnom veled, de meg kell értened, hogy nekem sem könnyű ez az egész.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, Niall. - szólalok meg. - Nekem sem az, de tudnod kell, hogy sosem akartam ezt tenni veled, soha.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. De megtetted. - vonja meg a vállát. - Nem könnyű most veled beszélnem, de tegnap igaza volt a srácoknak. Meg kell ezt beszélnünk aztán pedig meg kell próbálnunk elviselni egymás társaságát. Megbántottál, de pontosan tudom, hogy a szívnek nem tudsz parancsolni. Nem esik jól, hogy ezt kell mondanom, de megértem, hogy Harry tetszett meg neked, nem pedig én. Ő sokkal jobb nálam, ezzel tisztában is vagyok, de azt hittem végre megtaláltam azt a lányt, aki engem szeret és nem őt. Olyan jól megvoltunk, egy hanghullámon voltunk, de aztán eltűntél, majd mikor újra meglátlak már a barátomat készültél lesmárolni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom. - lépek hozzá közelebb. - Én sem értem, hogy mi történt velem. Sosem volt még olyan, hogy az egyik ügyfelem tetszett meg. Sajnálom, hogy téged használtalak fel arra, hogy eltereljem róla a gondolataim. De tudnod kell, hogy nagyon jól éreztem magam veled, semmit sem játszottam meg. Lehet, hogy egy részem még Harryhez lökött, de mindent élveztem ami köztünk történt. Kezdtem azt hinni, hogy sikerült, de aztán az esküvőn, minden megváltozott....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, hogy mennyi idő kell még, hogy elfelejtsem ezt az egészet, vagy legalább megbékéljek vele, de megpróbálom. - néz a szemembe. - Nem lesz könnyű, nem mondom, hogy mindig kedves leszek, de megpróbálom elfogadni és beletörődni, hogy ami volt az már elmúlt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én pedig megpróbálok nem olyat tenni, amivel még ennél jobban is megutáltatnám magam veled. - suttogom. - Nem akarom, hogy utálj. Jóba akarok veled lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem utállak. - rázza meg a fejét. - Csak haragszom rád. Sok különbség van a két érzés között. Én is jóba akarok veled lenni, de még szükségem van egy kis időre...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértem és elfogadom. Nekem már az is sokat jelent, hogy nyugodtan tudunk beszélni, nem mint a tegnap...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan nem lesz többet, ha úgy érzem, hogy le kell lépnem különben olyat teszek, amit lehet megbánok akkor elhúzok, nem fogok még egyszer úgy beszélni veled, ezt megígérem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Halvány mosoly kúszik az arcomra, majd feléve de közelebb lépek hozzá és gyengéden átölelem. Érzem, ahogy az izmai megfeszülnek, de kis idő elteltével ő is visszaölel, majd a hajamba sóhajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már kezdtünk értetek aggódni. - nevet fel Louis, miután visszamentünk hozzájuk. - Sokáig elvoltatok, azt hittük kinyírtátok egymást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, amint látjátok. - vágja rá Niall. - Megbeszéltünk pár dolgot és megpróbáljuk helyrehozni a kapcsolatunkat valahogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre. - csapja össze a kezeit Liam. - Tudtuk, hogy menni fog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menni fog. - suttogom, helyet foglalva Harry mellett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondtam neked, hogy minden rendben lesz. - suttogja a fülembe. - Szeretlek. - nyom egy puszit a fülem alá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megkönnyebbülve sóhajtok fel, amikor észreveszem, hogy Niall is leül közénk. Tudom, hogy nem könnyű neki ezt tenni, főképpen úgy, hogy én is itt vagyok, de próbálkozik és nekem már ez is sokat jelent. Idővel pedig remélhetőleg képes lesz elfogadni a Harryvel való kapcsolatunkat...</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-90690250593423308262014-10-26T11:46:00.001+02:002014-10-26T11:46:57.037+02:0019.rész - "Ismerem őket"<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő részt! Amint látjátok a dolgok lassan kezdenek</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>tisztázódni, aminek az oka is megvan, hiszen közeledünk a véghez.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Pontosan nem tudom, hogy hány rész van még hátra. Nem szeretném </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>összecsapni, így nem tervezek előre. Ahogy írom majd rájövök, hogy</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>mikor van itt a vége. Mérhetetlenül hálás vagyok a 65 olvasónak, akik</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>követik a történetet, csak remélni tudom, hogy tetszik neki, hiszen csak</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>kevesen fejtitek ki véleményeiteket! Köszönöm a bíztatások és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
----------------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://40.media.tumblr.com/e9866d91ea4616e630a08102fa67421d/tumblr_muoej7NlrN1s3fj5lo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://40.media.tumblr.com/e9866d91ea4616e630a08102fa67421d/tumblr_muoej7NlrN1s3fj5lo1_500.jpg" width="287" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Még mindig nem tartom jó ötletnek Harry tervét, miszerint találkoznom kell a többiekkel is. Igazság szerint szeretnék, de félek attól, hogyan fognak majd reagálni az érkezésemre. Senkit sem ítélnék el, ha nem örülne nekem, hiszen megbántottam az egyik barátjukat. Én sem vagyok büszke rá, ha lehetne visszacsinálnám, de nem lehet... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még visszafordulhatunk. - suttogom halkan. - Harry nem tartom jó ötletnek ezt az egészet. Kérlek várjunk még pár napot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Am, három nap telt már el, hogy elmondtam nekik, nem fognak megölni és nem is haragudnak rád, semmi baj sem lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan vagy benne ilyen biztos? - sóhajtom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ismerem őket. - mosolyog rám nyugtatóan. - Tudom, hogy mikor szabad mit csinálnom, hogy minden rendben legyen, ne aggódj. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bízom benned. - motyogom. - Niallal, hogy vagytok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már eljutottunk addig, hogy köszönjön, mikor találkozunk. Tudom, hogy nem lesz könnyű menet, de minden rendben lesz egy kis idő elteltével. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Utálom magam, hogy minden nekem köszönhető. - sóhajtok fel. - Ha nem jelentem volna meg az életetekben akkor most semmi probléma nem lenne köztetek. Te még mindig jegyes lennél, én pedig élném tovább az ismerkedős életem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem lennék boldog, nem érezném azt, amit most érzek. - állítja le a ház előtt a kocsit. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk tegnap úgy döntöttek, hogy elegük van a szállodából és visszaköltöztek a régi közös lakásukba. Megértem őket, hiszen ott senki sem zavarhatja őket, nem kell egész nap a rajongók sikítását hallgassák, hiszen a házuk előtt egy hatalmas kert található, amit őriznek.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Feszülten várakozom a kanapén, mivel Harry szerint a többiek elmentek valahová. Azon sem lepődnék meg, ha tőlem menekülnének, bár szerinte ez nem így van. Viszont én már semmin sem lepődnék meg. Az elmúlt fél évben annyi minden történt velem, hogy ez már semmi sem lenne ahhoz képest. Minden lehető szabályom megszegtem és olyat tettem, amit megígértem magamnak még a legelején, hogy nem menekülök el, mégis megtettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tekintetem egy pillanatra megállt az asztalon, ahol felfedeztem egy magazint, main én szerepeltem. Szemeim nagyra nyílnak és csak bámulom a rólam és Harryről készült képet, ami egyenesen egy Niallról és szintén rólam készült kép mellett virít. Idegesen veszem kezembe, majd olvasom el a címét: '<i>Amanda Williams két One Direction taggal is kavar egyszerre?'. </i>Pár másodperc elteltével már az említett oldalon vagyok és a rólunk írt cikket olvasom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://25.media.tumblr.com/5c89806e844b2ef54efa91be1fabc125/tumblr_mkle0lNtol1s2xfh3o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://25.media.tumblr.com/5c89806e844b2ef54efa91be1fabc125/tumblr_mkle0lNtol1s2xfh3o1_500.jpg" height="200" width="171" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i>Amanda Williams két One Direction taggal is kavar egyszerre?</i></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><b style="font-size: x-large;"> </b>A napokban érkezett meg a híres One Direction, Londonba egy kisebb koncert miatt, ahol egyből el is csíptük őket, ám váratlan hír is ért minket, miszerint Amanda Williams is itt tartózkodik. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Amanda ismeretlen okok miatt tűnt el városából, amint kiderült Londonba menekült. Az okát sajnos még nem tudjuk, de már sokunk fejébe összeállt egy kép róla. Forrásaink szerint Amanda pár hónappal ezelőtt Niall Horan oldalán állt, ám a mostani képek nem ezt bizonyítják. Az elmúlt két napban rengeteg kép készült vele és Harry Styles-al. Senki sem tudja pontosan, mi van közöttük, de úgy tűnik, hogy Amanda a híres brit fiúbanda két tagjának is elrabolta szívét. Sokunkban felmerül az a kérdés, hogy mi történhetett, hiszen arról semmit sem lehetett olvasni, hogy szakítottak volna Niall-el, most mégis más fiúval látják őt?! Vajon lehetséges, hogy mindkettővel egyszerre volt együtt és ezért menekült el? A másik kérdés, aki mindenkit nagyon érdekel az nem más, mint Harry Styles eljegyzésének a felbontása! Éveken keresztül egy párt alkottak Nina Mccall-al, ám hírtelen mikor az esküvőt kezdték volna szervezni, amivel Amanda Williamst bízták meg, szétmentek. Vajon szakításuk okának köze van Amandához? Senki sem lepődne meg azon, ha Harry Stylesnak elrabolta volna a szívét a gyönyörű lány, hiszen mindenki ismeri a múltját. Az emberek lehet, hogy megpróbálják elfelejteni a múltjukat, de sosem változnak meg. Mindig bennük marad a régi énjük, ami üldözni fogja őket, amíg csak élnek. Vajon mit szól a kapcsolatukhoz Niall és a többiek? Rengeteg kérdés, amire csak a pár tudna válaszokat adni, reménykedjünk benne, hogy lesz esélyünk rá. </i><br />
<i> A rajongók is észrevették, hogy kicsit feszült a levegő Niall és Harry között, amire most meg is kapják a választ, hogy miért. Vajon mi lesz ennek a bonyolult kapcsolatnak a jövője és mi lesz a két baráttal?! Mindez kiderül majd a jövőben.</i><br />
<br />
Ezt nem tudom elhinni! Minden rólunk szól. A hírtelen ajtócsapódástól ijedten fordulok hátra, minek következtében felfedezem a többieket. A mosoly lefagyik az arcukról egyből, ahogy megpillantanak. Pár pillanatig csak bámuljuk egymást, majd Louis megköszörüli a torkát és elindul felém.<br />
- Hát hónapok elteltével téged is látni lehet. - áll meg előttem halvány mosollyal az arcán. Fogalmam sincs, hogy mit kéne csináljak, így csak állok előtte, míg ölelésbe nem húz. - Minden rendben lesz. - suttogja, hogy csak én halljam.<br />
- Na nekem ehhez semmi kedvem. - morogja Niall. - Szóljatok, ha majd lelépett, addig ne számítsatok a táraságomra.<br />
- Sajnálom, Niall. - szólalok meg hírtelen, elengedve Louist. - Nem akartam ezt. Tényleg nem ak...<br />
- Nem érdekel. - vág közbe dühösen. - Megtetted, változtatni már nem tudsz rajta, de én tudok könnyíteni a helyzeten úgy, hogy nem beszélek és nem is találkozom veled.<br />
- Lehet, hogy nem volt szép tőle, de ne csináld ezt Niall. - száll a védelmemre Liam. - Megbánta, amit tett nem látod rajta?<br />
- Nem érdekel Liam. - mordul rá.<br />
- Itt meg mi folyik? - jelenik meg Harry. - Sziasztok. - köszön a srácoknak, majd rám pillant és szomorúan elmosolyodik. - Mi történt? - néz körbe mikor felfedezi a fagyos környezetet.<br />
- El akarok innen menni. - suttogom. - Nem is kellett volna idejönnöm.<br />
- Ne fáradj, már itt sem vagyok. - fordul sarkon Niall és hagyja el a házat.<br />
Sejtettem, hogy ilyesmi fog történni, de nem gondoltam volna, hogy ennyire kellemetlen lesz majd. Fura érzés volt itt állni egy szobában azokkal az emberekkel, akiket egyik napról a másikra hagytam magukra minden szó nélkül. Bár nem éreztem hogy dühösek lennének rám, hiszen Liam megvédett, de attól még mindig fura.<br />
- Azt hiszem lesz mit megbeszélnünk. - szólal meg Louis.<br />
- Kezdhetnénk ott, hogy miért kellett elmenekülnöd. - vágódik le a kanapéra Zayn. - Semmi értelme nem volt. Tudod nem bűn szerelmesnek lenni.<br />
- Aha. - nevetek fel fájdalmasan. - Mert tök normális dolog, hogyha egy olyan srác tetszik meg, aki el van jegyezve. Ahogy az is, hogy azért vagy nagy részben a másikkal, hogy bebizonyítsd magadnak, hogy nem érzel semmit sem iránta. - suttogom.<br />
- Nincs mit szégyellned Am. - mosolyodik el Liam. - Lehet, hogy nem szép, de mindannyian tudjuk, hogy a szívnek nem mi parancsolunk, hanem saját maga. ő dönti el, hogy kit enged be és kit nem.<br />
- Megmondtam neked, hogy nem lesz semmi baj, ugye? - mosolyog rám Harry.<br />
- Oké, lehet igazad van, de Niall még most is haragszik rám. - sóhajtok fel.<br />
- Adj neki időt, nem könnyű kihevernie a történteket, de sikerülni fog. - jelenti ki Lou. - Ismerjük és lehet most azt mutatja, hogy mennyire dühös rád, de ez nincs így csak fáj neki, hogy ezt tetted vele.<br />
- A cikk szerint két kapcsolatot is tönkretettem. - suttogom, mielőtt még átgondolhattam volna mit is mondok.<br /> - Egy szavukat se hidd el, Am! - vágja rá Harry. - Egyikünk életét sem tetted tönkre. Lehet, hogy felkavartad, de csak jó értelemben. Minden meglátod, hogy helyre fog jönni, csak egy kis idő kell még neki.<br />
Nehezen tudom elhinni, hogy egyikük sem neheztel rám annyira, mint számítottam volna rá. Bár látom, hogy kicsit feszültek, de nem menekülnek előlem, ami nagyon jól esik. Örülök, hogy próbálják elhitetni velem, hogy minden rendben, pedig tudjuk, hogy nincs így. Közel sincs minden rendben, de már annyiszor elmondták nekem az elmúlt órákban, hogy minden helyrejön majd, hogy én magam is kezdem elhinni. Minden okkal történik, ahogy ez is.<br />
- Jól vagy? - húz közelebb magához Harry.<br />
- Igen. - mosolygok rá. - Minden sokkal jobban sikerült, mint hittem.<br />
- Legközelebb legalább már hiszel nekem, ha azt mondom, hogy a srácok nem fognak megölni téged.<br />
- Reméljük legközelebb nem lesz semmi okuk ilyenre gondolni velem kapcsolatban. Elég galibát okoztam már így is. Nem kell még ennél is több.<br />
- Galibát csak akkor okoztál volna, ha nem jelensz meg az életünkben. - nyom egy csókot az ajkamra, amibe én belemosolygok. </div>
</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-39313228362073151152014-10-19T15:44:00.001+03:002014-10-19T15:44:57.363+03:0018.rész - A jelenben kell élni<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő rész.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Be kell vallanom nektek nem vagyok vele megelégedve, nagyon</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nem, de most ennyi telt tőlem, remélem, hogy a következő jobban </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>sikerül majd. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-----------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JbgmUB8KfdE/VEN2uhmh6PI/AAAAAAAAHV0/5NEaEQ6cTVI/s1600/large%2B(57).gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-JbgmUB8KfdE/VEN2uhmh6PI/AAAAAAAAHV0/5NEaEQ6cTVI/s1600/large%2B(57).gif" height="320" width="290" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Amikor Harry azt mondta, hogy ma éjjel nála alszom, nem is próbáltam meg ellenkezni vele. Tudtam, hogy úgysem menne, de nem is akartam. Csak abban reménykedem, hogy nem abba a szállodába akar vinni, ahol ők is vannak, hiszen az nem kicsit lenne fura. Főképpen Louis üzenete után és természetesen még Niall is ott van. De emiatt nem kell aggódnom, mivel egy teljesen másik irányba hajtunk. Erre még sosem jártam ezelőtt, bár nem csodálom hiszen házak vannak ebben a negyedben. Vajon miért jövünk erre? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry? - pillantok felé, mire ő is felém fordul, majd vissza az úthoz. - Hová megyünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozzám. - jelenti ki egyszerűen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hozzá? Ez azt jelenti, hogy van egy háza Londonban? De ez mégis, hogy lehetséges? Egy ház, távol mindentől és mindenkitől. A francba! Kettesben leszek vele egy házban. Fogalmam sincs, hogy mit tervez, de valamiért úgy érzem, hogy nem véletlenül hozott ide. Kétlem, hogy csak meg szeretné nekem mutatni a házát, biztosan van még valami mögötte. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj semmi sem fog történni, amit te nem szeretnél. - teszi kezét a combomra. - Mint, ahogy tegnap is mondtam képes vagyok várni rád.</div>
<div style="text-align: justify;">
Erre nem tudom, hogy mit mondhatnék, így inkább semmit sem válaszoltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta van neked itt házad? - kérdem halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó pár éve. Mikor még a banda csak az elején volt, mind itt éltünk. Itt kezdtük a karrierünket. A házakat pedig nem adtuk el, hogyha valami később majd visszahúzna, akkor legyen hová jönnünk. Nagyon rég nem voltam itt, de remélhetőleg minden úgy van, ahogy hagytam őket. - válaszolja mosolyogva. - Gondoltam, hogy nem akarsz a szállodába menni, így jobb ötletnek tartottam téged idehozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem. - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne félj már ennyire. - nevet fel. - Nem eszem embereket. Semmit sem fogok erőltetni, bár abban reménykedtem ezt már bebizonyítottam neked múlt éjjel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tekintetem az ölemben pihenő kezeimre vezettem. Nem tehetek róla, hogy izgulok és kicsit talán félek is. Sosem gondoltam volna, hogy ebben a korban lehet még ilyenről szó, de úgy látszik a kornak semmi köze a félelemhez. Szeretem őt, ezt tudom, de nekem még mindig furcsa ez az egész. Olyan, mintha minden az egyik percről a másikra történne, túl hamar. Pedig semmit sem siettetünk, mégis ezt érzem. Bármi is történjen ma itt, a szívem szerint fogok róla dönteni. Ha úgy érzem, hogy kész vagyok akkor nem fogom leállítani, ha pedig nem akkor nemet mondok neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Időm sem volt szétnézni a házban, mivel Harry egyből az ajkaimnak esett, amit bezáródott mögöttünk az ajtó. Meglepődtem, de nem állítottam le. Vágytam a csókjára. Nem igazán törődtem azzal, hogy jó-e, amit csinálunk vagy sem. Úgy éreztem magam, mint egy tini, akiben kavarognak a vágyak. Az sem zavart, amikor mindent lesöpört, a szekrényről, majd ráültetett. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy egy 18 éves lány vagyok, semmi több. Nem néztünk ki felnőtteknek, nem is viselkedtünk úgy, de aztán hírtelen leállt, majd magamra hagyott. Pár percig csak ültem a szekrényen és próbáltam rájönni, hogy mit történt, de nem sikerült.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elveszve bolyongtam a lakásában, míg meg nem találtam a nappaliját. Otthonos volt, nem látszott rajta, hogy egy híres és gazdag fiú lakott benne. Látszik, hogy nem használta ki, hogy van miből élnie. Közelebb léptem a polcokhoz, majd sorra végignéztem a rajta pihenő képeket. Az első képen Harry volt egy lánnyal, aki gondolom a nővére lehetett, hiszen nagyon hasonlítanak egymásra. A következő egy gyermekkori kép volt, ahol a családjával lehetett. Majd jöttek a fiatalkori képei és végül két kép a bandával, amikor még együtt voltak. Furcsa volt ilyen képeket látni róla, hiszen azóta már sokat változott. Férfiasabb lett, vonzóbb. Nem mintha akkor nem lett volna az, de most még azt is felülmúlja. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Micsinálsz? - karol át hátulról Harry. - Sajnálom, hogy eltűntem, csak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj. - fordulok meg a karjai között. - Nem kell magyarázkodnod. - nézek a szemébe. - Úgy gondoltam, hogy körbenézek, ha már magamra hagytál. - mosolygok rá. - Az első képen a melletted lévő lány, a nővéred igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ő Gemma. - hallom a hangján, hogy mosolyog. - Rég nem láttam, mivel ő még mindig itt él, de biztos vagyok benne, hogy ebben a pár napban meglátogatom majd őt is és a szüleimet is. Szeretném, ha te is velem tartanál majd. - puszil a nyakamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Be akarsz mutatni a családodnak? - nyelek egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, szeretném, ha megismernék azt a lányt, aki elrabolta a szívem. - suttogja. - Meséltem már nekik rólad és alig várják, hogy megismerjenek téged. Azon pedig ne törd a fejed, hogy kedvelni fognak-e vagy sem, mert ők mindenkit imádnak, aki számomra fontos. Lehet, hogy kérdezősködni fognak majd, de semmivel sem bántanak majd meg, meglátod, hogy imádni fognak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked elhiszem, hogyha ezt mondod. - dőlök a mellkasának. - Tudod, amikor megtudtam, hogy hozzád hozol, kicsit megijedtem. De - fordulok meg a karjai között - már nem félek. Nem tudom, hogy miért tűntél el az előbb, de ha az miattam volna akkor nem kellett volna. Nem csak te akarod - sütöttem le a szemeim - hanem én is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne szégyelld azt, ha kívánsz valamit. - emeli fel az állam. - Előttem semmit sem kell szégyellned. - dönti az enyémnek homlokát. - Azért tűntem el, mert úgy éreztem, ha leállítasz nem lennék képes megállni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem állítottalak volna le. - rázom meg a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor gyere velem. - nyújtja a kezét, ami én elfogadok. Összekulcsolja az ujjainkat, majd a lépcső felé kezd húzni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amint felérünk egy hatalmas hálószobában találom magam, ami minden bizonnyal a Harryé. Halvány fények szűrődnek be az ablakon keresztül, aminek köszönhetően azonnal megpillantom a hatalmas franciaágyat. A torkomban gombóc keletkezik, ami nem is lep meg hiszen lassan rájövök, hogy mi is fog itt történni. Harry elengedi a kezem, majd leül az ágy szélére, míg én ugyanott állok, ahol ő hagyott. Mosolyogva néz rám, majd megszólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ide. - kéri lágyan. Lassan lépkedek felé, majd megállok előtte. - Lazulj el Am, nem kell félned tőlem. - fogja meg a kezeim. Könnyű azt mondani, de véghezvinni, már kevésbé az. Félek, hogy bármit is teszek majd az rossz lesz. Ennyire bizonytalan még sosem voltam. Egy rántással az ölébe húz, majd a fülemhez hajol. - Karolj át a lábaiddal. - suttogja, én pedig már cselekszem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik kezét a pólóm alá dugja, majd simogatni kezdi a bőröm, nekem pedig azonnal gyorsabban kezd verni a szívem. Az ajkai a nyakam kényeztetik, én pedig felvezetem a kezem, dús hajába. Érzem, ahogy egyre feljebb tolja a pólóm, majd amint kicsit eltol magától, hogy le tudja venni rólam. Sokan láttak már így, hiszen a strandon bikiben szoktak lenni az emberek, de előtte mégis úgy érzem, hogy el kell rejtenem magam. Ám ő ezt nem engedi, kezeim eltávolítja a melleim elől, majd a nyakába akasztja őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mitől félned. - suttogja a bőrömre, amitől bizsergés járja át az egész testem. - Bármikor leállíthatsz. Nem lesz egyszerű, de ha azt szeretnéd, hogy abbahagyjam megteszem. Rendben? - bólintottam. - Hallanom kell, hogy szólsz ha nem tetszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Feláll az ágyról, engem is magával emelve, majd lágyan lefektet az ágyra. Fölém magasodik, majd a szemembe néz és lágy csókot nyom az ajkamra. Tudom, hogy megpróbálja elterelni a figyelmem, de nem igazán sikerül neki. Tudom, hogy nem akar nekem fájdalmat okozni és nem is fog, ahogy azt is, hogy bármikor leállíthatom, de ha már idáig eljutottam, hogy képes voltam neki elmondani én is szeretném, nem állíthatom le. Végigcsinálom...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy mit érzek ebben a percben? Végtelen boldogságot. Egy pillanatát sem bánom annak, ami köztünk történt. Lehet, hogy nem minden percében éreztem ezt, de azt a pár percet elnyomta az többi csodálatos pillanat. Semmit sem erőltetett. Türelmesen várt, amikor észrevette, hogy nekem ez túl sok. Olyan gyengéd volt, mintha én egy porcelánbaba lennék, pedig egyáltalán nem vagyok az.<br />
- Jól vagy? -kérdi közelebb húzva magához.<br />
- Igen. - pillantok fel rá. - De ha még egyszer megkérded akkor mérges leszek. Ha nem lennék jól hidd el tudnál róla. - nyomok egy puszit az arcára.<br />
Nem tudom, hogy mit hoz nekünk a jövő, de nem is szeretném megtudni. Az is lehet, pár év múlva már nem leszünk együtt vagy hamarabb is, de mit számít az. Nem a jövőben kell élni és azon gondolkodni mi történhet, hanem a jelenben. Azt kell élvezni és szeretni, ami most történik veled. Boldognak kell lenned és elfogadni, hogy ez lehet változhat az idő múlásával, de az is meglehet, hogy nem. Lehet, hogy örökké együtt leszünk. De ez most engem egyáltalán nem foglalkoztat, csak az számít, hogy ebben a percben mellettem van és tudom, hogy itt is marad még egy ideig...</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-70805660622728130502014-10-12T12:17:00.001+03:002014-10-12T12:17:04.694+03:0017.rész - Könnyebb volt, mint azt gondoltam<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő részt. Remélem örültök neki. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Hát nem szeretnék senkit sem elszomorítani, de már nincs túl sok</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hátra a blogból. Igaz több rész van, mint amennyit terveztem eleinte, de</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>már több mint a felén túl vagyunk. Nem akarok hosszút írni, mivel. Egy már</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nincs is annyi ötletem, kettő több időm lesz a többi blogomra, ha ezt befejezem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ez után biztosan a <a href="http://youbringmebacktolife-fanfiction.blogspot.ro/">You bring me back to life</a> lesz, amit fejezek utána pedig szép</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>lassan az összes többi is. Ám nem maradtok blogok nélkül nem kell izgulni, hiszen</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>karácsonykor érkezik a <a href="http://runawaywithme-louistomlinson.blogspot.ro/">Louis</a>os blogom, amit már megnyitottam, csak még nem kezdtem el.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Utána pedig egy Harrys is fog, csak még nem döntöttem el, hogy a két ötletem közül melyik</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>legyen az első, amit elkezdek majd. Köszönöm a bíztatás és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
--------------------------------------------------------------------------------</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-X31LeQhweu8/VDoxjmAdd8I/AAAAAAAAHVM/kO0tJ2m4-Cc/s1600/tumblr_nb3wx8jHrP1rnntmfo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-X31LeQhweu8/VDoxjmAdd8I/AAAAAAAAHVM/kO0tJ2m4-Cc/s1600/tumblr_nb3wx8jHrP1rnntmfo1_500.png" height="400" width="285" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>Harry Styles</u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Egész interjú alatt éreztem a Niallból áradó feszültséget. Tudtam, hogy haragudni fog rám, hiszen az oka is megvan, de meg kell értenie, hogy miért tettem. Mindenkinek tudnia kell, az okát. Nem akarok én lenni az a személy, aki tönkretett egy kapcsolatot, hogy megszerezze a lányt, miközben neki menyasszonya van. Igaz, hogy ez nagyjából így is volt, de okom is volt, amiért meg akartam őt szerezni. Nem szép dolog, hogy ezt tettem, sem Ninával sem Niallel kapcsolatban, de ez az élet. Legtöbbször hibát követünk el, de vannak olyan pillanatok amikor ennek következtében tudsz csak igazán boldog lenni és én most pontosan ezt érzem. A nélküle töltött hetek elgondolkodtattak és megszületett a döntésem. Pontosan tudom, hogy ezzel hetekig leszek majd címlapokon, de nem érdekel. Kibírom, ahogy az eddigieket is. Ha ő mellettem van akkor teszek arra, hogy mi fog történni, mert tudom, hogy nem egyedül kell majd átvészelnem mindent. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - sóhajt fel Liam. - Elmondanátok, hogy miért ilyen feszült köztetek a levegő? - néz rám, majd a mellettem ülő Niallre. - Már korábban is kérdezni akartam, de jobbnak láttam, ha ezt inkább interjú utánra hagyom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen Harry, miért is ilyen feszült közöttünk a levegő? - kérdi gúnyosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Niall sosem volt ilyen, bár korábban sosem fordult elő, hogy elvettük egymás barátnőjét, szóval ez egy új helyzet, amire ő is másképpen reagál. Biztos vagyok benne, ha ez fordított esetben lenne, akkor én is ugyanígy reagálnék. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ezt nem a kocsiban kéne megbeszélni. - szólalok meg. - Mikor visszaérünk a szállodába ott mindent elmondok. - folytatom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Addig talán elmondhatnád azt, hogy hol voltál az éjjel, mert egy biztos, hogy nem a saját ágyadban? - vigyorog rám Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsit bonyolult, de amint visszaérünk megértitek. - sóhajtok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért érzem azt, hogy nő van a dologban? - pillant rám Liam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert igazad van. - vágja rá dühösen Niall. - Egy nő van, ami miatt ilyen a hangulat közöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az út további részében senki sem szólalt meg. Az egyetlen személy, aki nem fürkészett minket kíváncsian az Louis volt, hiszen ő tudta, hogy baj van vagy legalább sejtette. Előre látom, hogy ez a beszélgetés nem lesz könnyű, ahogy Niallt sem lesz az kiengesztelni. Fogalmam sincs, hogy fogja viselni Amel való kapcsolatom, hiszen elég sokszor fogja őt látni. mivel egy biztos, soha többé nem engedem őt el, történjék bármi is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amint beértünk a szállodába, Liam egyből a szobájukba vezetett minket és azt mondta addig ki sem enged, míg el nem mondjuk mi bajunk van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallgatunk titeket. - ül le a kanapéra. - Tudjátok a nap hátralevő részében akár itt is ülhetünk, mivel semmi dolgunk mára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szükséges, mivel kinyögöm. - forgatom szemeim. - Hát gondolom mindenki emlékszik még Am-re? - bólintanak. - Hát ő az oka annak, hogy Niall most dühös rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt jobban is kifejthetnétek ugyanis ebből még nem igazán értjük az okát. - vágja rá Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem egy szóból megértitek az egészet. Pótlék. Én csak egy átkozott pótlék voltam Am számára. - morogja Niall a szoba másik végéből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted azt, hogy pótlék? - ráncolja a szemöldökét Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, hol is kezdjem. Miközben velem volt, csak őt akarta elfelejteni. - bök felém. - Engem nem is szeretett, hiszen az ő szívét Harry lopta el, engem csak arra használt, hogy felejtsen. Szép dolog nem, amikor a haverod cseszik ki veled a hátad mögött nem? - vonja fel a szemöldökét. - Azt hiszed, hogy végre boldog lehet és akkor kiderül, hogy mégsem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall, már mondtam, hogy ez nem akkor történ, amikor veled volt. - szólalok meg. - Előtte, akkor még nem is tudta, hogy én voltam az a személy. Mindketten részegek voltunk, nem emlékeztünk egymásra. Én sem, és ő sem egészen addig a hülye esküvőig, míg meg nem csókoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen és ezzel tettél tönkre mindent! - emeli fel a hangját. - Ha akkor nem teszed meg sosem derült volna ki!</div>
<div style="text-align: justify;">
- És jobb lett volna, ha később jössz rá, mikor már teljesen elcsavarta a fejed, hogy nem te vagy neki az igaz? Jobb lett volna?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom és már sosem tudhatom meg! - vágja hozzám. - Lehet, hogy így jobb volt, nem tudom. De egyet igen, hogy ezt nem fogom neked megbocsájtani. Az elmúlt időben, miután elolvastam azt a rohadt búcsúlevelét nem értettem, hogy miért ment el olyan hírtelen, te pedig tudtad mégsem mondtál nekem semmit, szerinted ez helyes volt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem volt az. - rázom meg a fejem. - De jobban érezted volna magad tőle? Ha elmondtam volna akkor is szenvedtél volna, még jobban is, mint akkor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát az sem volt jobb, hogy most tudtam meg. Várjunk csak egyáltalán megtudtam volna, ha akkor nem nyitok rátok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall! Megtudtad volna, mivel mindenkinek elmondtuk volna. Nem akarok nélküle élni. Amikor elment akkor rádöbbentem, hogy nekem ő kell, nem pedig Nina. Szerinted miért bontottuk fel az eljegyzést? Azért mert mindketten rájöttünk, hogy nem akarjuk ezt. Nekem könnyebb dolgom volt, hiszen mást szerettem, ő viszont még nem akarta elkötelezni magát. Úgy látszik, hogy nem véletlenül hozott minket össze a sors Am-el, hanem azért, hogy rádöbbenjek nem akarok még megházasodni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz, nem akarsz mivel inkább a haverod életét akarod elbaszni. - csattan fel. - Sokkal jobb, mint megházasodni, nemde?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fejezzétek be! - szól ránk Liam, mielőtt még megszólalhattam volna. - Most pedig valaki mondja el úgy, hogy nekünk is minden tiszta legyen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azon a bulin, amelyiken teljesen kiütöttem magam megcsókoltam valakit, aki kiderült, hogy Am volt. Egyikünk sem elékezett a személyre, így nem törődtünk vele... Aztán valami csoda folytán sejteni kezdtem, hogy ő lehet az a lány és az esküvőn ki is derült számomra, aztán pedig elüldöztem...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így már világos, hogy miért haragszik rád Niall. - néz rám Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvan rá az oka, de tudnia kell, hogy nem direkt csináltam, egyáltalán nem volt ilyen szándékom. De a szívnek nem lehet parancsolni. Nem abba szeret bele, akibe mi szeretnénk, hanem, aki neki tetszik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy így van sőt tudom is, de ez engem most egy csepet sem érdekel. Átvertél mikor azt hittem, hogy a barátom vagy. Hülye voltam, hogy beleszerettem... úgy látszik számomra nincs boldogság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mondj hülyeségeket Niall. - szólal meg most először Louis. - Mindenki számára van boldogság csak van, aki hamarabb kapja meg és van aki később, sok szenvedés után. Türelmesnek kell lenni és akkor minden rendben lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Könnyű ezt mondani Lou. - morogja. - Szerinted ezek után én még képes leszek hinni a szerelemben? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem sem volt könnyű az elején, de nem adtam fel, megtaláltam El-t és boldog vagyok vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint nem is volt annyira durva a beszélgetés. Megértem, hogy a fiúk kivannak rám, de gondolják magukat az én helyzetembe. Azt hiszed megtaláltad az igazit, már össze is akarsz vele házasodni és akkor jön egy lány, aki mindent felborít, aki elrabolja a már elrabolt szíved. Szerintük nekem ez könnyű? Én is utálom, hogy megbántottam Niallt, nem állt szándékomban, de nem fogom azt sem engedni, hogy azért legyek boldogtalan, hogy ne bántsam meg a haverom. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megbékél majd és akkor minden rendben lesz közöttünk. Én biztosan azon leszek, hogy helyrehozzam ezt az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól kicsesztél vele, Hazz. - ül le mellém Lou. - Tudom, hogy nem volt szándékos, de Niallnek a szerelmi élete, hogy is mondjam sosem volt a toppon és akkor most még ez is...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell mondanod, mert tudom magamtól is... - sóhajtok fel. - Nem akartam ezt tenni vele, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbocsájt majd, csak még túl friss neki is ez a sok minden. Eltelik pár nap és meglátod, hogy megenyhül majd. - mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem igazad van, mert nem akarom, hogy Am ezen egye magát, ahányszor csak meglátogat minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem adok majd rá esélyt, mivel még most sem tudom, hogy mit csináljak vele mikor meglátom. - gondolkodik el. - Haragszom rá, hogy nekem sem válaszolt, hiszen én tudtam, hogy mi bántja. Segíthettem volna neki és nem kellett volna eltűnnie a világról, azért mert érzéseket táplál irántad. Ha tudná hány tini lány tesz ugyanígy akkor biztosan jobban érezné magát, de nem mondhattam el neki, mivel inkább mindent megszüntette, amin csak elérhettem volna. Biztos vagyok, hogy még csak az üzeneteim sem olvasta el, amiket írtam neki...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már úgyis mindegy Lou. - fordulok felé. - Megtaláltam és eszem ágába sincs őt elengedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani. - vigyorog fel. - Gondolom ma is találkozol vele. - bólintok. - Ad át neki üdvözletem, bár szerintem már megkapta az üzenetből, amit neki írtam. Gondolom még nem akarod a fiúk elé hozni, amíg kicsit nem csillapodnak az indulatok, de én szeretnék vele találkozni. Lesz mit megbeszélnünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmondom neki, szerintem ő is szeretne majd veled. Hiszen ahogy észrevettem a barátnőivel sem nagyon beszélget, csak ritkán. A lakótársa pedig nekem nagyon nem tetszik. Arra is féltékeny vagyok, hiszen fiú és látszik, hogy milyen jól kijönnek egymással. Nem akarom, hogy vele lakjon. Azt szeretném, hogy velem éljen és felmondjon a szállodában, mert abba tényleg beleörülnék, ha mindenféle pasit kiszolgálna. Ebben a pár napban azon leszek, hogy visszaköltöztessem őt az otthonába, oda ahol én is élek. Azt akarom, hogy velem éljen, de nem ebben a városban, hanem ahol megismerkedtünk.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-65337091847849930672014-10-04T15:51:00.002+03:002014-10-04T15:51:43.556+03:0016.rész - Őszinte mosoly<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Megérkezett az új rész, remélem örültök neki.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Már nem sok van hátra a blogból, de nem kell aggódni, mert</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nem csak pár rész van hátra. Sosem terveztem hosszúra, de még </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>van pár ötlet a tarsolyomban nektek.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ha van kedvetek akkor nézzetek be <a href="http://runawaywithme-louistomlinson.blogspot.ro/">Run away with me</a></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-YWk0o8noppw/VC_ZtTW-dMI/AAAAAAAAHRE/-8J3BAFPWaM/s1600/Barbara-Palvin-Marie-Claire-Italy-Magazine-May-2014-04.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-YWk0o8noppw/VC_ZtTW-dMI/AAAAAAAAHRE/-8J3BAFPWaM/s1600/Barbara-Palvin-Marie-Claire-Italy-Magazine-May-2014-04.jpg" height="400" width="300" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az enyhe fejfájásom, amit a pia okozott, egyből eltűnt, amint rájöttem, hogy semmit sem álmodtam. Nem csak a képzeletem agyszüleménye volt Harry, hanem maga a valóság. Tényleg abban a szállodában szált meg, ahol én dolgozom. Most pedig teljes nagyságában itt fekszik mellettem, ahogy az este is ígérte, hogy itt lesz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hihetetlen élmény a karjai között ébredni. Biztonságban érzem magam, mintha nem lenne egy csomó problémám és az ő megjelenésével ezek csak szaporodtak. De mit számít a gond, ha végre boldog lehetek? A gond megoldódik, ám a boldogság csak egyszer adatik meg az életben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mosolyogva pillantok fel kitisztult és nyugodt arcára. Annyira más így, mint éberen. Kisfiúnak tűnik, pedig már rég nem az. Ő már kész férfi, nem kisfiú. Bár ránézve és a viselkedéséből ítélve, biztosan fiatalabbnak mondanám magamnál, annak ellenére is, hogy van néhány év közöttünk. Simán letagadhatná a korát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan simítok ki egy kósza tincset az arcából, minek következtében felmordul. Ébredezik. Álmosan pillant le rám, ám a szemei csillognak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt. - morogja mély hangon, majd közelebb hajol az ajkamhoz, de mielőtt még megérintené megszólal. - Mondtam, hogy itt leszek reggel is. - csókol meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amint ajkaink találkoznak, bizsergés szalad végig rajtam. Nem tudom mivel éri el ezt a mellékhatást nálam, de megőrjít vele. Keze a pólóm alá téved, majd fel a gerincemre. Ahogy az este is éreztem most is többet akarok belőle, el sem tudja képzelni, hogy mennyire. Lábam átdobom a csípőjén, majd ráülök. Ajkaink egy pillanatra sem válnak el egymástól, egyre csak vadabb lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Imádom az ilyen ébresztőket. - simít végig combomon. - Remélem tudod, hogy mostantól sosem lesz üres az ágyad, mivel eszem ágába sincs nélküled nyugovóra térni. - vigyorog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam én egy szóval is az ellenkezőjét? - hajtom a fejem, mellkasára. - Te azt hitted egy percre is, hogy képes lennék ezek után nélküled elaludni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - nevet fel. - Általában olyan benyomást keltek az emberekben, hogy képtelenek megszabadulni tőlem. - suttogja a fülembe. - De te akkor sem tudnál, ha akarnál, mivel nem engedném neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell attól tartanod, hogy eltűnök ismét. - motyogom. - Hibát követtem el, elismerem, de akkor az tűnt helyesnek. Nem bántam meg. Csak a nélküled töltött napokat bánom. - nézek fel rá. - Minden pillanatot bánok, amit képes voltam nélküled eltölteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készülj fel rá, hogy többé nem lesz ilyen. - puszil a hajamba. - Mellettem ragadtál életed végéig.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy fél óra lustálkodás után, erőt veszünk magunkon és kikelünk az ágyból. Rajtam pedig pillanatok alatt suhan át egy érzés, miszerint nem egyedül vagyunk. A konyhában nagy valószínűséggel Dy lesz, aki nem kicsit fog meglepődni mikor meglátja a vendégünket. Magamra kapok egy otthoni szerelést, majd megvárom, míg Harry is felöltözik és kimegyünk a nappaliba, ahonnan már hallom is a reggeli készülődést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt - köszön jókedvűen, miközben felénk fordul - nektek. - nyílnak nagyra szemei. Összeráncolt szemöldökkel pillant rám, mire én csak vállat vonok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Dy. - eresztem el Harry kezét, majd ölelem meg barátom. - Mindent elmagyarázok később. - suttogom a fülébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van mit. - vágja rá. - Helló, Dylan vagyok, Am lakótársa. - mutatkozik be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök a találkozásnak, Harry Styles. - ráz vele kezet. - Kicsim nekem mennem kéne - pillant rám - a fiúk már biztosan keresnek, meg interjúnk is lesz a mai napon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, megértem. - mosolygok rá. Pár másodperc alatt átszeli a köztünk lévő távolságot, majd a karjaiba zár.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem szívesen hagylak itt, de muszáj lesz. - suttogja. - A srácoknak elmondom én, mire pedig szembesülsz velük, már elfogadták. Ne lepődj meg rajta, ha Louis felhív majd... Szeretlek és interjú után szeretném, ha nálam töltenéd az éjszakát. És még valami, mondj fel nem akarom, hogy egy bárban dolgozz. Nincs rá szükséged. - folytatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy akarod, de a munkáról még beszélünk. - válaszolom. - Később látjuk egymást. - mosolygok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy ám. - lehel egy csókot a számra. - Szeretlek. - tátogja, amit én viszonzok is. - Örültem Dylan. - fordul sarkon, majd lép ki a konyhából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amint meghallottam a bejárati ajtó csukódását fellélegeztem. Úgy érzem, mintha megfagyott volna a levegő, míg ő is itt volt. Dylanre pillantok, aki kíváncsian fürkész engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok mindent kell megmagyaráznod. - jelenti ki, majd helyet foglal a pultnál. - Nem úgy volt, hogy nem akarsz vele találkozni, most pedig kiderül, hogy itt töltötte az éjszakát, amit nem is tagadhatsz, hiszen nem vagyok süket. - ráncolja a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd. - sóhajtom. - Igaz, tényleg nem akartam vele találkozni, de az érzéseimnek nem parancsolhatok. Egyszerűen nem megy. Mintha minden azt szeretné a Földön, hogy mi találkozzunk. Véletlenül futottunk össze a bárban. Egy italt rendelt, bár tudom, hogy már az ajtóból felismert. Találkozni akart velem, amibe én nem mentem bele csak mint színjáték. Mikor már indulni akartam, megjelent. Nem engedett el. Felvitt a lakosztályába, majd elmondott mindent. Már majdnem megcsókolt, mikor ránk nyitottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké várj egy percet. - állít meg. - Szóval abban a szállodában lakik, ahol te dolgozol? - bólintok. - Miért mentél fel vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert azt mondta vagy megyek magamtól vagy a vállára kap és visz ő. - nyögöm ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy megtette volna. - rázza meg a fejét. - Ki nyitott rátok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el, hogy képes lett volna rá. 'Szerencsémre' - sóhajtok fel - Niall. Nem tudom, hogy nem tűnt fel, hogy két ágy van abban a hülye szobában. Láttam rajta, hogy mennyire megbántottam... szerettem volna mindent visszacsinálni de nem lehet. Kirohantam a szobából, de Harry követett. Megcsókolt én pedig képtelen voltam tovább ellenállni neki. A fogságába kerültem, és megadtam neki magam. Azt akarta, hogy vele maradjak, ám én nem akartam abban a szállodában megszállni, ahol dolgozom, így idehoztam. Sajnálom, hogyha felébresztettünk...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ébresztettetek fel, mivel nem is aludtam mikor megjöttetek. Nem tudtam, hogy kivel vagy, azt hittem végre bepaliztál, de nem rá számítottam reggel. - nevet fel. - Most ez azt jelenti, hogy együtt vagytok? De várjunk csak mi lett Ninával?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem házasodtak össze, felbontották az eljegyzést, mivel így érezték helyesnek. - vonom meg a vállam. - Azt pedig nem tudom neked elmondani, mivel én magam sem értem. Nem beszéltünk róla. De a szavaiból és tetteiből ítélve számára együtt vagyunk, ha pedig tőlem kérded én is azt mondanám. Nem akarok nélküle eltölteni már egy percet sem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod mikor láttalak ilyen boldognak? - mosolyog rám, mire megrázom a fejem. - Sosem. Azt hittem te nem is lehetsz boldog, de úgy látszik néha ezt olyan emberek érik el, akik fájdalmat okoztak vagy akik elől menekülnél, de rájössz, hogy nem működik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van, most vagyok először boldog. Ma ébredtem fel úgy, hogy mosolyogtam és ez annak köszönhető, hogy ő itt van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan rég beszéltem már anyával, ám úgy látszik ez a nap teli lesz meglepetésekkel. Nem sokkal később, hogy Dy elment, megszólalt a telefonom. Először azt hittem, hogy Harry az vagy az egyik bandatag, aki le akarja ordítani a fejem, de amint a képernyőre pillantottam anya nézett vissza rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagyok benne, hogy fiúról van szó kicsim. Alig pár hete beszéltünk és a hangod nem volt még ilyen vidám. Nem akarod elmesélni anyudnak ki a szerencsés, aki ellopta a szíved? - kérdi szórakozottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Anya, ez nem telefon téma és különben is nem akarok semmit sem mondani, amíg nem váltak komollyá a dolgok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim, ennyivel nem rázhatsz le engem. - jelenti ki. - Tudni akarom, hogy ki az. Tudni akarom ki teszi boldoggá a lányom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de csak egy nevet mondok. Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen Harry? Hány éves, hogy néz ki? Találkozni akarok vele!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, anya, állj le! - nevetek fel. - Komolyan mondom rosszabb vagy mint egy barátnő. Mondtam, hogy csak a nevét mondom meg, de ígérem, hogy már nem kell sokat várnod és megismered őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt most megúsztad kicsim, mert muszáj mennem, de a következő alkalommal nem lesz ilyen könnyű megszöknöd előlem. - nevet fel. - Szeretlek kicsim, csak óvatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is téged anya. - köszönök el tőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még én magam sem tudom mi van közöttünk és anya már meg is akarja ismerni. Oké, én is szeretném őt bemutatni, de még korán van... </div>
<div style="text-align: justify;">
A tv előtt ülök és arra várok, hogy történjen valami. Egyedül vagyok a lakásban. Fel szeretném hívni Ash-t, de nincs hozzá bátorságom. Tudom, hogy haragszik rám... De holnap, ha szerzek némi bátorságot, felhívom és elmondok neki mindent. Igen ebbe beletartozik Harry és a holléptem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ijedten ugrottam fel mikor megszólalt a telefonom. Üzenetem érkezett egy ismeretlen számról. Kicsit félve nyitottam meg, mivel sejtettem, hogy kitől jön:</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Remélem tudod, hogy haragszom rád angyalom. Csak úgy lelépni egy szó nélkül, nem szép dolog. Legfőbbképpen nem úgy, hogy én tudom is miért tűntél el. Nekem felvehetted volna a telefont. Segítettem volna. De, amint látom már nincs rá szükséged. Még nem döntöttem el, hogy a találkozásunkkor leordítsam a fejed vagy megöleljelek. - L"</i></div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-8602938662016357832014-09-12T21:55:00.001+03:002014-09-12T21:55:52.691+03:0015.rész - Még nincs itt az ideje<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A következő rész jövő pénteken kerül fel, miután hazaérkeztem </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>a suliból el is kezdem nektek írni. Ha belegondolok, hogy már</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>csak két nap és nálunk is elkezdődik kiráz a hideg. Nem akarok menni!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Legszívesebben itthon maradnék és folyamatosan hoznám nektek a </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>részeket. De pontosan tudom, hogy ezt nem lehet, de azért reménykedni</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>szabad, nem igaz? Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-WzRZ1Puy1L4/VBMfEMxscPI/AAAAAAAAHL4/YX5sJBValug/s1600/tumblr_nbrifmoDgZ1r0tbcqo1_1280.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-WzRZ1Puy1L4/VBMfEMxscPI/AAAAAAAAHL4/YX5sJBValug/s1600/tumblr_nbrifmoDgZ1r0tbcqo1_1280.jpg" height="400" width="303" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>Harry Styles</u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsabban mentem a megengedettnél, de nem igazán érdekelt. Most csak egy valami számít és ő pontosan mellettem ül. Végre a karjaimban tarthatom és senki elől sem kell bujkálnunk. Tudom, hogy Niall haragszik rám, amit meg is értek, de biztos vagyok benne, hogy túlteszi magát rajta. Okos gyerek ő. Sosem volt képes sokáig haragudni bármeilykünkre is, most sem fog. Szeretem a mellettem ülő lányt, mindennél jobban és ezt szeretném, ha mindenki elfogadná. Fél évvel ezelőtt azt hittem megtaláltam az igaz szerelmem, de kiderült, hogy nem így van. Sajnos a botrány nem jön egyedül, hiszen most a média rám van szállva, hogy elhagytam a lányt, akinek megkértem a kezét. Persze azt senki sem fogja fel, hogy ez közös megegyezés volt. Nem haragban váltunk el, hanem békésen. Ő megértette, hogy én másra vágyom, én pedig visszakaptam a szabadságom. </div>
<div style="text-align: justify;">
A piros lámpánál felé fordítom a fejem, de ő észre sem veszi. Gondolataiba merült. Gyönyörű arcán meg-megjelenik egy aprócska ránc, de csak pár másodpercig látszik, mert után kisimul. El sem tudom képzelni, hogy mire gondolhat. De úgy érzem, hogy jobb így, mert ha kiderülne, hogy bármit is megbánt vagy nem gondolja komolyan akkor nagyot esnék és azt nem szeretnék. Kell nekem, szükségem van rá!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? - tettem a kezem combjára, mire ijedten kapta felém fejét. - Nagyon csendben vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- P-persze. - dadogja, amin én elmosolyodom. Egy apró érintésemmel is ezt váltom ki belőle, mi lenne akkor, ha csupasz bőréhez érnék? Biztosan felforrna az egész teste és lángra robbanna. - Miért ne lenne? - próbálja meg elrejteni előlem a zavarát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell félned. - rázom meg a fejem. - Eszem ágába sincs megbántani téged vagy fájdalmat okozni neked. - állítom sebességre a kocsit, majd hajtok tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Niall gyűlöl. - suttogja. - Amit meg is érdemlek... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne beszélj butaságokat. - sóhajtom. - Megbántottad, ez igaz, ahogy én is. De csak egy kis időre van szüksége, amíg megszokja a helyzetet utána minden rendben lesz. Majd meglátod. - húzom mosolyra ajkam. - A többiek pedig nem haragudnak rád, csak nem értik miért léptél le. Az egyetlen aki pontosan tudja az Louis, hiszen ő hamarabb megmondta, mint az gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak reménykedni tudok benne, hogy igazad lesz, mert nagyon nem szeretném, ha miattam vesznétek össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogunk. - nyugtatom meg. - Sosem veszekedtünk lányokon és hidd el hosszú ideig voltunk együtt egy lakásban, de sosem volt nagyobb vitánk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Igaza volt. Nem egy luxus helyen lakik, de ez nekem egyáltalán nem számít. Bárhová elmegyek, csak ő is velem legyen. Az ágyán is csak összebújva fértünk el, de ez engem egyáltalán nem zavart. Jó őt ilyen közel érezni magamhoz. Sosem szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől, ami a hatalmába kerít, amikor kezével a mellkasomat simogatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te le akarsz engem itatni, Harry? - kuncog fel, miközben az utolsó cseppet is kiitta a poharából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Le akarom-e itatni?! Megtehetném, hiszen akkor az igazat mondaná, de nem. Nem ez a szándékom, csak annyit szeretnék, hogy lazuljon el. Izmai feszültek, ahogy csupasz karját simogatom, amit szeretnék megelőzni és azt csak a pia teheti meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - mosolygok le rá. - Csak azt szeretném, hogy ellazulj.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem olyan könnyű az. - pillant fel. - Most, hogy itt vagy, velem és már semmi sem áll közénk valahogy nem tudok ellazulni. Hogy mitől félek? Egyszerű, hogy ez csak egy álom és reggel felébredek... - motyogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bébi, reggel mikor felébredsz az az én karjaim között lesz. - puszilok a hajába. - Senki sem vehet már el tőlem. Senki... - suttogom ajkára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is engedném senkinek, hogy elvegyen tőlem. - néz a szemembe kissé pirult arccal. - Te az enyém vagy, én pedig a tied.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkuncogtam a válaszán. Úgy látszik a bor megtette a hatását. Sokkal felszabadultabb, ami nekem egyre jobban tetszik, ugyanis még terveim vannak vele. Semmit sem akarok erőltetni, de mindennél jobban szeretném, hogy örömet okozzak neki. Az egyáltalán nem érdekel, hogy én kapok-e vagy sem, hiszen ha ő boldog akkor én is az vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit tervezel? - kérdezte mikor mindkét poharat az éjjeliszekrényére tettem. - Hé. - mordult rám, ahogy fölé kerekedtem. A szemeiben vad vágy csillog, ami engem csak jobban késztetett arra, hogy itt és most magamévá tegyem őt, de még nem fogom. Azt szeretném, ha akkor mindketten józanok lennénk. Bár most sem ittunk annyit, hogy részegek legyünk, de neki ez is megártott. - Most mihez kezdünk? - karolta át a nyakam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megőrjítesz! - rejtettem arcom nyakhajlatába, majd lágy csókokat hagytam bőrén.</div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira puha, olyan édes. Úgy érzem, hogy számomra ez a lány olyan, mint a drog. Ha érezhetem őt akkor a mennyekbe repít, ha pedig nincs a közelemben akkor elvonási tüneteim vannak. Hiányzik, bármit képes lennék megtenni csak azért, hogy magamhoz ölelhessem. Ez ebben az elmúlt pár hétben is így volt. Rá gondoltam. Kerestem, de nem találtam. Sosem gondoltam volna, hogy Londonba jött. De úgy látszik, hogy a sors is úgy akarta, hogy újra találkozzunk, hiszen mi együtt vagyunk jók, nem pedig külön-külön. </div>
<div style="text-align: justify;">
A zihálása egyre erősebb lett, körmeit jobban vájta a vállamba és erősebben markolja a hajam, amikor szívni kezdem vékony bőrét. A kezem fel le siklott puha combján, amibe néha-néha beleremegett. Ajkam végül elszakítottam a bőrétől és visszahelyeztem Am ajkára. Vadul csókoltam. Szerettem volna sokkal messzibbre menni, de tudtam, hogy nem lehet. Nem most, ma még nem. Talán holnap, de nem ma. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lábait derekam köré kulcsolta, minek következtében mindketten belenyögtünk a csókunkba, ahogy találkozott a két pont. Akartam őt, ahogy ő is engem. Még szép, hogy akartam, hiszen szeretem... már jó ideje senkivel sem voltam. Mióta megismertem még a jegyesemmel sem feküdtem le. Azóta már hónapok teltek el. Fel sem tudom fogni épp ésszel, hogy sikerült ezt túlélnem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sosem ment a sex kiűzése az életemből. A része volt. Amikor úgy éreztem, hogy szükségem van egy menetre akkor kerestem magamnak partnert. De amint megismertem Ninát rá kellett jönnöm, hogy nem akkor történik meg amikor én szeretném, hanem mikor mindketten úgy érezzük, mint mi most, de itt az a különbség, hogy semmi sem lesz, csak csókolózás. Más semmi, bármennyire is esik nehezemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne mocorogj Am. - morgom ajkára. - Nem akarok olyat tenni, amit holnap lehet megbánnál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan veszed, hogy bármit is megbánnék, ami veled kapcsolatod? - tolt el kicsit magától, majd csillogó szemeivel az enyémbe nézett. - Sosem bántam meg semmit. Lehet, hogy összezavarodtam, de sosem bántam meg...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érted? - simítottam végig az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem bántam meg az első csókunkat sem, sem az esküvőit.. azt csak úgy mondtam akkor, mert dühös voltam. Miért hiszed azt, hogyha lefekszem veled azt megbánnám? - suttogja ajkamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nem vagy teljesen józan. - puszilom meg. - Nem akarom, hogy bármi is történjen, aminek nem vagy tisztában a következményével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne.. - kap a karom után, mikor észreveszi, hogy mit szándékozom tenni. De nem tud megállítani, legurulok róla, majd mellé fekszem és magamhoz húzom. - Annyira álmos vagyok. - motyogja pár perc elteltével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor aludjunk. - suttogom. Magunkra emelem a takarót, ami a lábunknál volt eddig. - Szeretlek, remélem tudod bébi. - nyomok egy csókot a hajába. - Mindennél fontosabb vagy a számomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is szeretlek téged. - suttogja, miközben a fejét a mellkasomba fekteti és szorosan hozzám bújik. Átölelem, majd egy picit még nézem, ahogy lassan álomba merül. - Szeretlek, Harry. - motyogja, mielőtt még lehunynám a szemeim.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-62235400967139108952014-08-27T16:22:00.002+03:002014-08-27T16:22:52.066+03:0014.rész - A szerelem elől nincs menekvés<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom a késést, de nyaralni voltam, de most, hogy itthon vagyok</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>egyre több és több rész lesz, mivel még suli előtt szeretném befejezni a blogot.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Pontosan még nem döntöttem el, hogy hány részes is lesz, de nem hiszem, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hogy 25-nél több, bár ki tudja milyen ötletem támad írás közben.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem tetszeni fog a rész, ahogy majd a következő néhány is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
----------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-ySV0pZIzzdA/U_3LzGOWuwI/AAAAAAAAHIw/JsmbXIAt2BQ/s1600/large%2B(56).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-ySV0pZIzzdA/U_3LzGOWuwI/AAAAAAAAHIw/JsmbXIAt2BQ/s1600/large%2B(56).jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Azonnal hátrébb húzódtam Harrytől, ami neki nem tetszett. Ijedten bámultam a szobába lépő személyre, aki szintúgy rám. Nem így terveztem ezt az egészet. A francba is, nem akartam, hogy észrevegyenek! Legfőbbképpen nem ő! Egyáltalán, hogy van neki kulcsa ehhez a szobához? Hát persze, hogy van, hiszen két ágy van ebbe a szobába. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Amanda? - nyögi ki nagy nehezen. - Tényleg te vagy az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... - motyogom magam elé. - De most mennem kell, sziasztok! - pattanok fel hírtelen, de természetesen Harry nem enged csak úgy el, a csuklóm után nyúlt és megfogta azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mész sehová. - néz mélyen a szemeimbe. - Mit nem tudok, hogy hol van? - fordul a megzavarónk felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit keresel te itt? - szegezi nekem a kérdést. - Azt hittem, hogy elmentél. Hiszen még levelet is írtál, amit még a mai napig nem értek. Nem értem, hogy miért léptél ki olyan hírtelen az életemből. Nem értem, hogy miért tetted ezt, hiszen olyan jól megvoltunk... én még a szüleimnek is be akartalak téged mutatni. - suttogja szomorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall... - sóhajtom. - Annyira sajnálom...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! - rázza meg a fejét. - Ha sajnáltad volna akkor felveszed azt a rohadt telefont és legalább elmondod az okát, de nem tetted. Nem válaszoltál egyetlen hívásomra, üzenetemre vagy bármimre is! - néz a szemembe, mire nekem könnyek gyűlnek az enyéimbe. - Megbántottál! Nem is kicsit és most újra itt vagy, de ami még ettől is jobban fáj, hogy a haverommal milyen helyzetbe nyitottam rátok! Hogy tehetted ezt Harry? - fordul felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hamarabb volt velem, mint veled. - válaszolja dühösen. - Mielőtt még téged megismert volna, velem smárolt, csak ő ezzel nem volt tisztában és addig én sem, míg az esküvőn el nem raboltam és csókoltam meg. Miattam ment el.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éreztem, ha még sokat maradok itt velük akkor elsírom magam. Láttam Niall arcán a fájdalmat, láttam rajta, hogy mennyire fáj neki, amit tettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te végig hozzá vonzódtál, miközben velem voltál? - tette fel azt a kérdést, amit sosem szerettem volna, ha megtud. Lehunytam a szemem, nem voltam képes nézni. - Tehát igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... - dadogom, de nem tudtam befejezni. El akartam innen tűnni. Kitéptem Harry keze közül a csuklómat - mit sem törődve a fájdalommal - majd kirohantam a szobából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyenesen a lifthez rohantam, ami szerencsére pont akkor nyílt ki, mikor odaértem. Berohantam, majd megnyomtam a nulladik szintre vezető gombot. Vártam, hogy becsukódjon, mielőtt még bármelyikük utolért volna, de balszerencsémre az utolsó pillanatban egy kéz állította meg, majd lépett be rajta az illető. Az illatából tudtam, hogy ki az. </div>
<div style="text-align: justify;">
Éreztem, ahogy szikrázik köztünk a levegő ebben a kis helységben. Éreztem a teste melegét és azt is, hogy a hátamnál áll.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek ne érj hozzám. - suttogom csukott szemekkel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne menekülj előlem. - morogja, majd hátulról átkarol, mire én megfeszülök a karjai között. - Ne menekülj előlem, mert én már belefáradtam abba, hogy utánad kutassak. Nem akarok még egy éjszakát nélküled tölteni, nem akarok nélküled felébredni, azt akarom, hogy mellettem légy mikor kinyitom a szemeim, téged akarlak meglátni először. - suttogja a fülembe, nekem pedig sikeresen elerednek a könnyeim. - Ne sírj. - puszil a nyakamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kezeimmel erősen kapaszkodom a korlátba és próbálok rájönni, hogy mivel érdemeltem én ezt. Hogy miért büntet így a sorsom... Azt hittem, hogy végre elfelejthetem, de újra találkoztunk és most már tényleg nincs ki közénk álljon. De vajon én képes vagyok megadni magamnak azt a boldogságot, hogy közel engedjem őt magamhoz? És, ha megteszem akkor megbánom-e? Hírtelen elenged, azt hittem, hogy leértünk, de ehelyett a lift akadozva megállt. Ijedten kaptam hátra a fejem és nyitottam ki a szemem. Basszus! Megnyomta a gombot, ami megállítja ezt a szar szerkezetet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek adj egy esélyt. - fogta meg az egyik kezem, majd fűzte össze az övével. - Csak egy esélyt kérek, hogy bebizonyítsam neked mit jelentesz számomra. - lép hozzám közelebb. Szeretnék hátrálni, de ebben a szűk helységben nincs hová. - Tudom, hogy te is szeretnéd. - suttogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi van, ha nem szeretném? - kérdem halkan, fel sem nézve rá, mert ha belepillantok azokba a szemekbe akkor biztosan megtörök és a karjai közé vetem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor most állíts le, mert ahogy észrevettem az előbb sem tetted. - emeli fel az állam, majd közel hajol hozzám. Amint megérzem a leheletét az arcomon, kipattannak a szemeim. Itt áll pár centire tőlem. Az ajkai szinte összeérnek az enyémekkel. Érzem a mentolos leheletét és csodás illatát. Nyelek egyet. El kell tolnom! - kapok észhez, de mire megteszem már késő, mert az ajkait az enyémre nyomja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyengéden csókol, de én nem válaszolok rá. Az egész testemen bizsereg. Érezem, hogy a kezei a derekamra kerülnek majd közelebb húznak hozzá. Én tényleg nem szeretnék válaszolni a csókjára, de nem bírom. Annyira édes és gyengéd. Lassan vezetem fel a mellkasán a kezeim, majd kulcsolom őket össze a nyakánál. Elvigyorodott, amikor rájött, hogy megtörte a körülöttem lévő falat. Szorosan hozzábújtam és engedtem át magam a csóknak, hagytam, hogy ő irányítson. Mikor engedélyt kért a bejutásra, megadtam neki. Az egyik kezemmel puha hajába túrtam, mire belenyögött a csókunkba, amin én elmosolyodtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudtam, hogy te is akarod. - suttogja miután az ajkaink elváltak. - Rájöttem, hogy rossz ajtón kopogtattam, miközben a szerelmet kerestem, mert a te ajtódban állva jöttem rá, hogy mit is jelent az a bizonyos szó. - mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, hogy eltűntem. - suttogom. - Sajnálom, hogy csak leléptem, de...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértem. - simít végig a karomon. - Tudom, hogy nem volt könnyű. Tudom, hogy összezavarodtál, hiszen velem is pontosan ez történet. De mikor kiutat kerestem, csak téged láttalak magam előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy puszit leheltem az ajkaira, majd szorosan hozzábújtam, amit ő sóhajtva viszonzott. Hülyeség, én magam is tudom. Sosem lenne szabad ezt tennem, de idős vagyok és még mindig nem volt igazi kapcsolatom. Életemben először vagyok szerelmes vagyis azt hiszem, hogy ez a szerelem. Nem fogom engedni elveszni ezt az érzést. Érezni akarom a nyugalmat és a biztonságot, meg azt a bizsergő érzést, amit a karjai között érzek. Érezni akarom őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye azzal a baráttal csak vicceltél korábban? - kérdi miután a lift ismét elindult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak tőled akartam menekülni. - vallottam be elpirulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reméltem is, különben most azon kéne törjem a fejem, hogyan szakítsalak el tőle. - kuncog fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már nem kellene. - suttogom. - Ha ezután a csók után még mindig vele akarnék lenni hülye volnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval élvezted a csókot? - kérdi vigyorogva, majd közelebb hajol hozzám. - Akkor mit szólnál ha megismételnénk? - suttogja az ajkamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Repesnék az örömtől. - húzom mosolyra az ajkam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem érdekelt, hogy egy mozgó liftben vagyunk. Az sem számított, hogyha meglát a főnököm, akkor repülök. Csak az számít, hogy ő is velem van. Érte ki is rúgatom magam, ha ez az ára, hogy érezzem a puha és édes ajkát az enyémen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom, hogy elmenj. - suttogja a hotel előtt állva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem akarok menni. - nézek a szemébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha itt maradnál? Kivennénk egy külön szobát és ma éjjel velem aludnál? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnék, de nem lehet. A barátról hazudtam, de lakótársam van, aki már biztosan halálra aggódta magát értem, ha felébredt és még nem talált otthon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És én elmehetek hozzád?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnél eljönni? - kérdem halkan. - Nem egy öt csillagos szálloda, ahol élek. Az ágy sem valami nagy. - húzom el a szám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel, hogy hol élsz és az sem hogy mekkora az ágyad. Sőt inkább örülök, hogy kicsi. - vigyorog rám perverzül. - Mert így azt jelenti, hogy egymás karjaiba kell aludnunk. - suttogja a fülembe, mire engem kiráz a hideg. - Mehetek? - húzza meg a fülcimpám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, hogy ez nem a legjobb ötlet. - motyogom, mire morogni kezd. - De már elkövettem pár hülyeséget, amiket nem bánok szóval ez még belefér. - ölelem át a derekát, ő pedig a nyakamba kuncog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor menjünk. - suttogja.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-46667375584271390802014-08-12T16:57:00.002+03:002014-08-12T16:57:29.308+03:0013.rész - Váratlan, ismerős vendég<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meglepetés! Mostantól a részek hamarabb fognak érkezni! Remélem </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>örültök neki! Nem mondom azt, hogy egy héten több rész is lesz, de </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>az is lehet, hogy igen. Bele akarok húzni, hiszen itt már beindul a</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>történet, ami szép lassan majd kibontakozik és a végére ér.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
---------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-JDFaHbHbUBk/U-oK8yyr8pI/AAAAAAAAHEU/oIX-_4k_3Qo/s1600/large%2B(2).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-JDFaHbHbUBk/U-oK8yyr8pI/AAAAAAAAHEU/oIX-_4k_3Qo/s1600/large%2B(2).jpg" height="298" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Döbbenet. Ez ült ki az arcomra, mikor megpillantottam az előttem álló személyt. A lélegzetem is elakadt, muszáj volt a pultra tennem mindkét kezem különben a padlón kötöttem volna ki. A lábaim remegtek, a szívem olyan tempót diktált, amit nem bírok majd sokáig. A torkom kiszáradt, úgy éreztem magam, mintha egy szellemet látnék, akitől rettegnem kell, hogy árt nekem. Pedig nyoma sem volt szellemnek, csak egy fiúnak, aki nem bámult rám döbbenten, inkább halvány mosoly jelent meg az ajkain a reakciómat láttán. Próbáltam szólásra nyitni a számat vagy legalább összeszedni magam, de egyik sem ment. Csak bámultam azokba a gyönyörű szemekbe, amik elvarázsoltak. Csillogtak, ahogy engem nézett és ez megrémisztett. Mert, ha ő itt van akkor azt jelenti, hogy nem csak ő az a személy, aki most ebben a hotelben szállt meg, hanem a többiek is. A hónapok elteltével semmit sem változott. Talán csak a haja lett kicsit hosszabb, ami csak dögösebbé tette. Bámultam őt, mint aki még nem látott embert, de mégis mit tehettem volna? Nyeltem egyet, majd szólásra nyitottam a számat, de egy suttogásnál nem hagyta el több az ajkaim. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te... - nyögtem ki. Több nem telt tőlem, ahogy néztem észrevettem, hogy az önelégült vigyora csak nagyobb lett. Szerettem volna onnan eltüntetni, de az csak akkor menne, ha képes lennék megszólalni, ám most nem nagyon sikerül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát újra találkozunk. - suttogja mély, rekedt hangján. - Szépen leléptél, de az okát elárulod? - kérdezi közelebb hajolva hozzám, mire én nyelek egyet. Úgy hiányzott már ez a hang. - Ha te nem szólalsz meg, majd én elmondom. Új életre vágytál mi? - nevet fel. - Vagy esetleg engem próbáltál meg elfelejteni? Ne is próbáld tagadni, mert tudom, hogy így van, de tudod mit? - suttogja. - Én ebben az időben csak többet gondoltam rád és egyre jobban éreztem azt, hogy nekem csak te vagy, senki más nem kell csak te! - kikerekedett szemekkel néztem rá, de még mindig csendben voltam. - Ami pedig a jegyesemet illeti, már nincs. - vigyorodik el. - Szóval semmi sem állhat már közénk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- T-tessék? - dadogtam. Tényleg azt mondta volna, hogy már nincs jegyese? Te jó ég! Mit csinált? Ugye nem mondta el neki az igazságot?! Lehajtottam a fejem, nem tudtam rá nézni, mert ha ezt teszem akkor elgyengülök és már így is teljesen az vagyok. - Elmondtad? - suttogom halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere fel a szobámba és mindent elmondok. - morogta kacéran. Felkapom a fejem és a vigyorgó képével találom magam szembe. Kizárt dolog, hogy felmenjek hozzá. Az egyáltalán nem úgy sülne el, ahogy én azt szeretném. Biztos vagyok benne, hogy elgyengülnék, ha csak ketten lennénk egy szobába. Felforrna köztünk a levegő és nem tudnánk parancsolni az érzéseinket. Nem megyek fel! Nem és kész! - Ne gondolkozz visszautasítási lehetőségeken. - néz a szemembe. - Semmi sem elég jó indok erre. Ha nem jössz magadtól, akkor nem félek a vállamra dobni és úgy cipelni fel a szobámba, hogy végre mindent megbeszélhessünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lehet. - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Meddig dolgozol? - hagyja figyelmen kívül a tiltakozásom. - Hmm?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Háromig. - suttogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha három után öt perccel nem vagy a szobámba, lejövök és felviszlek én magam. - kacsint rám, majd megfordul és elmegy.</div>
<div style="text-align: justify;">
A percek csak teltek, én pedig egyre jobban kezdtem félni. Képes lenne a vállára dobni és felcipelni a szobájáig? De még mennyire, hogy képes lenne. Mit várok én tőle, hogy szó nélkül fogja hagyni a menekülés és nem is fog vele törődni, hogy miatta léptem le?! Igen ezt hittem, meg azt, hogy nem találkozom többet vele és hát ez sem úgy alakult. Valahol mélyen a szívemben reméltem, hogy még találkozom vele, de nem ilyen hamar. Évek múlva mikor már elfelejtettem őt és én is boldog vagyok a párommal, de nem így lett. Miért is lett volna így? Nekem pont abban a nyomorult szállodában kell dolgoznom, ahol a híres One Direction megszáll. Hát persze, hogy ott! A órára pillantottam, öt perc múlva három. A francba!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé jól vagy? - lép mellém Marc.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodásan. - motyogom. - Haza tudnál engem vinni? - kérdem hírtelen, ez az utolsó reményem, hogy megmeneküljek a beszélgetéstől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - mosolyog rám, mire én megkönnyebbülve sóhajtok egyet. - Szerintem már mehetünk is, mivel az utolsó hapsi is lelépett. - fordul meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy mondod. - kapom fel a táskám, majd indulok utána. Megmenekültem. Most ezt megúsztam, de ki tudja hol futok majd megint össze vele és meddig lesznek itt. Már a halban voltunk, mikor kuncogást hallottam a hátam mögül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy tudtam, hogy elmenekülnék. - morogja. Hátra kapom a fejem, majd megpillantom, amint egy fotelben ül és engem bámul. - Jössz magadtól vagy segítség? - kérdi. Visszafordulok Marc felé, aki amolyan segítsek fejjel néz rám. - Nyugodtan elmehetsz, a hölgy velem tart. - szólal meg, egyenesen Marcra nézve, aki kérdőn néz rám. - Am?! - sürget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetsz. - motyogom, de ő meg sem mozdul. - Jól leszek, mehetsz. - mosolygok rá, aprót bólint, majd idegesen megy ki az épületből, engem kettesben hagyva vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek vagy használod a csinos kis lábaid és jössz magadtól? - suttogja a fülembe, mire én megremegek. - Semmit sem változtál. - kuncog fel. - Gyere. - fogja meg a csuklóm, én pedig sóhajtva megfordulok, ezt már úgysem úszom meg szárazon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lassíts. - szólalok meg, mikor már nem bírom tovább tartani vele a tempót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megállunk a 466-os szoba előtt, majd lehúzza a kártyát és egy kattanás jelzi, hogy a szoba ajtaja kinyílt. Bedobja az ajtót, majd maga elé enged, bizonytalanul lépek be a hatalmas lakosztályba. Megérzem a hátamon a kezét, ahogy egy picit beljebb tol, majd becsukja az ajtót, ami csak annyit jelent, hogy addig ki nem megyek innen, míg le nem húzza azt a nyamvadt kártyát és ki nem enged magától, ami biztosan nem fog megtörténni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- M-mit csinálsz? - kérdeztem mikor megéreztem erős karjait magam körül és a lélegzetét a nyakamon. A hideg futkosott át rajtam, túl közel volt. Istenem, de hülye vagyok. Feljövök a szobájába, mikor pontosan tudom, hogy nem beszélgetni akar, miért is akarna azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért menekültél el tőlem? - suttogta a fülembe. - Leléptél és egy hívásomra sem válaszoltál. - morogja. - Nem volt szép, remélem tudod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, én sajnálom. - motyogtam. - De ez tartottam helyesnek, kérlek engedj el. - suttogtam. - Mond el mit akarsz, aztán engedj el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Téged akarlak. - harapott a fülcimpámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - sóhajtom. - Beszéljünk, amiről akartál aztán engedj utamra, várnak rám otthon. - füllentem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki vár rád? - változik meg a hangulata. - Am, ki vár rád? - fordít magával szembe. A szemébe düht fedezek fel. - Kérdeztem valamit. - sziszegi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A barátom. - motyogom. - Nem fogja érteni, hogy hol vagyok, ha most nem megyek haza, aggódni fog miattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, pedig innen nem mész el, míg én azt nem akarom. - nevet fel. - És gondolom rájöttél, hogy nem engedlek el soha többé. - morogta a fülembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tarthatsz itt az akaratom ellenére. - morgom kicsit hisztérikusan. Elegem van, hogy mit sem számít, hogy én mit akarok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem! - nevet fel. - Ha kell kikötözlek az ágyhoz. Biztosan élvezném a látványt. - nyalta meg a száját. Mi a fene van vele, részeg? Mikor észrevette a félelmet a szemeimbe közelebb hajolt, majd suttogni kezdett. - Csak vicceltem, sosem bántanálak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most is azt teszed. - adtam a tudtára, mire rögtön elengedett, én pedig hátrébb húzódtam, majd leültem az ágyára. Nem bírták tovább a lábaim. Arra pedig semmi kedvem, hogy észrevegye mint vált ki belőlem, bár biztos vagyok benne, hogy már rájött. - Miért teszed ezt? - kérdem felnézve rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert még a mai napig is képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a csókot. - lép közelebb hozzám. - Azért bontottam fel az eljegyzést is, bár igazából ő sem nagyon ellenkezett. Nem tudattalak elfelejteni. Pedig próbáltam, de nem ment. Csak te jártál a fejembe. Kerestelek, de sehol sem találtalak. Ashel is beszéltem, de ő sem tudta, hol vagy. Mindenki aggódott miattad. Niall is összetört, de túltette magát rajtad és ismét randizni kezdett, bár még nem talált számára megfelelő lányt. - ült le mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz tőlem? Mit akarsz mit tegyek? - fordultam felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adj nekem egy esélyt. - hajolt közelebb. - Enged, hogy bebizonyítsam mit érzek irántad. - súrolták az ajkai az enyémeket, mire bent akadt a levegőm. Mi a fenét csináljak? Én sem tudom kiverni a fejemből, de nem érzem helyesnek ha esélyt adnék neki. - Kérlek. - bökte meg az orrával az arcom. Behunytam a szemét és próbáltam összeszedni magam, de ez egészen addig ment, míg meg nem hallottam a kattanást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry nem tu... - de megakadt, amint észrevett engem.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-45087269666354313072014-08-09T14:01:00.000+03:002014-08-09T14:01:27.170+03:0012.rész - A sors akarja így<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a sok bíztatást és az olvasókat, akik egyre csak</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nőnek. Nagyon boldog vagyok mikor látom, hogy van egy új olvasóm </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>vagy egy újabb kommentet olvashatok. Már névtelenül is lehet kommentelni!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-----------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://pbs.twimg.com/profile_images/474281747509936128/2kU1skws.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://pbs.twimg.com/profile_images/474281747509936128/2kU1skws.jpeg" width="319" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Már több,mint két hónap telt el, mióta Londonban élek. Két hete összeszedtem magam és sikerült felhívnom Ash-t, aki nem kicsit volt kiborulva, amit meg is értek. Hiszen minden szó nélkül leléptem, csak levelet hagytam magam után. Igaz azóta már kibékültünk, de még mindig minden hívásomba felteszi a nagy kérdést, hogy hol vagyok, de én mindig kikerülöm a válasz adást. Nem akarom, hogy megtudja, hol vagyok, mert képes lenne utánam jönni és a hajamnál fogva visszaráncigálni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt időmben sok minden változott. Feladtam a régi életem. Igaz néha még mindig nagyon hiányzik a szervezés, de valahogy úgy érzem, hogy nem voltam önmagam. Én vagyok egy nyugodt lány, aki próbálja elrejteni a szeleburdi énjét csak azért, hogy mindenkinek megfeleljen. Az én igazi énem egy belevaló, bulizós személyiség, akinek nincsenek szabályai vagyis vannak, de mindig megszegi őket, hiszen erre jók csak. Megszegni őket. Egy albérletben élek Dylan-el, akit még a szállodában ismertem meg. Ott dolgozik, ahogyan mára már én is. Ő a recepción, én pedig a bár részlegen pincérnőként. Sokat változtam, nemde? Egy híres esküvő szervezőből, pincérnő lettem, de valamiért így jobban érzem magam, mert sosem kell elrejtenem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az új életem mellé, új külsőt is kreáltam magamnak. A barna hajam sötétvörösre festettem. Dy szerint ez a hajszín sokkal jobban illik hozzám és nekem is jobban tetszik. Eddig csak azért nem festettem be, mert otthon sosem volt rá időm napközben. Annak ellenére, hogy tudom többet úgysem megyek oda vissza, mert nem tudnék ott élni, még mindig az otthonomnak hívom, ami nem meglepő, hiszen hosszú időt éltem ott, de lassancskán Londont is otthonomnak fogom majd nevezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé - lök meg a mellettem ülő barátom - figyelsz te rám egyáltalán Am? - nevet fel. Megrázom a fejem, majd nevetve megszólalok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs Dy, csak elkalandoztam. - vonom meg a vállam - Mit is mondtál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azt, hogy ma este randim lesz. A szállodában megismerkedtem egy lánnyal, pont mint pár hete veled is, csak ő várost nézni jött és elbeszélgettünk. Majd elhívtam vacsorázni, amire ő igent mondott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gratula. - lököm meg. - Ezt ne szúrd el, mint a többit. - kacsintok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megpróbálom. - nevet fel kínosan. - De a többit sem szúrtam el, csak nem illettünk össze.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, persze. - nevetek fel. - Mindig a lány a hibás, mi? Az nem számít, hogy nem veszed észre az apró jeleket, igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inkább ne menjünk bele. - morogja. - Neked hányra is kell benned ma?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kilencre, szóval most nem fogok elkésni, még van időm. - vágom rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Még egy fél órát beszélgettünk, utána nekem készülnöm kellett, mert a végén mégis igaza lesz Dy-nek és ismét elkésem. Bementem a szobámba a cuccaimét, majd birtokba vettem a fürdőszobát, amin Dy-vel osztozom. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztettem és feltettem egy kis sminket. Belebújtam a fekete szűk nadrágomba és átlátszó fehér ingembe. Szerencsére nincs egyenruhánk, csak az a kikötés van, hogy fekete-fehér legyen, amiben megyünk és természetesen elegáns. A lábamra felhúztam a fehér balerinám, majd megfésültem a hajam és már indulásra kész is voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé Am, ezt látnod kell. - kiált Dy. - Gyere gyorsan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kiszaladtam a fürdőből, majd megláttam a hátánál és a tévét kezdtem bámulni, ahol olyan személyek fogadtak, akiket a mai napig sem vagyok képes kiverni a fejemből. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- A híres One Direction, újra összeáll egy kisebb koncertre, amit Nagy Britanniában fognak előadni, pontosabban Londonban jövő hétvégén. Igen a híres One Direction hazalátogat, sok lány örömére, hogy egy hatalmas koncerttel lepjék meg a rajongóikat. A koncertre, csak pár jegy maradt, így aki még nem szerezett be egyet sem, az siessen, ha látni szeretné a kedvenceit.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>- Ne már. - suttogom. </div>
<div style="text-align: justify;">
Azért jövök el, hogy ne találkozzam velük, errefel ők jönnek ide koncertezni. A sors tényleg ennyire ellenem lenne, hogy mindig összehoz velük akaratom ellenére is? Hogy fogom ezt elviselni, mi van ha találkozom velük majd az utcán? Még Zaynnel és Liammel semmi bajom, de Niallnek nem tudnék a szemébe nézni, ahogy Harrynek sem, mert biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja az okát, hogy miért futamodtam meg. Louis pedig biztosan mérges rám, mert egyetlen hívására sem válaszoltam, pedig vele semmi bajom, bár a többieknek sem vettem fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem számít, hogy idejönnek. London nem kicsi város, nem fogsz velük találkozni. - próbál megnyugtatni Dy. - Ha meg mégis akkor én itt leszek neked és ketten megoldjuk valahogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi Dylan. - hajolok le, majd nyomok egy puszit az arcára. - Te vagy a legjobb, de nekem mennem kell. Reggel találkozunk. - köszönök el tőle, majd a kabátomat felkapva lépek ki a lakásból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem, hogy nem hoz velük össze a sors. Azzal semmi bajom, hogy ide jönnek, de nem akarok velük találkozni, nem tudnék a szemükbe nézni. Miattuk, jobban mondva miatta léptem le és a találkozás nem is kicsit lenne kínos. Talán ki kéne vennem a jövő hetet, hogy biztosra menjek. Ha a házban maradok biztosan nem botlom beléjük. De sajna szükségem van a pénzre. Igaz maradt még a számlámon, de nem akarok majd Dy-től kérni, ha netalántán elfogy. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szorosan összehúzom magamon a dzsekim, mivel este van és hát London nem a melegről híres. Leszaladok a lépcsőkön, majd felülök a metróra és már rohanok is Caesar hotelhez. Londonban ez egy elég híres szálloda, ahol sok híresség fordul elő, ám ez engem nem zavart sosem mióta itt dolgozom, hiszen én is sok hírességgel találkoztam már. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét kisasszony! - köszön Taylor, a portás, mire én biccentek egyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét! - kinyitja nekem az ajtót, amit én mosolyogva fogadok, majd belépve már sietek is a bár részleghez, ahol elfoglalhatom a helyem, még hat órát fogok ácsorogni, mivel most az éjszakai műszakot kaptam. - Szia Marc! - nyomok egy puszit a társam arcára. Lehet, hogy butaság, de valamiért a fiúkkal jobban kijövök, mint a lányokkal, ami egyáltalán nem zavar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Am. - mosolyog. - Már vártalak, ma elég nagy lesz a forgalom, mivel új vendégek érkeztek, akik alig várják, hogy ide jöhessenek inni pár pohárkával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor csapjunk a lovak közé. - állok be mellé. - Kibékültetek már? - kérdem tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán, bár már beszélünk, ami nálunk haladás, de nem könnyű elfelejteni, hogy átvert. - sóhajtja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod Marc, mi lányok nagyon szeretünk a fiúk agyára menni, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretjük őket, csak ilyenek vagyunk. - vonom meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen már rájöttem. - forgatja a szemét. - Érzem, hogy szeret, de akkor is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, minden megoldódik majd. - mosolygok rá bíztatóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha te mondod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindketten belemerültünk a munkába. Marcnak igaza volt tényleg nagy volt a felhajtás. Az egész bár tele volt emberekkel, akik arra vártok, hogy kiszolgáljuk őket. Szerencsére mindketten gyorsan mozgunk, így nem kellett sokat váratnunk őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit adhatok? - fordultam vissza a pulthoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy vodka-narancsot. - mosolyog a férfi. - Meg esetleg a számodat mellé. - kacsint rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hát igen, csak ezt utálom a munkámban, hogy folyamatosan a számom kérik el vagy bepróbálkoznak nálam, esetleg meghívnak egy italra, ami nem lenne baj, ha nem idős emberek tennék ezt. Sóhajtva rakom elé az italát, majd szólalok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Párkapcsolatban élek. - mosolygok. Már bevett duma nálam, amit szerencsére még senki sem cáfolt meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár, pedig boldoggá tudnám tenni kegyedet. - kacérkodik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez van. - vonom meg a vállam. - További kellemes estét. - köszönök el tőle, majd a másik pasashoz fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a pár órában sokkal több megjegyzést kaptam, mint eddig valaha, lassan úgy érzem, hogy nekem is szükségem lenne valami erősre, de munka közben sajnos ez nem lehetséges. A bár előtt kisebb csoport haladt el, akik hangosan nevettek. Milyen jó is nekik. - gondoltam magamban. Ők szórakozni jönnek ide, nem pedig órákat dolgozni, nem mintha bajom lenne, de ez a felfordulás nekem sok, mióta itt vagyok még sosem volt ekkora tömeg. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivagyok. - dől a pultnak Marc. - Mennyien lesznek még?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Veled tartok. - sóhajtom. - Hát fogalmam sincs, de ilyenkor remélem már inkább aludni jönnek az emberek nem pedig fogyasztani. - motyogom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy újabb vendég tart feléd. - bök az ajtó felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát akkor ennyi volt a pihenő. - sóhajtom. Mikor hallom, hogy a léptek abbamaradtak mosolyog emelem fel a fejem és teszem a már jól betanult kérdést. - Jó estét, mit adhatok?</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-10618155473391272962014-07-23T17:11:00.000+03:002014-07-23T17:11:18.511+03:0011.rész - A gyávaság nyert felettem!<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom a késést és azt is, hogyha valakinek nem fog tetszeni a rész.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Hatalmas fordulatot vesz az egész sztori. Tudom, hogy néhányotok</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>azt fogja kérdezni, hogy ennek mi értelme volt és miért írtam így,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>de hamarosan megtudjátok. Mindennek megvan a maga oka a</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>történetben. Ígérem, hamarosan meg is tudjátok, sőt már a következő</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>részben lesz valami, ami a jövőre utal. Mindent megfogtok érteni, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>csak egy kis idő kell hozzá. Harrynek és Amnek itt még nincs vége!!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-----------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-HNEGIAnB8zM/U8krAQGl7fI/AAAAAAAAG2Q/kL_1O8E7MwE/s1600/large+(4).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-HNEGIAnB8zM/U8krAQGl7fI/AAAAAAAAG2Q/kL_1O8E7MwE/s1600/large+(4).jpg" height="400" width="296" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy hét. Egy hete sajnáltatom magam. Egy hete, nem mozdultam ki a házból. Egy hete mondogatom mindenkinek azt, hogy még mindig beteg vagyok, ami már nem igaz, csak menekülni akarok. Menekülni akarok a hibám elől és előle. Ahányszor csak a menekülésre gondolok, egy valami ugrik be megoldásnak. Megfutamodás. Eltűnés. Költözés. Az egyetlen dolog, ami segítene rajtam az nem más, mint a költözés. Tudom, hogy ezzel nem oldanék meg semmit sem és csak megfutamodnék a problémáim elől, de nincs mit tegyek, menekülni akarok. Eddig még sosem történt velem ilyen, fogalmam sincs, hogy kéne kezeljem ezt. Még sosem estem bele az ügyfelembe. Lehet, hogyha valakinek elmondanám akkor tudna nekem segíteni, de félek. Mi van akkor, ha ezzel csak azt érném el, hogy undorodjanak tőlem? Eddig még egyetlen barátom sem mesélt nekem hasonlót. Eddig még egyetlen barátom sem szeretett bele egy férjbe sem, hiszen mindenki tudja, hogy ez az egyetlen szabály, amit be kell tartanunk. Én pedig mit csinálok? Ennek ellenére is megkedvelem, majd beleszeretek az egyikükbe, ezzel minden szabályt felborítva. Igaz, hogy a munkámon kívül azon vagyok, hogy tényleg mindent megszegjek, de most ebben a helyzetben nem így érzem. Hatalmas hibát követek el és ha most nem menekülök el előle, biztosan megbánom. Életemben először vagyok szerelmes és akkor is egy olyan fiút találok, akit nem lenne szabad megkedvelnem semmilyen körülmények között, de mégis megtettem. Beleszerettem, pedig nem akartam. Sok hibát követtem el az életemben, de még egyiket sem bántam meg ennyire, mint ezt, még egyik sem volt ilyen súlyos. Sosem akartam, hogy ilyen megtörténjen. Hibát követtem el, hatalmas hibát, ami elől csak egy menekvés van, ami nem más, mint az eltűnés. Ez a legjobb megoldás? Biztosan nem így van, de nekem más nem jut eszembe. Gyáva vagyok, pedig sosem voltam, de tudom, érzem, hogy nem bírnék a közelében lenni, nem tudnám megszervezni az esküvőjét, még akkor sem, ha ez azt jelenti, hogy mindenki megtud mindent. Nem érdekel. Nekem csak egy cél lebeg a szemem előtt, ami nem más, min minnél messzebb kerülni Hollywoodtól. A lehető legmesszebb, minden problémám elől, eltűnni.<br />
Sok mindenkinek fogok csalódsát okozni, előre látom. De nincs kitől tanácsot kérjek, nincs ki meggyőzzön róla, hogy jobb ha maradok és szembenézek a hibámmal. Elmondhatnám legalább Ashnek vagy Katynek, hiszen ő mondta már az első perctől fogva, hogy milyen jól néz ki. Viszont hiába tudom, hogy ők a barátaim utálom magam azért, ami megtörtént. Nem akarom, hogy megutáljanak.<br />
Nem csak a barátaimnak fogok csalódást okozni, hanem a szüleimnek is, hiszen azt mondtam nekik, hogy ez álmaim állása, hogy ezt akarom csinálni, amíg csak élek. Erre most mire készülök, feladni, elmenekülni. Ezek után már nem tudom, hogy képes lennék rá, hogy esküvőket szervezzek. Gyáva vagyok, ezt mindenki láthatja, hiszen feladom az álmom, egy baklövés miatt. De az is lehet, hogy ez egy jel volt, hogy én nem erre születtem, hogy nem ezt kell csinálnom.<br />
A másik dolog pedig nem más, mint az, hogy Niall is hatalmasat fog csalódni bennem. Nem mondom neki el, hogy miért lépek le, nem tudhatja meg, bár ha Harry betartja, amit ígért, akkor kiderül minden. Kedvelem őt, el sem tudja képzelni, hogy mennyire szeretném, hogy ő legyen a szívemben, hogy őt szeressem, de sajnos más van ott és ez nekem csak rosszat jelent.<br />
A fiókomban kutakodtam két lapért, ugyanis a felmondásom emailben küldöm el, Katynek. Ez egyik levelet Ashnek írom, a másikat pedig nagy részben Niallnek, de a többiek is szerepelni fognak benne. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem veszítem el őket végleg, hogy egyszer, ha elég bátorságom lesz és visszajövök ide vagy esetleg összefutunk valahol, akkor nem kerülnek el nagyban, hanem megbeszéljük a dolgokat. Fáj, hogy ezt kell tennem, de ezt érzem helyesnek.<br />
Kivettem az ágyam alól a bőröndöm, majd pakolni kezdtem néhány fontosabb dolgot. Nem viszek el mindent, hiszen van elég pénzem, hogy vegyek magamnak új holmikat és ha egyszer talán visszajövök akkor mindent megtalálok, ha Ash el nem égeti vagy adja őket mérgében.<br />
A levelet az asztalra tettem. Az emailt elküldtem. Niall levelét, pedig feladom, míg a taxit várom, ugyanis közel van egy postás doboz. A bőröndöm magam után húzva hagytam el az úgynevezett otthonom. Egy könnycsepp csordult végig az arcomon, amit egyből le is töröltem, majd beszálltam a taxiba, ami megérkezett értem.<br />
Fogalmam sincs, hogy hová megyek. Az majd a reptéren eldöntöm, de nagy valószínűséggel oda, ahová az első gép megy. Nem számít hová, csak innen messze.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel még túl korán volt, kevesen álltak az állomáson, én pedig sietős léptekkel közelítettem meg a pultot, ahol egy fáradt fiatal nővel találtam magam szembe, aki kedvesen mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot, miben segíthetek? - kérdezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot. - mosolygok rá. - Azt szeretném tudni, hogy hová indul a következő gép? - teszem fel a kérdésem. - És mikor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy pillanat kedvesem. - néz a gépére. - A következő gép fél óra múlva indul, Londonba. </div>
<div style="text-align: justify;">
London?! Elég messze van. Teljesen más részen, mint Hollywood. Itt folyamatosan süt a Nap, ott szinte végig esik az eső. Pontosan ott van a helyem. Különben az sem érdekelt volna, ha Paris vagy valamilyen más város lenne, csak tűnjek el innen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, az csodás lesz. - bólintok. - Szeretnék rá venni egy jegyet. - jelentem ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már csak az első osztályon maradt egyetlen egy üres hely, jó lesz az is? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - vágom rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kifizettem a Kissé drága jegyet, majd elindultam a gép felé. A csomagjaim felkerültek, utána pedig én magam is elfoglaltam a számomra kirendelt helyet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még most sem igazán fogtam fel, hogy mit teszek. Még most sem fogtam fel, hogy elhagyom azt a várost, ahol annyi minden történt velem, ahol annyi embert tettem boldoggá, de úgy látszik számomra itt nincs boldogság...</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire megérkeztem este lett, de mégis mit vártam, hiszen időeltolódás van a két város között. Az órámra pillantottam, amit még nem állítottam át. Biztos voltam benne, hogy Ash már látta a levelem és Katy is elolvasta az felmondásom. Most biztosan kiakadtak rám, de megérdemlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Vacogva álltam a teremben, ahol a csomagom vártam. Természetesen nem öltöztem fel valami melegen, de semmi fog, majd a szállodában, átöltözöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben a taxiban ültem bekapcsoltam a telefonom. Nem is lepődtem meg a rengeteg üzeneten és nem fogadott híváson. Csoda, hogy még nem blokált te a telefonom, de valószínüleg több hívást már nem fog fogadni. Néhány üzenetet megnyitottam: <i>"Hogy a francba képzeled ezt Am? Azonnal gyere haza, nem lehet olyan nagy a gond, megoldjuk. - A." "Am, nem akarlak még egyszer felhívni vagy írni neked! GYERE HAZA MOST! - A." "Mi az, hogy felmondasz és lelépsz? Normális vagy? Mi lesz az esküvőkkel? Nem mehetsz el! - K." </i>Tudtam, hogy hasonló üzeneteket fogok olvasni, de nem érdekel valahogy túlélem, ahogy ők is. A sok üzenet között kutatva találtam egyet, ami Nialltől jött. Ő még biztosan nem kapta meg, így megnyitottam. <i>"Jó reggel kedvesem. Találkozunk ma? - N."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Visszanyeltem a könnyeim, nem sírhatok, pedig annyira szeretnék. Megbántom, biztos vagyok benne, hogy összetöröm a szívét azzal a nyomorult levéllel. Kedvelem, de nem eléggé, ahhoz, hogy elfelejtesse velem Harryt...</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a szobába értem, azonnal eldőltem az ágyon és nagyokat sóhajtoztam. Hát tényleg megtettem, tényleg eljöttem és mindent magam után hagytam. Bűntudatom van, ami az idő elteltével csak nagyobb lesz. Örültség volt eljönni. A francba is! De nem volt mit tennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha már itt vagyok, itt is maradok. Lakást nézek, munkát szerzek, aminek semmi köze sem lesz a boldogsághoz és talán képes leszek jól érezni itt is magam...</div>
</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-52882217940079609842014-07-02T20:01:00.001+03:002014-07-23T16:12:26.193+03:0010.rész - "Nem tudom elfelejteni...."<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom a késést! De a nyár elején volt néhány dolog, amit el</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>kellett intéznem, utána pedig megfeledkeztem a rész írásáról.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, de remélem örülni fogtok a mostaninak.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A részek nyáron is két hetente lesznek. Ami azt jeleneti, hogy a </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>következő két hét múlva szombaton lesz. Utána pedig ha lesz</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>időm akkor lehet többször is, de nem ígérek semmit sem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-7DcFsE9N01Q/U7QgV5dC0qI/AAAAAAAAGk4/q2TQuxjtJxk/s1600/large+(12).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-7DcFsE9N01Q/U7QgV5dC0qI/AAAAAAAAGk4/q2TQuxjtJxk/s1600/large+(12).jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Hírtelen pattannak ki a szemeim. Abban reményeken, hogy ez az egész este csak egy szörnyű álom volt, de sajnos tévednem kell, mivel egyáltalán nem álmodtam. Néhány hajszálam az arcomhoz tapadt, az egész testem remegett. Éreztem, hogy a pólóm is nedvesen tapad a bőrömhöz. Úgy éreztem, mintha már lefutottam volna a maratont, pedig semmi ilyen nem történt. Egyszerűen csak újra átéltem azt a pár percet, amiben életem legnagyobb hibáját követtem el. Még most sem tudom felfogni, hogy engedhettem neki, hogy megcsókoljon, mikor neki menyasszonya van. Ilyenkor érzem azt, hogy nekem teljesen elment a maradék eszem is. Arról nem is beszélve, hogy nekem is barátom van, aki mellesleg az ő barátja is. Miért tette ezt? És mi a francra értette azt, hogy <i>tudtam, hogy te vagy az</i> ? Ki vagyok én? Összezavart és amikor meghallottam a hátam mögött a zajt, azt hittem, hogy az ütő is megáll benne, de szerencsére, nem egy ember állt ott, hanem csak egy ártatlan kiscica. Amint felfogtam, hogy mi történt és Harry is eleresztett, berohantam a házba, majd bezárkóztam a fürdőbe. A szívem nagyon gyors tempót diktált, azt hittem, hogy elájulok a gyorsaságától, de szerencsére sikerült lenyugtatnom magam, mivel tudtam, hogyha kimegyek akkor biztosan észreveszik, hogy valami történt és azt tényleg nem szeretném, gondolom ezzel nem én vagyok csak így, hanem ő sem szeretné, hogy megtudják, hogy kivel csalta meg a jegyesét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Niall is észrevette, hogy valami bajom van, de nem kérdezett rá az okára, csak annyit kérdett, hogy <i>jól vagy </i>?! Mit tehettem volna, persze bólintottam és hozzátettem, hogy csak fáradt vagyok. Aztán arra is rákérdezett, hogy történt-e valami köztem és Harry között, amin ledermedtem. Azt mondta, hogy pár perccel ezelőtt mérgesen ment el az esküvőről, magával rángatva Mia-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ledobtam magamról a takarót, mivel munkába kell mennem és ahhoz el is kéne készülnöm, de most életemben először semmi kedvem bemenni. Remegve álltam a kabinban, hiába folyt rám meleg víz, én remegtem. Nem tudom, hogy ez mitől lehet, hiszen én nem vagyok beteges, de amikor kiléptem megszédültem és ha nem kapaszkodom meg a pultban akkor elhasalok a fürdőben. Vettem egy mély lélegzetet, majd belenéztem a tükörbe. Sápadt voltam és libabőrös, pedig meleg volt, nagyon is az volt. Kihúztam a fiókot, majd elővettem belőle a lázmérőt. Bár nem akartam elhinni, hogy ez lehet a bajom, de sajnos nem tévedtem 39 volt, ami nagyon nem normális. Nem is csodálkozom azon, hogy ilyen szarul érzem magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszamentem a szobámba, majd megkerestem a szekrényem mélyén a melegebb ruháim. Kivettem egy melegítőt, majd felülre egy kötött pólót. Aki most meglátna jót nevetne rajtam, hiszen kit tűz a nap én pedig úgy vagyok felöltözve, mintha fagy lenne. Kicsoszogtam a konyhába, ahol Ash már reggelit készít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reggelt! - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is szép, jó reggelt! - cseng a vidámság a hangjából, de amikor megpillant elkomorodik. - Hé jól vagy? Szörnyen nézel ki. - húzza el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán. - sóhajtom, majd levetem magam a székre. - Lázam van. - jegyzem meg halkan. - Nekem már évek óta nem volt lázam, sőt évek óta nem voltam beteg...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom, gondolom akkor ma nem mész be. - megrázom a fejem. - Szeretnéd, hogy veled maradjak? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aranyos vagy, de megleszek magamba is. - erőltetek mosolyt az arcomra. - Nem akarom, hogy miattam maradj ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. - adja meg magát. - De ígérd meg, hogyha van valami azonnal elhívsz. Rendben? - néz rám szigorúan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérem. - suttogom. - De jól leszek, amint bevettem valamit, majd kialudtam magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam, majd lassan elmentem a szekrényig, kivettem belőle két tablettát, majd egy pohár vízzel lenyeltem őket. Szarul éreztem magam, így elköszöntem Ash-től, majd visszamentem a szobámba, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az ágyam még nem száradt meg. Így kivettem egy takarót a szekrényből, majd kimentem a nappaliba és lefeküdtem, pár perc elteltével éreztem, hogy valaki puszit lehet a homlokomra, majd az ajtó nyílását, majd záródását, ami annyit jelent, hogy egymagam vagyok a házban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Legközelebb mikor felébredtem az a csengőnek volt köszönhető. El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, hiszen senkire sem számítottunk a mai napon vagy talán elfelejtettem volna? Lassan felálltam, majd a fejemhez kaptam, mivel sajogni kezdett. Elsétáltam az ajtóig, majd kitártam azt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az...? - kezdtem bele, de amikor észrevettem, hogy ki áll előttem, megdermedtem. Mit keres ő itt? Miért jött ő ide? Mit akar tőlem? Annyi kérdésem lett volna, de egyiket sem tettem fel, mivel képtelen voltam megszólalni. Aggódva nézett végig rajtam, majd amikor észrevette, hogy mindjárt összeesek értem nyúlt és a karjaiba zárt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, jól vagy? - kérdezte aggódóan. - Am, te lángolsz. Mi a fenéért keltél fel? - kérdezte idegesen, majd bezárta az ajtót és segített eljutnom a kanapéhoz, ahová leültem, ő pedig helyet foglalt az előtte lévő kisasztalon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán mert valaki csengetett. - morgom, rá sem nézve. - Mit akarsz? - kérdem alig hallhatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Voltam bent, téged kerestelek, de azt mondták, hogy ma nem mész be, mert nem érzed jól magad, így eljöttem, hogy megnézzem, hogy vagy. - nyúl felém, de én elhúzódom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már láttál, el is mehetsz. - nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy ilyen. - sóhajtja. - Beteg vagy, az előbb majdnem összeestél eszem ágába sem lesz itt hagyni téged egyedül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok egyedül. - vágom rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig nekem úgy tűnik. - mosolyog. - Vagy talán valaki elbújt a kanapé mögött, mert ha így van már itt sem vagyok? - elmosolyodtam a kérdésére. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy itt igazából? - nyögtem ki, mire leghervadt a mosoly az arcáról. Pontosan tudtam, hogy miért van itt. Tudtam, hogy a múltkoriról akar beszélni, de én erre nem állok készen. Legfőbbképpen nem betegen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért menekültél el? - keresi a szemkontaktust, de én nem nézek rá. - Miért menekültél el olyan hamar? - ismételi meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan tudod, hogy miért menekültem el. - suttogom. - Hülyeséget csináltál, én pedig hagytam neked, mikor pontosan tudtam, hogy nem helyes... Tudtam, hogy nem az mégis hagytam, hogy megcsókolj. Amivel csak bajba keverem magam, bármikor csak a közelembe vagy bajba keverem magam vele... - szipogom. Nem akarok sírni, legfőbbképpen nem előtt, de most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy visszatartsam. Érzem, hogy mellém ül, majd magához húz, mire én gyorsan elhúzódom tőle. - Ne érj hozzám. - motyogom. - Miért kellett neked az életembe férkőznöd? - nézek rá könnyes szemekkel, mire az arcán fájdalom és szomorúság jelent meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán a sors akarta azt, hogy mi találkozzunk. - néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - rázom meg a fejem. - Nem. Egyáltalán nem a sors akarta. - nevetek fel kínomban. - Hanem az elcseszett életem. Úgy látszik az élet veled büntet engem, hogy még nem voltam igazán szerelmes... De én nem akarom ezt, mi a francért kellett megcsókolnod? - húzom közel a lábaim magamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán azért, mert eddig senkit sem találtál, akit szerethetsz. - újra felnevetek, annyira hülyeség ezt az ő szájából hallani. - A csók? Kíváncsi vagy, hogy miért csókoltalak meg? - bólintok. - Már rég megszerettem volna tenni, hogy bebizonyítsak magamnak valamit, de csak most volt rá alkalmam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akartál magadnak bebizonyítani? - kérdem. - Azt, hogy mekkora egy naiv vagyok és hagyom, hogy egy jegyes megcsókoljon? Azt, hogy igazad van abban, hogy nem vagy számomra közömbös, ezt akartad bebizonyítani? - csattanok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, ezt eddig is tudtam. - vigyorog rám, mire én csak a szemem forgatom. - Tudod, az egyik este mikor bulizni voltam, nem is olyan rég, megcsókoltam egy lány... - suttogja közelebb hajolva hozzám. - Nem tudtam, hogy ki volt az, de abban biztos voltam, hogy nem Mia. Belebolondultam abba a lányba, aki nem más mint te... - simított a fülem mögé egy tincset.</div>
<div style="text-align: justify;">
A francba! A jó nagy francba! Ugye nem azt akarod mondani, amire most gondolok. Én is voltam egy buliban, nem olyan rég. Sokat ittam, de emlékszem néhány dologra, csak arra a srácra nem mivel olyan hamar eltűnt. Azt hittem, hogy egy tök idegennek tapadtam az ajakira, de úgy látszik, hogy tévedtem, mivel Harry volt, nem egy idegen. A pokolba! Ijedten kaptam felé a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen én voltam az a srác. - mosolygott. - Gondolom nem csak én nem emlékeztem rád, hanem te se rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... - dadogtam. - Te voltál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én sem akartam hinni magamnak egészen a tegnapi napig, amikor megcsókoltalak. Ott már biztos voltam benne, hogy te vagy az a lány, aki megbolondított, akire azóta vágyom, mióta megcsókoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Nem! Ezt most hagyd abba! - csattanok fel, majd idegesen felugrok. - Ne mondj ilyeneket, nem szabad! - jelentem ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki tiltja meg? - néz rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tényleg ennyire idióta vagy? - kérdem mérgesen. - Nekem barátom van, aki mellesleg a te haverod is és neked pedig menyasszonyod! Menyasszonyod, érted? - kalimpálok a kezemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aki most nincs itt. - áll fel, majd felém kezd közelíteni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne gyere közelebb. - suttogom. - Ne csinálj hülyeséget Harry, kérlek. Még egy esküvőt sem mondtam le, de asszem most el kell kezdenem ezt is. - hátrálok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, ne. - áll meg. - Ne mond le, azt szeretném, ha te rendeznéd meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - vonom fel a szemöldököm. - És mégis, hogy tegyem mikor én mindenről tudok, a menyasszonyod pedig semmiről sem? - csattanok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy eddig is, te Niall-el vagy én pedig Nina-val. - jelenti ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy! - akadok ki. - Nekem ez nem fog menni, képtelen lennék rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem te rendezed meg, mindent elmondok. - nézet egyenesen a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megvesztél? - kiáltom el magam. - Takarodj a házamból, most! - mutatok az ajtó felé. - Elegem van! Semmi kedvem hozzád. Biztosan szívtál vagy csináltál valamit! Ezt majd folytatjuk, mikor mindketten tisztán tudunk gondolkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi van, ha nem akarok elmenni? - lép közelebb.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj el most! - emelem feljebb a hangom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó legyen, ahogy akarod, de ezt még nem fejeztük be! - mosolyog rám. - Nem tudom elfelejteni a csókunkat. - suttogja, majd kilép az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kifáradva rogyok le a földre. Te jó Isten! Mi a francot tettem? Sosem csináltam még ekkor hülyeséget, soha! Ő egy ügyfél, nem pedig egy sima pasi... Sírni kezdtem, amikor a telefonom rezegni kezdett. Lassan utána nyúltam, majd megnéztem ki hív. Niall!</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-27150533930331333132014-06-14T15:18:00.001+03:002014-07-23T16:13:36.209+03:009.rész - "Tudtam, hogy te vagy az!<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Mint látjátok, megpróbálom mostantól hetente hozni a részeket,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>remélem örültök neki. Tudom, hogy valószínűleg, most nem nagyon</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>fogjátok kedvelni Am-et, de remélem ez majd változni fog.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>A főszereplő Harry és nem Niall, de neki is szerepe van benne.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem tetszeni fog a rész, és majd elmondjátok a véleményeiteket.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-zhOmkSOUlSg/U5wmpqxpK7I/AAAAAAAAGPM/S-qL9LiOv9Y/s1600/tumblr_n1wrixIObp1t0c783o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-zhOmkSOUlSg/U5wmpqxpK7I/AAAAAAAAGPM/S-qL9LiOv9Y/s1600/tumblr_n1wrixIObp1t0c783o1_500.png" height="400" width="266" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Úgy éreztem magam, mintha bármelyik percben összeeshetnék, ami egyáltalán nem lepett volna meg, hiszen ismét összefutottam vele az akaratom ellenére is. Azt hittem, hogy legalább a mai napot megúszom, de úgy látszik, hogy sosem fog velem ilyen megtörténni. Úgy látszik, hogy a sors kegyetlen játékot űz velem, amiből minnél hamarabb ki kéne szállnom, ha nem akarok egy hatalmasat csalódni. Mindig jellemző volt rám valami az életben és úgy látszik nem fogok róla sosem leszokni. Igaz nem sok időm volt a szerelemre, de amikor szakítottam rá egy kicsit, természetesen az olyan fiúk tetszettek meg, akik vagy már foglaltak voltak, vagy rosszfiúk. Most sincs ez máshogy, ugyanis neki barátnője van, akinek én hamarosan az esküvőjét fogom megszervezni, szóval minnél hamarabb ki kell verjem őt a fejemből, ha nem akarom, hogy életemben először megtörténjen velem, hogy nem megyek el egy pár esküvőjére, mert nem tudom végignézni anélkül, hogy teljesen összetörne a szívem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy nehéz lesz, de tudom, hogy nem leszek egyedül és egy kis idő után sikeresen ki fogom őt verni a fejemből, mivel nekem ott van Niall, aki fontos számomra. Tudom, hogy önző dolog tőlem, hogy kihasználom őt a felejtésre, de bízom benne, hogy nem fogok neki ártani, mivel akkor már nem csak azért kéne rosszul éreznem magam, mert szerelmes lettem az egyik ügyfelembe, hanem azért is, mert összetörtem egy olyan fiú szívét, aki szerelmes volt belém, én pedig képtelen voltam azt viszonozni neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekidőltem az ajtónak és vártam pár percet, hogy lenyugodjak, mielőtt még találkoznék velük. Lassan megindultam feléjük, hamis mosolyt erőltetve magamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! - mosolyogtam a kedves párra, miközben Niall magához húzott. - Mit kerestek ti itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - köszönt Nina, Harry pedig csak biccentett. - Nancy, egyetemi barátom és mivel még mindig jóba vagyunk engem is meghívott, ő - mutatott a párjára - pedig csak elkísért engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez csak természetesen. - mosolygok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyek megkeresem Nancy-t. - néz Harry-re, aki bólint. - Megkereslek majd titeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az első emeleten találod, még készülődik. - szólalok meg, mire ő biccent felém, majd elindul a lépcsők felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy. - mosolyog rám, én pedig kezdem azt érezni, hogy minnél hamarabb el kell innen tűnnöm, mielőtt még észrevennék, hogy valami bajom van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - biccentek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben? - kérdezi tőlem Niall. Felvontam az egyik szemöldököm, mivel tudtommal semmi jelét sem mutattam, hogy nem lennék rendben. - Mármint az esküvővel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze. - könnyebbülök meg. - Csak még meg kell néznem pár dolgot. - sóhajtom, pedig már mindent ellenőriztem, csak szabadulni szeretnék innen. - Megleszel addig?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, hiszen már nem vagyok egyedül. - bök Harry-re. Egy puszit lehellek az ajkára, majd Harry felé fordulok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Később találkozunk. - mosolygok majd elindulok a kert felé, újból megvizsgálni, hogy minden rendben van-e.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ezt így fogom folytatni, akkor ki fogom magam készíteni. Nem tudok a közelében lenni, egyszerűen nem megy. Amikor ránézek ismét tininek érzem magam, aki szerelmes egy olyan srácba, aki észre sem veszi őt, de ez valamennyire igaz is. Sosem értettem, hogy miért tetszenek meg folyton az elkérhetetlen srácok, de valami azt sugallja, hogy ennek csak az az oka, hogy anyám is ilyen volt. Apát ő is úgy ismerte meg, hogy neki barátnője volt, akivel úgy néztek ki mintha semmi problémájuk sem lenne, de ez csak a látszat volt, mivel problémáik voltak. Eleinte anyát, csak a problémák enyhítésére használta, de rövid idő elteltével beleszeretett és összejöttek, majd a gimi utolsó évében megkérte a kezét és anya örömmel mondott neki igen. Az ő sztorijuk happy end-el végződik, de az enyém nem hiszem, hogy így fog, hiszen apa nem volt jegyes, de ő az. Az én történetem teljesen más és ennek csak úgy vethetek véget, ha elfelejtem őt, ami tudom, hogy nem lesz könnyű, de ha nagyon próbálkozom, akkor sikerülni fog. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nick. - szólok az egyik segítőm után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - siet elém. - Valami baj van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az egyik asztalon nem voltak jól összeállítva a virágok, lécci megnézed és elrendezed őket. - sóhajtom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen. Egy perc és mindent elrendezek. - fordul meg és indul is a probléma megoldására.</div>
<div style="text-align: justify;">
Minden gyönyörű volt. Az egész esküvő, olyan volt, mint amilyennek elképzelték, vagyis nekem ezt mondták, de elhittem nekik, mivel úgy közölték velem, hogy a hangjukból áradt az igazság. Boldog vagyok, hogy minden rendben volt, hiszen ha valami nem úgy sikerült volna, akkor csalódott lennék. Szerencsémre minket pont egy asztalhoz ültettek, Harry-ékel, aminek nem igazán örültem, de nem volt mit tennem ellene.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fáradtnak tűnsz. - suttogta Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az is vagyok. - nézek rá. - Hosszú volt ez a nap, de még nincs vége. Még nem mehetek el, mivel nekem kell mindent kézben tartani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen tudom. - puszil meg. - Lehet, hogy semmi kedved, de táncolnál velem? - kérdezi csillogó szemekkel, én pedig mosolyogva bólintok. - Srácok, mindjárt visszajövünk. - közli Harryvel. Feláll, majd felém nyújtja a kezét, amit én mosolyogva fogadok el. A kezét a derekamra teszi, majd a parkettre vezet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassú szám megy, így szorosan magához húz, én pedig a vállára helyezem a fejem, közben pedig a kezeim a nyakában pihennek. Mélyen beszívom az illatát, de mégsem nyugszom meg, inkább eszembe jut valami, aminek nem lenne szabad. Pár napja mikor a fiúknál voltam és játszottunk, táncolnom kellett nekik. Eszembe jutott, hogyan ráztam magam és mennyire megijedtem mikor megéreztem két kart a derekamon. Azok a karok pedig Harry-hez tartoztak. Bűnösnek éreztem magam, hogy ez jut az eszembe, mikor éppen Niall-el táncolok. Nem szabadna eszembe jutnia, mikor vele vagyok, sőt sosem szabadna eszembe jutnia. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, hogy még korai - szólal meg Niall - de szeretnék tőled kérdezni valamit. - bólintok, mire ő folytatja. - Tudom, hogy még csak pár napja vagyunk együtt és szinte alig ismerjük egymást, de én úgy érzem mintha már évek óta ismernélek. - halványan elmosolyodtam a kijelentésére, mivel én is hasonlóan érzek, de ő ezt nem láthatta. - Beszéltem rólad a családomnak, akik már nagyon kíváncsiak rád. - megdermedtem, tudtam, hogy mit akar ezzel mondani, de én erre még tényleg nem állok készen. - Szeretnének megismerni téged. Lenne kedved eljönni velem, jövőhéten a szüleimhez? - tette fel a kérdést, mire én kicsit eltávolodtam tőle. - Nem kell megijedned, biztos vagyok benne, hogy kedvelni fognak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha tudnád, hogy egyáltalán nem attól tartok, hogy kedvelnek-e, hanem hogy egy nap majd megutálnak, mert megbántottalak téged... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell most azonnal válaszolnod rá, csak kíváncsi vagyok, hogy mit szólnál hozzá. - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall, én.... - kezdek bele, de valaki megköszörüli a torkát mögöttünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lekérhetem? - szólal meg mögöttem egy jól ismert mély hang. - Nina, szeretne veled táncolni. - teszi hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy ez nagyon rossz ötlet, de most Harry megmentett egy nagyon kínos beszélgetéstől. Niall sóhajt egyet majd megszólal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, haver. - enged el, majd a fülemhez hajol. - Ezt még folytatjuk. - aprót bólintok, majd nézem, ahogy távozik. Mikor már nem látom, Harry felé fordulok és abban a pillanatban kiráz a hideg. Nem tudom, hogy az zavar jobban, hogy táncolnom kell vele, vagy az, hogy még mindig lassú szám megy, ami azt jelenti, hogy összebújva kell vele táncolnom?!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem harapok. - vigyorog rám, majd felém nyújtja a kezét. Remegő kezem az övébe helyezem, ő pedig egy mozdulattal közelebb húz magához.</div>
<div style="text-align: justify;">
Abban a pillanatban megcsap az ismerős illata. Harry illata, semmihez sem fűzhető, különleges és gondolom nem csak rám hat így, hanem minden egyes nőre, aki a közelébe kerül. A kezét a derekamra helyezte, mire a testünk összeért. A nyakamon éreztem meleg leheletét, amitől kirázott a hideg. Már előre érzem, hogy ennek nem lesz jó vége, nagyon nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te remegsz. - suttogja. - Fázol? - húz közelebb magához, mire én megrázom a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagyok. - suttogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ha tudná, hogy nem azért remegek, mert fázok, hanem mert ennyire közel áll hozzám, akkor biztosan hülyének nézne. Ő tehet róla, hogy remegek, ő váltja ki belőlem, nem pedig a párom... Igaza volt Louis-nak mikor azt mondta, hogy tetszik nekem. Persze, hogy igaza volt. Beszélnem kell vele, talán lesz annyi bátorságom, hogy elmondjam neki, hogy mi bánt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért kerülsz engem? - kérdezi pár perc elteltével. Nyelek egyet, ha most ezzel nem árulom el magam, akkor a gyorsan verő szívemmel biztosan. Hiszen túl közel vagyunk egymáshoz, hogy ne érezze meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... én nem kerüllek téged. - dadogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért hazudsz? - suttogja. - Tudom, hogy így van, Am. Szóval mert kerülsz, engem?</div>
<div style="text-align: justify;">
Már teljes egészében remegek. A sírás határán vagyok, amit gondolom észrevett. Nem elég, hogy ilyen kérdéseket tesz fel nekem, még ez a szám is szerelmes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kerüllek téged. - motyogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Addig nem engedlek el, míg el nem mondod. - hajol közelebb. Többet kellett volna innom, akkor most nem érezném úgy, hogy bármelyik pillanatban megeredhetnek a könnyeim. Felemelem a fejem, hogy a szemébe nézhessek, hátha észreveszi és békén hagy ezekkel a kérdésekkel. - Lehet, hogy meg sem szólalsz, de a szemeid mindent elárulnak,Am. Látom, bennük az igazságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor meg miért kérded? - kérdem remegő hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert tőled akarom hallani. - néz a szemembe, de én csak megrázom a fejem. - Gyere velem. - fogja meg a kezem, majd egy eldugott helyre húz. Ennek nem szabad megtörténnie. - Valamit már két hete megszeretnék tenni, de már nem bírom tovább. - áll meg a ház szélénél, ahol csak kettesben vagyunk. A szívem hevesen dörömből a mellkasomban, nem értem mire céloz, de mielőtt még gondolkozhatnék vagy bármit is tehetnék az ajkai az enyémen vannak. Megdermedtem, nem csókoltam vissza csak álltam és vártam, hogy vége legyen. - Tudtam, hogy te vagy az! - suttogja, mikor hangokkat hallunk a hátunk mögött.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-31209352489755829462014-06-07T18:53:00.001+03:002014-06-07T18:53:28.837+03:008.rész - Egy újabb esküvő.<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom a késést, de most újra itt vagyok és az is lehet, hogy már </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hetente lesznek a részek nem kéthetente mivel itt a suli vége és lesz időm </i></div>
<div style="text-align: center;">
írni. Remélem örültök neki és ez a rész is tetszeni fog. Sok minden lesz még itt.</div>
<div style="text-align: center;">
Remélem nem utáltok, mivel Niall főszerepben van ebben a történetben.</div>
<div style="text-align: center;">
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!</div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: right;">
Ölellek Titeket!</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-Pwv3C5on4gU/U5MbDTraK8I/AAAAAAAAGOk/z-0UbrmO_GI/s1600/tumblr_mqpd0i7Xfy1sza4tco1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-Pwv3C5on4gU/U5MbDTraK8I/AAAAAAAAGOk/z-0UbrmO_GI/s1600/tumblr_mqpd0i7Xfy1sza4tco1_500.png" height="400" width="295" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egyre nehezebb viselem el azokat a napokat, amikor vele kell dolgoznom. Igen egyedül jön, mivel Mia valamilyen úton van és Harry-t bízta meg azzal, hogy segítsen nekem néhány dolog elrendezésében, mivel ő pontosan tudja, hogy mi tetszik neki. Ebben semmi kétségem sincs, de arra senki sem gondol, hogy nekem ez milyen nehéz? Bár senkinek sem mondtam el, hogy vonzódom hozzá, de nem tudom, hogy meddig tudom ezt még titkolni, de szerencsére, ma este már végre eltölthetek pár órát az igazi barátommal is. Igen jól hallottátok, pasit szereztem magamnak. Gondolom mindenki kíváncsi, hogy ki lehet ő, hát ha ismertek akkor pontosan tudjátok, hogy kiről beszélek. Niall. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen az én barátom, Niall Horan, a One Direction egyik énekese, akivel Harry-nek és Louis-nak köszönhetően találkoztam. Lehetséges, hogy vonzódom Harry-hez, ezt nem tudom tagadni, de azt sem, hogy Niall sem közömbös nekem. Boldog vagyok vele, mindig tudja, hogy mihez lenne kedvem. Talán ez azért van így, mivel sokban hasonlítunk egymásra. Egy hétig bírtam azt, hogy folyamatosan visszautasítom a próbálkozásait. Igazából megmondtam neki még az elején, hogy először ismerjük meg egymást és utána még meglátjuk, hogy mi lesz kettőnkkel, de én magam is tudtam belül, hogy ennek semmi értelme, hiszen tökéletesen illünk egymáshoz, így egyáltalán nem lepődök meg, hogy az egyik bulin, amire Niall hívott meg, közelebb került egymáshoz. Boldog vagyok vele. Örülök, hogy mellettem van és segít mikor szükségem van rá. Legszívesebben minden szabadidőmet vele tölteném, de sajnos ez nem lehet, mivel ő is nagyon elfoglalt, hiszen lehet, hogy már nem alakítanak egy bandát, de még mindig sok fellépést és interjút fogadnak el, néha pedig új számokkal is meglepik a rajongóikat, aminek én nagyon örülök és persze nem csak azért mert én hamarabb hallom őket, hanem mert jó őket együtt látni, miközben dolgoznak.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mai napon is egy esküvőre vagyok meghívva, amit én szerveztem. Mivel ez a megbízásom ma véget ér, már csak Harry és Mia esküvőjével kell majd foglalkoznom, utána pedig szép lassan a többiekével is, hiszen mindőjük velem akarja megszervezteti az esküvőjét. Ennek örülök, hiszen nagyon szívesen vállalom el őket, de be kell vallanom, hogy nem lesz könnyű, hiszen pár lány ízlésével nagyon nem értek egyet, de bízom benne, hogy megegyezünk majd, ha eljön az ideje. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Am, ha azt mondod, hogy még mindig ágyban vagy, esküszöm neked, hogy hozom a vízzel töltött vedret és leöntelek. - kiabálja Ash valahonnan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igen ezt talán el is felejtettem említeni, amióta megtudta, hogy Niall-el együtt vagyunk folyamatosan pattog, legfőbbképpen, ha együtt mutatkozunk, mivel azt akarja, hogy időben kész legyek és természetesen semmi se tudjanak belekötni. Szombat van, reggel hét óra és én már egy fél órája fent vagyok, de még mindig nem másztam ki az ágyból, túl fáradt vagyok hozzá, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy Niall elég későn ment el tegnap este. Senki se értse félre semmi sem történt még közöttünk, csak beszélgettünk és jól éreztük magunkat. Ash is későn jött haza, de már egy órája sürög forog a házban, mintha neki lenne ma meghívása egy esküvőre, amit ő szervezett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére épp időben ugrottam ki az ágyból és léptem a fürdőszobába, mielőtt még kinyílt volna az ajtóm. Mert Ash-t ismerve, biztos vagyok benne, hogy nem viccelt azzal a vödörrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most szerencséd van. - mondja durcásan. - De ha legközelebb elkaplak, hogy még nem vagy fent hétkor egy ilyen fontos napon esküszöm, hogy nem viccelek azzal a vödörrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. - nevetem el magam. - Fél óra és reggelizhetünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Huszonkilenc és 45 másodperc. - számolom vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fáradtan dobom le magamról a ruháimat, majd állok be a zuhanyzó alá. Lassan zuhanyzok, mivel itt lesz egy kis időm csak, ameddig senki sem kezd el folyamatosan kérdéseket feltenni nekem. Itt természetesen Ash-re gondolok. Húsz perc elteltével, már törölközőben állok a tükör előtt. A hajam vizesen omlik a meztelen vállamra, mivel úgy döntöttem, hogy nem szárítom meg, hiszen fél órán belül úgyis megszárad ebben a hőségben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit sem izgulsz a mai nap miatt? - esik nekem a barátnőm, amint leültem a pulthoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ash, nem ez az első esküvő amire elmegyek. Miért izgulnék? - kérdem sóhajtva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet, de most mész először pisval eskűvöre. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek ejthetnénk, ezt a témát, még túl korán van ehhez. - motyogom. - Tudom, hogy izgatott vagy meg minden és fura, hogy mostanság fiú látsz, de néha kezdem azt érezni, hogy te meg anya sokkal jobban fel vagytok dobva a témától mint én magam...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak büszkék vagyunk rád. - néz a szemembe. - De rendben, nem hozom fel most, de ne örülj ennyire, mert a ruhád kiválasztásában segíteni fogok neked, abban biztos lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megvan. - vágom rá. - Valaki már segített dönteni, tegnap este. - vigyorgok. Ash ála a földet súrolta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te engedted, hogy segítsen neked? - kérdezi nagyra nyílt szemekkel, mire én bólintok. - De nekem sosem engeded...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő nem erőltette, én pedig csak kikértem a véleményét két ruha közül ő pedig döntött. - vontam meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De legalább megnézhetem? - könyörög.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt már, hogy nem engedtem? - kérdem, mire ő felvonja a szemöldökét. - Inkább ne is válaszolj rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy gyors reggelizés után, Ash már alig bírt magával, hogy megnézhesse a ruhám, amit kiválasztottam magamnak. Szinte biztos vagyok benne, hogy nagyon megfogom vele lepni, hiszen én nem igazán hordok ilyen fajta ruhákat, bulizni igen, de nem esküvőkre. Kíváncsi leszek majd a reakciójára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- E-ezt te választottad? - dadogja. - De hiszen ez, ez meseszép és egyáltalán nem a te stílusod. - szögezi le amint megnézte. - Hová tűnt az a lány, aki az eskűvökre laza, feltűnésmentes ruhákat vesz fel? - vonja fel a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer mindent el kell kezdeni, nemde? - nevetek fel. - Különben is ez, csak egy egyszerű ruha. - vonom meg a vállam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha, egyszerű. - vágja rá. - Csak a menyasszony helyet, mindenki téged fog nézni. - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha látnád az ő ruháját, biztosan nem ezt mondanád. - vigyorgok. - De örülök, hogy végre sikerült meglepnem téged a választásommal. </div>
<div style="text-align: justify;">
Büszke vagyok magamra, hogy sikerül meglepnem őt. A ruhámba semmi különleges sincs, vagyis szerintem. Pánt nélküli, combközépig érő, testhez simuló egyszerű fekete ruha, de van még valami, ami feldobja. A szoknyájára szürke, bő csipkés anyag van, ami egészen a földi ér. Igazából még egyszer sem volt rajtam, azt sem tudom, hogy mikor vettem egyáltalán meg, de itt az ideje, hogy magamra kapjam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen cipőt veszel fel hozzá? - kérdezi Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fekete, csillogósat. - válaszolom neki. - Jaj ne légy már ennyire meglepődve. - nevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor én most szépen kimegyek és megvárom, hogy elkészülj mert már alig bírok magammal, hogy lássalak ebben a ruhában. - csillognak a szemei.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán addig hívd fel Niall és kérdezd meg tőle. - nevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lehet megteszem. - lép ki a szobámból.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel már csak a hajamon kellett egy kicsit igazítanom és a sminkem megcsinálnom, így sokkal hamarabb kész leszek mint terveztem, legalább lesz még időm mindet átnézni a kezdetek előtt. Leültem a tükröm elé és összekötöttem a hajam, hogy ne zavarjon, miközben sminkelek. A szemem füstösre csináltam meg és kicsit csillogóvá, hogy passzoljon majd a cipőmhöz. A számra csak halvány rózsaszín szájfényt kentem és már kész is voltam. Már csak a hajam volt hátra, amivel nem foglalkoztam sokat. Megfésültem, majd laza hullámokat helyeztem bele. Szerencsére a ruhámat nem kell áthúznom a fejemen, hanem csak bele kell bújnom, mivel akkor most nagy szarban lennék, hiszen mindent kezdhetnék előröl, amivel már végeztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tükörbe nézve, kicsit meglepődtem, hiszen én így még tényleg nem mentem eskűvöre, de egyszer mindent el kell kezdeni, nem igaz? A ruha tökéletesen illett rám, minden pontom kiemelve, amit ki kellett emelnie. Szerencsékre, ma nem jósolnak olyan meleget, mint a legtöbb napon... A lábam belebújtattam a magassarkumba, majd felhelyeztem egy ezüst karkötőt és már kész is voltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mit szólsz hozzám? - szólaltam meg mikor beértem a nappaliba, ahol Ash már türelmetlenül várt rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hűű, Am. - nyögte ki pár perc elteltével. - Gyönyörű vagy, ugye Niall? - kíváncsian kaptam a fejem a fotelben ülő Niall-re, mikor érkezett meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Teljesen igazad van. - néz alaposan végig rajtam. - Gyönyörű vagy. - áll fel, majd indul el felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. - motyogom, kis pír megjelenésével az arcomon. Niall megáll előttem, majd lehajol és megcsókol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - suttogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - motyogom. - Nem tudtam, hogy átjössz. - suttogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ash felhívott. - nevet fel halkan. - De nem azért jöttem át, hanem azért mért látni akartalak. - dönti enyémnek a homlokát. - Te leszel a legszebb azon az esküvőn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak, mert te mellettem leszel. - suttogom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Had készítsek rólatok egy képet. - áll fel Ash, mire mi szétvallunk és bólintunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kép után mindketten elbúcsúzunk tőle, majd elindulunk a szertartás helyére. Nem kicsit lepett meg Niall, hiszen úgy volt, hogy csak később jön, mivel nekem hamarabb ott kell lenni, mint a vendégeknek, de egy csepet sem bánom, hiszen örülök neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hamar megérkeztünk, én pedig elnézést kértem Niall-tól és mentem intézni a dolgaimat. Nem tudom, hogy mennyire volt jó döntés ilyen cipőbe jönni, de valahogy csak kifogom bírni. Szerintem még időm sem lesz a fájdalomra gondolni, amíg itt vagyunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére mindent rendben találtam, így két óra elteltével, amikor már a vendégek is érkeztek megfele, visszamehettem Niall-hez, aki már nem magában állt, hanem egy igazán ismerős párral. A francba!</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-36595626622618413892014-05-03T17:57:00.001+03:002014-05-03T17:57:27.329+03:007.rész - Mindenhol találkozom vele...<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog. Tudom, hogy hozhatnám</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>gyakrabban a részeket, de még egy ideig tuti, hogy csak kéthetente lesz.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>De idővel megpróbálok rajta változtatni, ígérem.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-zQjIgKjZvAU/U2Tx-VKftEI/AAAAAAAAGGY/NfiBkcBP-3g/s1600/tumblr_n1exwt4QIv1t0c783o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-zQjIgKjZvAU/U2Tx-VKftEI/AAAAAAAAGGY/NfiBkcBP-3g/s1600/tumblr_n1exwt4QIv1t0c783o1_500.png" height="400" width="266" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Ilyen szörnyű éjszakám még soha az életben nem volt. Alig józanodtam ki és tessék már újra részeg vagyok. Szörnyen fájt egész éjszaka a fejem, de nem mentem ki a szobából, senkivel sem akartam összefutni, így inkább elviseltem a fájdalmat, ami az idő múlásával egyre rosszabb lett. Ha összeszámolom, akkor összesen max egy órát aludhattam. A telómért nyúlok megnézem hány óra van, még csak 7:35. Csodás. Nem bírom tovább tényleg szükségem van valamire a fejfájásom ellen, különben be fogok dilizni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kibújok az ágyból, amit a mai éjszakára megkaptam, majd észreveszem, hogy nem az én ruháim vannak rajtam, hanem egy nagy póló, ami gondolom az egyik fiúé volt. Vajon kié? Nem törődöm vele, inkább elindulok az ajtó fele. Amint a fény megcsapja a szemem arra kényszerít, hogy hunyjam be azokat. Így is tettem, persze arra nem számítottam, hogy ennek következtébe valakinek nekimegyek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, jól vagy? - kérdezi egy mély hang. Most komolyan? Bárkivel szívesebben szembe mentem volna, miért pont őt kellett kifognom? Csak morogtam valamit, amit nem értet gondolom, mert kuncogni kezdett. - Ahogy látom nem, gyere keresek neked valamit, amit bevehetsz. - mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. - nyögöm ki, majd elindulok utána, de a lépcső előtt megállok. Kétlem, hogy jó ötlet lenne most lemenni rajtuk. Biztosra veszem, hogy leesnék, ha megpróbálnám. - Én inkább megvárlak itt. - szólalok meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere már - fordul meg - segítek. - nyújtja a kezét, de én csak megrázom a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem jobb lesz itt. - ülök le a lépcsőre, majd a falnak dőlök.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy akarod. - kuncog halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Basszus! Többet nem iszok ennyit egymás után két nap, mert ezt még egyszer nem szeretném átélni. Úgy érzem, mintha kettéhasadna a fejem és közbe valaki folyamatosan ütögetné. Behunyom a szemem, majd mikor valaki leül mellém kicsit ijedten nyitom ki őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék. - nyújtja felém a gyógyszer és egy a pohár vizet. - Jól kiütötted magad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti vagytok érte a hibások. - morgom. - Vagyis inkább Louis. - sóhajtom, majd lenyelem a pici tablettát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért akadtál ki annyira azon, amit Louis mondott? - kérdi felém nézve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert nincs igaza. - jelentem ki, mire vigyorogni kezd. - Komolyan Harry, nem tetszel. Miért olyan nehéz ezt megérteni? - sóhajtom. - Más tetszik, más!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiszek neked. - mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha. - morgom, majd ismét magam elé bámulok. - Ugye nem akarsz itt ücsörögni míg fel nem tápászkodom? - kérdem pár perc elteltével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. - mondja egyszerűen. - Haza kell mennem, már várnak rám. - áll fel. - Remélem jobban leszel. - néz rám még egyszer mielőtt bemegy a szobájába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Még egy kicsit ülök, majd jobbnak látom, ha felöltözök és én is elhúzok innen, mielőtt a többiek felébrednének. Nem akarom, hogy ilyen állapotba találjanak, mert valószínűleg leordítanám a fejüket, amit nem érdemelnek meg. Csendben megyek be a szobába, ahol a cuccaim vannak, majd indulok el velük a fürdő keresésére. Szerencsére nem nyitottam be senki szobájába, már csak az hiányzott volna. Magamra zártam az ajtót, hogy biztos legyek benne senki sem nyit rám. Letettem a cuccaim, majd megmostam az arcom hideg vízzel, hogy felébredjek tőle. Kicsivel jobba érzem magam tőle, de szerintem inkább a gyógyszernek köszönhető nem pedig a víznek. Felöltözök, a hajam felkötöm, majd kilépek a fürdőből és megpillantom Harry-t.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már mész is? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, haza kell jutnom mielőtt még felébrednének a többiek. - motyogom, mire ő felvont szemöldökkel néz rám. - Tudod, nem csak te vagy morcos és bunkó másnaposan... csak velem az a helyzet, hogy inkább megpróbálom elkerülni, nem kezdeményezni. - morgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazavigyelek? - ajánlja fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kint a kocsim, nem kell, de azért kösz. - mosolygok rá. - Szia. - ismét a lépcső előtt találom magam, de most lazábban indulok neki, mivel jobban érzem magam, mint egy órával ezelőtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kilépek a házból, felsóhajtok. Végre nincs senki a közelemben. Beszállok a kocsimba, majd még mielőtt elindulnék, gyorsan írok egy üzenetet Ash-nek, hogy semmi bajom és hamarosan otthon vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
A hosszú út most egy kicsit kiborított, mivel semmi kedvem sem volt most kocsikázni, csak haza akartam menni, lezuhanyozni, majd lefeküdni és holnap reggelig fel sem kelni. Csak erre vártam, de biztos vagyok benne, hogy Ash esélyt sem fog rá adni, mert, amint beteszem a lábam biztos vagyok benne, hogy faggatózni kezd... Talán mégis jobban szeretek kocsikázni, mint magyarázkodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-5WI14ZOASNQ/U2T6z_NFZqI/AAAAAAAAGGs/34TVMFXpTws/s1600/large+(17).jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-5WI14ZOASNQ/U2T6z_NFZqI/AAAAAAAAGGs/34TVMFXpTws/s1600/large+(17).jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u>Louis Tomlinson</u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><u><br /></u></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor felébredtem kint túl nagy volt még a csend, pedig biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az első, aki felkelt már. Kibújtam az ágyból, majd felvettem egy pólót, hogy tekintetettel legyek Am-re. Tudom, hogy az este nem volt szép tőlem, hogy szívattam őt Harry-vel, de nem vagyok vak. Hazz közelében már megszoktam, hogy hogyan is viselkednek a lányok, ha tetszik nekik. Am is hasonlóan viselkedik. Csendes, nem néz rá és nagyon feszült a közelébe. Tudom, hogy bocsánatot kéne tőle kérjek, főképpen ha azt akarom, hogy majd segítsen nekem, de nem érzem azt, hogy valami rosszat tettem volna. Sóhajtva indulok el a szobája felé, majd kopogok be az ajtón, de semmi válasz. Furcsának tartom, hiszen már 9 óra, hogy még nincs fent, bár abból, ahogy leitta magát tegnap nem csodálkozom. Csendben benyitok és akkor döbbenek rá, hogy nem azért nem szólt, mert alszik, hanem mert már nincs itt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lemegyek a konyhába, hátha ott találom őt, de csak Harry ül a pultnál. Képes volt lelépni egy szó nélkül? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Reggelt! - nézek rá. - Nem láttad Am-et? - vágódok le mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Reggelt, már elment. - nézett fel a táljából. - Nem igazán érezte jól magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még mindig haragszik rám? - kérdem, bár inkább magamtól, mintsem tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem igen. - néz rám. - Szerinted mégis hány lány örülne, ha megmondanád nekik, hogy tetszem neki, miközben am nekem jegyesem van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát a rajongóidat nem igazán érdekelné, de ő más. - sóhajtom. - Mindig is más volt. De Hazz, ezt te is észrevetted rajta nem csak én, akkor rád miért nem haragszik?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert én nem dörgölöm az orra alá, mivel tudom, hogy bántja, még ha tetszem is neki. - vonja meg a vállát. - Gondolj bele, ő fogja megszervezni az esküvőm, ha tetszem is neki, akkor nem lesz könnyű dolga... a tegnappal pedig még csak tettünk rá egy lapáttal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó igazad van. - adom meg magam. - Bocsánatot kell tőle kérjek, mivel szükségem van a segítségére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Belement? - kérdezi, mire én bólintok. - Akkor biztos vagyok benne, hogy El-nek nagyon tetszeni fog a gyűrű. Abból amennyit láttam belőle, nagyon jó az ízlése. - mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha van egy olyan érzésem, hogy ő jobban ismeri El-t, mint én magam. - nevetek fel. - A kezdetektől fogva tudta, hogy mi tetszik neki, pedig még nem is találkoztak egymással.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé nem láttátok Am-et? - ront be Niall a konyhába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már elment. - vágtuk rá egyszerre Harry-vel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig beszélni akartam vele. - sóhajtja a szőkeség. - Na mindegy, majd felhívom. Mizu? - ül le közénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked tetszik Am? - nézek a szemébe, mire halványan elpirul. - Neked tetszik! - sikítok fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most ez miért olyan nagy baj? - kérdi tőlem zavarodottan. - Szép és kedves, jól érzem magam vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért nem próbálkozol be nála? - kérdi Hazz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarom elijeszteni, de amint kicsit jobban megismer és megbízik bennem, akkor majd megpróbálom. - mosolyog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát erre se számítottam. - röhög fel Hazz. Mire kérdőn nézünk rá. - Nem gondoltam volna, hogy Niall abba a lányba fog beleszeretni, aki az esküvőmet fogja szervezni. De szerintem jól kijönnétek, szóval hajra haspók! - borzolja össze a haját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kis idő elteltével már mindenki felébredt. A nappaliban ülünk, mint minden reggeli után, csak már nem ötösben, hanem négyesben, mivel Hazz már el is húzta a csíkot. Még mindig azon gondolkozom, hogy írjak-e neki és kérjek bocsánatot tőle.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Nézd Am, sajnálom a tegnapit. Nem akartalak felbosszantani. Megbocsájtasz? - L."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Elküldtem neki félve az üzenetet majd vártam, hogy válaszoljon rá, de hiába nem jött a válasz. Most ez vagy azt jelenti, hogy nem bocsájt meg, amit nem nézek ki belőle, vagy azt, hogy nem látta még.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj, haver? - bök meg Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, csak Am még mindig nem válaszolt. - sóhajtom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, tuti, hogy nem haragszik rád, csak alszik, tegnap eléggé leitta magát és Harry is azt mondta, hogy nem úgy nézett ki mint aki sokat aludt volna az éjjel. - épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor Niall felugrott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó ez felháborító! - csattan fel, mire mindenki felé kapja a fejét, hogy elmondja mi baja.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-71902309083586675512014-04-19T14:50:00.002+03:002014-04-19T14:50:18.916+03:006.rész - Merész délután.<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Újabb két hét telt el, ami új részt jelent. Remélem örültök neki és</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>tetszeni is fog nektek! Lehet, hogy kicsit összezavarlak vele titeket, de</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nem sokáig ígérem. Köszönöm a komikat és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ha van kedvetek akkor nézzetek be : <a href="http://lottietomlinsonandharrystylesfanfic.blogspot.ro/"><b>I'll always fight for love.</b></a></i></div>
<div style="text-align: center;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: right;">
Ölellek Titeket!</div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
------------------------------------------------------------</div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-bjvBzKd_xtU/U1JPLHib_bI/AAAAAAAAF4M/wqqG_QJi1s4/s1600/large+(52).jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-bjvBzKd_xtU/U1JPLHib_bI/AAAAAAAAF4M/wqqG_QJi1s4/s1600/large+(52).jpg" height="400" width="305" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felirat hozzáadása</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Feszengve üldögélek Harry és Niall között. Igaz, milyen jó helyet kaptam? Bárki mellett szívesen ültem volna, csak az a személy ne ő legye. Furcsa ilyen közel lenni hozzá, mikor tudom, hogy az egyik ügyfelem... </div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk már elég sok mindent kiderítettek rólam. Szerencsém van, mivel eddig még nem kellett innom, de ki tudja mi lesz ezek után?! Tudják, hány éves vagyok, a kedvenc bandám is - bár nem őket mondtam, de hozzátettem, hogy az ők számaikat is szeretem - azt is megtudták, hogy még sosem voltam igazán szerelmes, amin egy kicsit kiakadtak. El is hiszem, hiszen 22 évesen fura, hogy az ember még nem volt szerelmes, de ez van, bele kell törődni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig ilyen bunkó vagy részegen? - bukik ki belőlem az első kérdés, ami eszembe jut. Harry összeráncolt homlokkal néz rám. Tudom, hogy nem volt szép tőlem ilyet kérdezni, de igazából kíváncsi vagyok rá. Mivel még mindig furán bámul rám, gyorsan hozzáteszem. - Csak, hogy felkészüljek, ha netalán megint az leszel. - nevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alapjában véve nem vagyok az, de mikor túlmegyek a határon igen. - vonja meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nem igaz! - vágja rá azonnal Louis, mire én rá kapom a tekintetem, hogy folytassa. - Most miért szépíted magad, úgyis rájön majd. - röhög. Ismét Harry-re nézek, hogy lássam mit reagál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, legyen igazatok. - sóhajtja. - Igen, részegen általában az vagyok vagy, ha nem is bunkó akkor rámenős, ami most nem igazán jönne jól. - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rámenős? Miért érzem úgy valami történt azon a bulin, amire nem emlékszem? Amint kimondta ez a mondatot, megjelent előttem egy kép, amikor táncoltam és valaki hátulról átölelt, de nem igazán zavart így folytattam, ő pedig velem táncolt. Majd hírtelen megfordított és megcsókolt. Az emlékre kicsit furcsa képet vághattam, mivel a fiúk furán néztek rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, minden rendben? - lóbálja meg előttem Niall a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - kérdezem furán. - Ja, persze csak eszembe jutott valami. - nézek rájuk zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vajon, ki lehetett az az idegen? Miért lépett le olyan hamar, mielőtt még megnézhettem volna? Valószínűleg már sosem fog kiderülni, szóval jobb, ha nem is foglalkozom vele. Csak jól szórakoztam és kész, a többi nem számít.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felelsz vagy mersz? - fordul felém vigyorogva Louis, mivel Harry úgy döntött, hogy inkább átengedi az ő körét, amit most valahogy nem is bántam. - Ne feledd már csak egy feleleted van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért érzem azt, hogy ez nem fog nekem tetszeni? - nézek rá, mire ő csak tovább vigyorog. - Egyszer élünk nem? - mire bólogatni kezd. - Akkor halljam, mit kell csináljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Táncol nekünk! - adja egyből a választ?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - vonom fel a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Táncolj nekünk. - ismételi meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Louis, én nem vagyok am... ribanc, semmi kedvem nektek táncolni, főképpen, hogy mindegyikőtöknek van barátnője. - nézek körbe, majd megállok Niall-en. - Oké, téged kivéve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi egy szóval sem mondtuk ezt rólad, csak azt kértük, hogy táncol. - vonja meg a vállát Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nagy dolog, Am, csak táncolsz és utána vége. - néz rám Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy tánc. - mosolyog Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel, mindenki arról próbál meggyőzni, hogy táncoljak, nagy nehezen belemegyek, bár fogalmam sincs, hogy mit akarnak ebből kihozni... Miért kell nekem előttük táncoljak? Sóhajtva felállok, majd felvonom a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor legalább rakjatok zenét. - morgom. Tudom, hogy mertem, de attól még szükségem van egy italra, hogy feloldódjak, így megiszom a poharam tartalmát, mire a többiek nevetni kezdenek. - Mi van? - de csak megrázzák a fejüket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindul a zene, én pedig behunyom a szemem, majd átadom magam a zenének. Igaz még mindig kicsit kínosan érzem magam, hogy öt fiú előtt kell táncoljak, de hamar elmúlik az érzés. Hírtelen két kezek érzek a csípőmön, mire kinyitom a szemem. Mi a..?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt egy szóval sem mondtam, hogy magadba. - vigyorog Louis. </div>
<div style="text-align: justify;">
Köszi szépen, hogy egy esküvőre készülő fiúval teszel oda táncolni Louis. - morgom magamban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Érzem, hogy kezd erősebben verni a szívem, meg hírtelen melegem is lett, ami biztos annak a jele, hogy kezdek pirosodni. Csodálatos! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, elég. - veszem el Harry kezét, amikor már nem bírom tovább, hogy a nyakamon érzem a leheletét. - Ezt még nagyon megbánod. - sziszegem Louis felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - kérdem Harry-től aki vigyorogva néz engem, amióta csak visszaültünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vörös vagy. - suttogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán, mert nem mindennap szoktam az ügyfelemmel táncolni. - vágom rá morcosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vagy talán mert csak tetszik neked. - kihinti Lou, mire én gyilkos pillantást vetek rá. Mindenki nevetésben tőr ki, természetesen engem kivéve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csodás. - morgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi már csak viccelnek. - hajol a fülemhez Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szólnátok, ha hagynánk ezt a játékot és inkább csak innánk? - szólal meg ismét, az az idióta akit tuti, hogy ki fogok nyírni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, miután engem kínos szituba hozol, már abbahagyhatjuk, mi? - nézek rá. - Talán félsz a visszavágótól?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, mivel amire hozzád érnénk, már tök részeg lennél. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sértődötten felállok, majd fogalmam sincs, hová megyek, de elindulok. A konyhában kötöttem ki, ahol a pultnak támaszkodom és iszok egy pohár vizet. Mire volt ez jó? Még mindig nem értem, hogy mit akart ezzel elérni Louis. Talán azt szerette volna, hogy zavarba hozzon, hát sikerült neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csináltad, old is meg. - hallom Liam hangját, mivel az ajtót nyitva hagytam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár pillanat múlva valakinek a közeledését hallom. Először azt hittem, hogy Harry lesz az, de hamar rájöttem, hogy nem ő, hanem Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz? - kérdeztem halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért akadtál ki ennyire? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod - fordulok felé - én nem vagyok hozzászokva, hogy olyan pasikkal táncoljak, akiknek feleségük van. - vágom rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem erről van szó és ezt te is tudod. - mosolyog. - Nem ez volt a bajod. - teszi hozzá, mikor látja, hogy kérdőn nézek rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mégis, mi volt a bajom? - vonom fel a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy tetszik neked. - suttogja, mire én félrenyelem a vizet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy. - köhögöm. - Még hogy nekem tetszik? Ezt mégis honnan vetted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok vak, tudom, hogy minden csaj, hogy viselkedik Harry közelében, hogyha tetszik nekik és te is úgy csinálsz. Ezt nem csak én vettem észre, hanem ő is. - teszi még hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem viselkedem sehogy sem. - morgom. - Arra nem gondoltatok, hogy talán valaki más tetszik? - vonom fel a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall-re gondolsz? - nevet fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen! Nekem ő jön be, nem Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudsz! - néz a szemembe. - Nem szégyen, hogy tetszik neked. - vonja meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De nem tetszik! - csattanok fel, kicsit hangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi folyik itt? - dugja be a fejét, az a személy, akiről épp beszéltünk. - Louis?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. - vágom rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem, nem úgy tűnik. - ráncolja a homlokát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szálljatok le mindketten rólam, köszönöm. - megyek el mellettük, de Harry még időm kapja el a csuklóm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elengednél? - nem tetszik neki, hogy nem mondom el, de elenged. - Kösz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszamegyek a többiekhez, majd leülök a kanapéra és az asztalon levő üvegek közül a kezembe kapom a legerősebbet. Muszáj innom kicsit, hogy jobban érezzem magam, szükségem van rá, hogy kiverjem ezt a fejemből. A többiek is kérdezősködtek, de egyikőjüknek sem válaszoltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé ad vissza! - szólok Harry-re mikor kiveszi az üveget a kezemből, majd az asztalra teszi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! - ül le mellém. - Ne foglalkozz vele, csak szereti piszkálni az embereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de utálom mikor olyanokkal vádolnak, ami nem igaz. - nézek magam elé. Kicsit már ellazultam, így más nem feszengek annyira a közelében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagy benne? - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- NE! - nézek rá. - Ne kezd, már te is, kérlek! Más tetszik oké. - sóhajtom. - Nem megbántani akarlak, de nem bukom az olyanokra, akiknek jegyesük van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha nem lenne, is ezt mondanád?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval, nem. - mosolyog. Majd mellettem ülve tovább nézzük a filmet. Csodálatos, komolyan mondom, hogy csodálatos!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Asszem, én hazamegyek. - szólalok meg a film után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem ez nem jó ötlet. - szólal meg mellőlem Niall. - Ittál, maradj itt. Van egy szobánk ahol nyugodtan aludhatsz, reggel pedig elmehetsz. Nem félj nem fogunk semmit sem csinálni veled. - mosolyog kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legyen. - adom meg magam, mivel semmi kedvem a veszekedésben és részben igaza is van.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-66094364675468561772014-04-05T21:35:00.000+03:002014-04-05T21:35:08.118+03:005.rész - Barátok vagy talán több?<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ismét eltelt két hét, ami újból részt jelent. Remélem tetszeni fog nektek,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>mivel ez még az elején nem Harryről fog szólni, de ezt már</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>mondtam nektek. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ebben a részben nem igazán történik semmi érdekes, de ígérem, hogy a</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>következőbe már fog, nem is egy. Remélem kíváncsiak lesztek a játékra, </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>mivel a következő rész, szinte csak arról fog szólni. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a komikat és az olvasókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Két hét múlva jelentkezem! Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-5JY5PkQPlWM/U0Aymc5g6rI/AAAAAAAAFqQ/v5ulDq3d7t0/s1600/large+%25284%2529fg.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-5JY5PkQPlWM/U0Aymc5g6rI/AAAAAAAAFqQ/v5ulDq3d7t0/s1600/large+%25284%2529fg.jpg" height="400" width="266" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Amióta csak elváltam Niall-tól, képtelen vagyok levakarni az arcomról a mosolyt. Örülök neki, hogy együtt töltöttük a napot, mivel még sosem éreztem magam ilyen jól egy fiúval sem. Lehet, hogy ez egy kicsit furcsa, hiszen Naill híres meg minden, de én nem úgy viselkedtem vele, mint egy hírességgel, hanem, mint az összes többi sráccal. Mellette normálisnak éreztem magam, aki mellett nem kell visszafojtanom az igazi énem, aki úgy fogad el engem, amilyen vagyok. Nem akar megváltoztatni vagy bármit is alakítani rajtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tisztában vagyok vele, ha ebből a kapcsolatból több lesz, mint barátság a sajtó szét fog minket szedni, de szerintem megéri kockáztatni. Mivel az ember nem minden egyes nap talál olyan személyt, akivel ennyire jól érzi magát és akivel ennyire ki is jön. Igaz eddig úgy tudtam, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de úgy látszik ennek a buta mondásnak semmi köze a valósághoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
Vigyorogva dőltem el a kanapén és gondoltam át az elmúlt pár órát, amikor a parton kergetőztünk. Újra 17 évesnek éreztem magam, pedig már jóval elmúltam 17, de vele az ember simán elfelejti, hogy 22. Szinte biztos vagyok benne, hogy a rajongók akik láttak minket együtt, a pokolba kívánnak, de most nem kell velük törődjek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé Am! Mégis mikor akartál nekem erről szólni? - ront be a szobába Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mégis mikor jöttél meg? - kérdem egyből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az most nem fontos, inkább azt magyarázd meg nekem, hogy mikor akartál nekem erről szólni? - tolja elém a telefonján, amint egy kép van, amikor Niall megpörget a levegőbe. - Beszélj Am, most! Mindenre kíváncsi vagyok. - vágódik le mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezdem akkor az elején. - bólintott. - Tegnap mikor magamra hagytatok még elmentem pár italért, ahol találkoztam Louis-al és mivel nem igazán voltam magamnál odavitt az ő asztalukhoz, hogy ne maradjak magamba, ahol összeismerkedtem a többiekkel. Persze később Harry is betoppant tök részegen, aki egy csepet sem volt velem kedves, de ez nem is fontos, hanem az, hogy Niall megvédett és kiállt mellettem. Hazahozott és addig el sem ment, míg le nem fektetett. Ma reggel pedig beállított Harry-vel, hogy kérjen tőlem bocsánatot, én pedig meg akartam neki valahogy hálálni a tegnapit és hát megnéztünk egy filmet, majd lementünk a partra...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked bejön. - kiált fel Ash. - Különben bocsi, hogy csak úgy leléptünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt nem fogom nektek elfelejteni, hogy otthagytatok. - szólalok meg. - Talán egy kicsit, igen kicsit talán tetszik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- El sem hiszem, hogy végre van egy pasi aki bejön neked. - sóhajt fel. Én pedig jól oldalba vágom. Igen Naill helyes és be is jön nekem, de igazából nem az olyan pasikra bukok, mint ő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sok pasi bejött már nekem eddig is Ash.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az lehet, de azokkal nem jöttél ki jól, de ahogy elnézem Niall-el nagyon jól el vagytok. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen ebben igazad van. - mosolygok. - Jól megvagyunk, de még ne igyál előre a medve bőrére, mert nem biztos, hogy lesz belőle valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg lesz, kedves barátnőm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, de mi lenne, ha inkább arról beszélnénk, hogy te hová a pokolba tűntél. - vonom kérdőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát az úgy volt, hogy Nick hamarabb akart távozni, én pedig sehol sem találtalak így leléptünk, majd amikor megérkeztünk Nick-hez... - mesél lelkesen, de én itt félbeszakítom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké-oké, megértettem nem vagyok kíváncsi a nemi életedre Ash. - vágok hozzá egy párnát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te kérdezted. - vágja rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen én, de részleteket nem kérek. - állok fel és bújok el a szobámba, ahol nem kell meghallgassam az izgalmas éjszakájukat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ledőlök az ágyamra, majd a plafont kezdem el bámulni. Ash-nek igaza van, kedvelem Niall-t, de még nem tudhatom ilyen hamar, hogy mi lesz a jövője a mi kapcsolatunknak. Az ember nem egyik percről a másikra esik szerelembe, sokszor kedvel meg valakit, de annak nem mindig szerelem a vége, van, hogy csak barátság. A telefonom üzenetet jelzett, így utána nyúltam, majd vigyorogni kezdtem mikor megláttam, hogy Niall-tól kaptam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Szia, szeretném, ha tőlem tudnád meg, hogy a netten mindenhol ott vannak a képeik. Remélem nem akadsz ki és pattintasz le, mivel nagyon jól éreztem ma magam veled. - N."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Mosolyogva olvastam az SMS-ét. Annyira aranyos, hogy ő akarta nekem ezt elmondani, nem pedig hagyni, hogy másoktól tudjam meg. Kár, hogy Ash már megelőzte őt. Húzzam egy kicsit az agyát? Vagy válaszoljak neki most? Igazából nem is tudom mit válaszolhatnék, hogy én is jól éreztem vele magam és hogy már tudtam róla hála a barátnőmnek...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> "Niall! Már tudtam róla és nem haragszom. Ash az előbb támadott le, hogy miért nem mondtam el neki mindent... Ne aggódj nekem ez még nem elég ok, ahhoz, hogy lepattintsalak. Én is jól éreztem magam veled és remélem hamarosan találkozunk. - A."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet, hogy nem kellett volna odaírnom, hogy remélem hamarosan találkozunk, de ezt érzem szóval nem hazudtam. Csak azért nem szeretném, hogy ezt félreértse, mivel én még semmit sem érzek iránta, csak kedvelem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Na most megkönnyebbültem. Ha szeretnéd akkor átjöhetsz hozzánk, most úgyis csak lazulunk. - N."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Átmenni hozzájuk? Nem venné ki magát ez egy kicsit furcsának? Már így is kombinálnak minket, hát ha meglátnának feléjük tartva? Bár ez engem miért is érdekelne, hiszen én is és ők is tudják az igazságot. Akkor meg miért ne érezhetném, jól magam a nap további részébe is?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"A többieknek is jó? Mert ha zavarok akkor szerintem Ash is elszórakoztatna a kérdéseivel? - A."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> "A srácokat egyáltalán nem zavarnád, hiszen nagyon is kedvelnek téged, még a végén féltékenye leszek rájuk. - N."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Amiután elolvastam az üzenetét hangosan felnevettem. De hát a többieknek barátnőjük van, miért kéne rájuk féltékenynek lennie?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>"Rendben, akkor hamarosan érkezem, csak elkészülök. - A."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Igaz én sosem készülök sehová, de úgy gondolom, hogy ide mégis ki kell valahogy nézzek. A szekrényem elé álltam, majd kivettem belőle egy fekete toppot és egy fehér rövidnadrágot, megkerestem a tornacsukám, majd gyorsan átöltöztem. A hajam leeresztettem és megfésültem, majd feltettem egy nagyon halvány sminket és már kész is voltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hová-hová Am? - lép ki vigyorogva Ash a konyhából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak elmegyek a fiúkhoz, meghívtak. - vonom meg a vállam. Neki azt még nem kell tudnia, hogy igazából csak Niall hívott meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Két randi egy nap alatt, nem vagytok semmik. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Később találkozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kocsim szerencsére már helyrejött szóval nyugodtan mehettem vele. A fiúk közös szállójától elég messze lakunk, de mivel már nincs olyan meleg, nem igazán zavar, hogy sokat kell a kocsiba üljek. Húsz percnyi kocsikázás után meg is érkeztem hozzájuk. Hatalmas ház, ami mellesleg gyönyörű is. Kiszálltam és elindultam az ajtó felé, ahol kopogtatni kezdtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló kislány. - vigyorog rám Lou.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Louis. - ölelem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az istenit Louis! - kiált valaki fel. - Olyan nehéz csendben maradni? - morogja Harry, akin csak egy boxer van. Nagyot nyelek és próbálom nem az izmos, kidolgozott felsőtestét bámulni. Miért kell neki az ügyfelemnek lenni-e? - Ohh, helló Amanda. - túr bele a hajába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia. - mondom halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry, ne meztelenkedj már mikor vendégünk van. - kiált ki Niall, majd hírtelen megölel a semmiből előkerülve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan kellett volna tudnom, hogy nem leszünk egyedül? - vonja meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán ha nem ittad volna le magad seggrészegre tegnap akkor ma nem lennél ilyen hisztis. - vágja rá Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudjátok én sem vagyok még teljesen jól, szóval megteszitek, hogy nem kiabáltok? - kérdem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látjátok, nem vagyok egyedül akivel tegnap elszaladt a ló. - morogja.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry felment azzal az indokkal, hogy neki alvásra van szüksége, én pedig leültem a többiek közé. Már egy ideje nagyban beszélgetünk a semmiről, amikor Louis egy érdekes kérdést tesz fel nekünk, pontosabban nekem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na Am, benne vagy? - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Srácok tudjátok nem érzem magam biztonságban, négy fiúval, hogy igazság vagy merészséget játsszak veletek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öt. - szólal meg a hátam mögül Harry. Á még jobb, már csak te hiányoztál. - sóhajtok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na Am, lécci! - könyörög Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos vagyok benne, ha ebbe belemegyek akkor azt nagyon megfogom bánni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt még meglátjuk. - nevet fel Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó rendben legyen, csak ne nézzetek így rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenki elhelyezkedett, majd megegyeztünk, hogy most nem vetkőzni fogunk, ha valamit nem szeretnénk megcsinálni vagy valamire nem szeretnénk válaszolni, hanem inni, ami valljuk be most nem a legjobb ötlet és van egy olyan érzésem is, hogy a fiúknak köszönhetően most is tök részeg leszek...</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-38254940632661476682014-03-22T20:18:00.002+02:002014-03-22T20:18:58.676+02:004.rész - A tökéletes délután<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Ismét eltelt két hét, így újra jelentkezem. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Még a blog kezdésén nem gondoltam volna, hogy Niall is főszerepben</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>lesz, de ahogy teltek a hetek, mégis az lett. Remélem senki sem </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>bánja, hogy nem egyből Harry lesz akiről szólni fog a történet, de azon</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nem változtatok, hogy ő az igazi főszereplő azért nem kell aggódni.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Tegnap a csoportomba feltettem egy kérdést, hogy ki olvasna tőlem</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>egy olyan blogot, ami nem a hírességekről szól. Igaz a főszereplő Harry </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>lenne, de a neve nem és a személyisége sem. Ha van kedvetek akkor</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>kukkantsatok be a blogba: <a href="http://newlifemoresecrets.blogspot.ro/">Without you, I'm nothing.</a></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm a komikat és a feliratkozókat!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! Két hét múlva jelentkezem!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: center;">
--------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-SUI1ccJsuJo/Uy238vf-YJI/AAAAAAAAFj4/cpSK0YNARu8/s1600/dfghj.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-SUI1ccJsuJo/Uy238vf-YJI/AAAAAAAAFj4/cpSK0YNARu8/s1600/dfghj.jpg" height="400" width="298" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Amint kilépett a lakásomból, mély levegőt vettem. Lehet, hogy nem kellett volna belemennem, lehet, hogy nem fog jól elsülni, de ha meg sem próbálom akkor sosem tudhatom meg, hogy milyen lett volna, ha mégis megyek bele. Visszafordultam a konyha felé, de közben megpillantottam magam a tükörben és azonnal vörös lettem. Ó, a francba! Csak egy combközépig érő hosszú póló volt rajtam. Hát ez egyszerűen fantasztikus, komolyan. Sosem akartam, hogy egy pasi vagy akár ügyfél is így lásson erre tessék, mindkettő egyszerre megtörtént. Be szerettem volna menni a szobámba és gyorsan lezuhanyozni és átöltözni, de tudtam, hogy Niall hamarabb felérne, minthogy én kész legyek és nem akartam, hogy ne értse meg, hová tűntem, így visszamentem a konyhába és folytattam az ivást. Hallottam az ajtó nyílását, mire kikiabáltam, nem túl hangosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyenesen, aztán balra. - hallottam a közelettét, így az ajtó irányába fordultam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tetszik a pulcsid. - lép közelebb, vigyorogva. - Ha jól emlékszem, akkor én választottam neked ezt még az éjszaka. - nem láttam magam, de éreztem, hogy ismét ellepi a pír az arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne ha elfelejtenénk a tegnap éjszakát? - kérdezem halkan, mire ő felnevet, majd bólint. - Különben sem emlékszem túl sokra. - teszem hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szeretnéd, hogy elmesélj, hogy mi történt? - ül le velem szembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok benne biztos, hogy tudni szeretném. - sóhajtom. - Am, Niall?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagy baj lenne, ha én lezuhanyoznák, még a film előtt? - kérdezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem így is tetszel. - vigyorog. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen azt gondoltam, de én így nem érzem magam kényelmesen. - motyogom. - Mi lenne, ha addig te keresnél valami filmet?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy óhajtja hölgyem. - mondja komolyan, mire én felnevetek. - Hol tartod őket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere - állok fel - megmutatom. - kimentem a konyhából, majd be a nappaliba és megmutattam neki a polcokat, ami teli van mindenféle filmmel. - Válassz csak. - mosolygok rá. - Nem leszek távol sokáig, de addig is érezd magad otthon. - nézek vissza az ajtóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattam nem kell aggódni. - nevet fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kikaptam a szekrényemből egy tiszta alsónemű szetett, majd egy toppot és melegítőt és bementem velük a fürdőbe. Tudtam, hogy Niall nem nyitna rám, de mivel fiúból van elfordítottam az ajtóban a kulcsot. Ritkán csinálok ilyet, de most úgy éreztem, hogy szükség van rá. A hajam a fejem tetejére kötöttem, majd megengedtem a vizet a zuhanyzóba. Megijedtem a tükörképemtől, a szemem alatt karikák voltak, csodálkozom, hogy a fiúk nem ijedtek meg tőlem reggel. Ledobtam magamról a ruháim, majd beálltam a zuhanyzóba és élveztem, amint végigfolyik rajtam. Mivel Niall várt rám, nem húztam annyira a zuhanyzást, mint általában amikor másnapos vagyok. Hamar lemostam magamról a tegnapi party szagát, majd elzártam a vizet és egy törölközőt magam köré csavarva léptem ki a kabinból. Már egy kicsit tűrhetőbben néztem ki, de még mindig nem voltam az igazi. Míg egy kicsit száradok, megmostam a fogam, utána pedig felvettem az alsóneműm és bekentem a bőröm testápolóval. Amíg a bőröm beszívja a krémet, addig feltettem egy kis alapozót és szempillaspirált. Büszkén néztem magam mivel már nem látszottak azok a fránya karikák a szemem alatt. Felöltöztem, majd kinyitottam az ajtót és a telefonommal a kezemben, kimentem Niall-hoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész is vagyok. - mosolygok rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom már a kedved is jobb. - néz végig rajtam. - Gondolom ma még semmit sem ettél, éhes vagy?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még szép, hogy éhes vagyok. - megyek hozzá közelebb. - Mi jót csináltál? - kérdeztem tőle, mivel a vigyorát látva biztos voltam benne, hogy valamiben mesterkedik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere és nézd meg. - fogja meg a kezem és vezet ki a konyhába. Nem tudtam, hogy mit kellene tennem így hagytam, hogy kézen fogva vezessen a saját lakásomban. Az asztalon egy tál rántottát találtam, pont ahogy szeretem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtad, hogy így szeretem? - kérdeztem csillogó szemekkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérzés. - vigyorog rám. - Én is így szeretem. - tette hozzá halkabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor együnk, mert én ezt magamba nem tudom megenni. - vigyorgok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leültem ő pedig leült mellém, a tálat közénk toltam, majd kivettem még egy villát és a kezébe nyomtam. Furcsa volt így lenni egy fiúval, aki ennyire aranyos. Igazából, még senki se csinált nekem reggelit, mármint fiú. Hálás vagyok neki és hát van is miért. Tegnapiért is, és a ma reggeliért is. Örülök, hogy belementem ebbe a közös filmezésbe, pedig még el sem kezdődött, de eddig is csodásan érzem magam vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen filmet választottál? - kérdeztem tőle, miután lenyeltem az utolsó falatot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adam Sandler egyik filmjét, biztos vagyok benne, hogy imádni fogod.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kérdeztem rá, hogy melyik filmet választotta tőle, de nem is számít, hiszen minden Sandler filmet imádok. Mindegyiken tudok nevetni és Niall-el ez csak könnyebb lesz. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, majd Niall betette a lejátszóba a CD-t, ő is leült mellém. Az egyik kedvencemet választotta. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire egyezik az ízlésünk, de kellemeset csalódtam. Sokat nevettünk együtt rajta, de amikor elékezett a film egy bizonyos részhez, Niall felém fordult, majd komolyan rám nézett és épp akkor szólalt meg, mint a filmben Adam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Főztél vacsorát büdös banya? - alig bírta kimondani nevetés nélkül, de nem kellett sok és mindketten nevetésben törtünk ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkora egy idióta vagy. - boxolok a karjába, ő pedig úgy tesz, mintha fájna neki. - Ha én főznék, akkor abban biztos lehetsz, hogy a konyha leégne. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd megtanítalak. - ajánlja fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még gondolkozom rajta. - kacsintok rá, majd folytatjuk a film nézését.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, hogy meddig nézhettük a filmet, de amikor Niall felfedezte, hogy csikis vagyok rám vetette magát és addig csiklandozott, míg mindketten le nem estünk a földre. Nekem már potyogtak a könnyem a kacagástól, de még akkor sem hagyta abba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall! - visítottam. - Kérlek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rég láttam egy lányt is így nevetni, mint téged. - nevet velem együtt. - Megkegyelmezek neked, ha eljössz velem sétálni. - most randira hív? De mivel még mindig csikizett bármit megígértem volna neki csak abbahagyja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké-oké elmegyek veled, csak hagyd abba. - visítottam. Amint kimondtam leállt, én pedig mély levegőket vettem, hogy helyreállítsam a lélegzésemet. - Te most randira hívtál engem? - ülök fel, mikor végre kezdem visszanyerni a normális szívverést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy is mondhatjuk. - néz rám. - Vagy van valakid? - kérdezi elpirulva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi Niall, szingli vagyok. - mosolygok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek. - vigyorog. - Akkor mikor megyünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felőlem akár most is. - állok fel, mire ő összeráncolt homlokkal néz rám. - Mi az?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem akarsz átöltözni? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért tenném? Talán így nem vagyok jó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, csak eddig minden lány egy kiló sminkben és kihívó ruhákban jelent meg velem az utcán, de te csak így lazán szeretnél. - felemelem az egyik szemöldököm. - Ezzel semmi baj, csak nekem ez még új. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha akarod át is öltözhetek. - szólalok meg meglepetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem kell. - kapja el a kezem. - Örülök, hogy te más vagy, el sem tudod képzelni, hogy mennyire.</div>
<div style="text-align: justify;">
Én tényleg más lehetek, hiszen eszembe se jutott, hogy átöltözzek, mert Niall-el megyek sétálni. Minek? Nem akarom magamra felvonni az emberek figyelmét, bár biztos vagyok benne, hogy mellette elég nehezen érném el ezt. Én igazából mindig csak a munkahelyemre öltözök csinosan, jó mindig az vagyok, de azért ott egy kicsit másabb... A tükör elé mentem, kibontottam a hajam, majd átszeltem az ujjaimmal és belebújtam a szandálomba..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetünk? - kérdezem, mire ő bólint. - Ugye nem akarsz végig így nézni rám? - kérdem miután kiléptünk az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogyan? - nyílnak nagyra a szemei.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy, mint egy csodára vagy nem is tudom, hogy mondjam neked. - nevetek fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amint megszoktam, hogy te más vagy mint a többi lány. - rázza meg a fejét és próbál rám úgy nézni, mintha semmi sem történt volna. - Hová szeretnél menni? - kérdezi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lenne, ha lemennénk a partra? - dobom fel az első ötletet, ami eszembe jutott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Menjünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egymás mellett sétálunk, a homokos parton, egészen addig amíg Niall-t le nem támadják a rajongók. Sokan feltették neki azt a kérdést, hogy <i>'Ki ez a lány? A barátnőd?'</i> De ő csak azt válaszolta rá, hogy egy nagyon jó barátom. A válasza mosolygásra késztetett. Örültem, hogy a barátjának tart és én boldogan leszek a barátja. Bár igazából, sosem tudtam elképzelni, hogy a fiúk és a lányok között valaha is lehet igaz barátság, anélkül, hogy az egyikük többet érezzen a másik iránt, de most valahogy úgy érezem, hogy Niall csak azért mondta ezt, hogy megnyugtassa a rajongóit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi. - szalad mellém, mikor befejezte a fotózkodást és autogram osztogatást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj. - mosolygok rá. - Szóval a barátodnak tartasz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, én annak tartalak és remélem te is. - bólintok. - Ha már barátok lettünk, feltehetek neked egy személyes kérdést?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall. - nevetek fel. - Láttál tök részegen, egy száll pólóba, ettől személyesebbet már úgysem tudsz kérdezni, de hajrá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lettél esküvőszervező? - kicsit meglepett a kérdése, de ezt mindig megkapom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, igazából csak szeretek boldog embereket látni, akik úgy döntenek, hogy elkötelezik magukat egymás mellett. A szüleim is boldog házasságban élnek és szerettem volna még sok ilyen párt látni... igazából erre a kérdésre sosem tudtam tökéletes választ adni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor neked miért nincs egy tökéletes barátod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A sok munka mellett nem igazán van időm pasizni. Amikor szórakozni megyek néha találkozom valakikkel, de egyiküket sem érzem az igazinak így egy két napnál többet sosem találkozom velük.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És velem mi van? - kérdezi vigyorogva. - Átmentem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te egy nagyon kedves és aranyos srác vagy. - mosolygok rá. Ez most pont úgy indul, mint egy lepattintó szöveg, de nem annak szánom. - A mai napom csodás volt, teljesen megfeledkeztem arról, hogy mennyire szarul is érzem magam. Sokat nevetünk és jól kijövünk egymással és szeretnék még veled találkozni. - fejezem be. - Az arcodból ítélve azt hitted, hogy le foglak koptatni, igazam van? - nevetek fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, egy kicsit megijesztettél, de ha le is koptattál volna én nem kopok le olyan hamar, addig próbálkoztam volna míg elérem a célom. - vigyorog rám, majd megfogja a derekam, felemel és a víz felé kezd velem szaladni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall, ne merészeld megtenni. - nevetek, de hiába mondom én a magamét egyenesen szalad tovább, míg meg nem érzem a lábaim alatt a vizet. - Ezért még ki foglak nyírni. - bököm meg. Szerencséje van, hogy a pólóm felső része nem lett vizes, mert akkor jó sokan megbámultak volna, vizes toppal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Előtte még el kell kapnod! - már nyúltam is volna után, de ő elszaladt előlem, én pedig nevetve indultam utána.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-58438025948983481562014-03-08T22:24:00.001+02:002014-03-08T22:24:07.437+02:003.rész - A segítőkész fiú!<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Sajnálom, hogy ilyen későn teszem fel, de csak most fejeztem be.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Remélem tetszeni fog a rész és nem haragszotok meg rám,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>hogy így alakul a történet. Szeretnék mindenkinek boldog nők napját </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>kívánni! Köszönöm szépen a bíztatásokat és a feliratkozókat is!</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Jó olvasást! Két hét múlva találkozunk!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
-------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-lPXb_3BK9XM/UxtZYuyEw9I/AAAAAAAAFdE/fIako2pmpkw/s1600/large+(7).png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-lPXb_3BK9XM/UxtZYuyEw9I/AAAAAAAAFdE/fIako2pmpkw/s1600/large+(7).png" height="400" width="280" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit megijedtem, a hírtelen rámnehezedett súlytól, aminek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom és a mellettem ülő, Niall ölébe dőltem. Ezt nem fogja megúszni szárazon bárki is legyen az a személy, aki rám esett. Miután kiegyenesedtem, mérgesen oldalra fordítom a fejem, hogy lássam ki foglalt helyet mellettem. Igazából nem is tudom, hogy mitől lepődtem meg annyira, gondolhattam volna, hogy a banda ötödik tagja lesz az, de mégis meglepődtem. Azt hittem, hogy ma már nem találkozom vele többet, de úgy látszik a sors nem így szervezte nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te? - csúszik ki a számon. Felém fordítja a fejét, majd résnyire nyitja a szemeit. Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem fog emlékezni a erre az estére. Felvonja az egyik szemöldökét, majd elfordul. Most meg mi baja van? Nem ismer meg vagy csak szimplán ilyen bunkó?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez meg mit keres itt? - mutat rám, miközben a többiekre néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha... - szólal meg az egyikük, de én nem tudtam arra koncentrálni, hogy melyikük is lehet az. Mit jelentsen ez? <i>Ez meg mit keres itt?</i> Azt hiszem, hogy részegen érzékenyebb vagyok, de ez olyan megalázó volt. Pontosan tudja, hogy ki vagyok errefel meg csak 'ez' vagyok? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Áuu! - nyög fel, mivel az asztal alatt megrúgtam. Felém kapja a tekintetét, majd mérgesen néz rám. A iriszei teljesen elsötétültek, mi a fene baja van? - Mi a fene bajod van kislány, elment az eszed? - szűri a fogai között. Ez fájt...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok kislány! - vágom rá. - És, hogy mi bajom? Talán az, hogy <i>ez meg mit keres itt? -</i> utánozom a hangját. A többiek nagyra nyílt szemekkel néztek rám, de nem szólaltak meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen az vagy. - morogja. - Úgyhogy húzz el innen szépen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazz! - emeli fel a hangját a mellettem ülő Niall. - Ne legyél bunkó. Különben is mi bajod van neked Amandával? Tök kedves lány te meg itt ordítozol vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem akarom, hogy itt legyen. - csattan fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Srácok azt hiszem, jobb ha megyek. - állok fel, de Harrynek esze ágába sincs arrébb menni, hogy ki tudjak menni. - Kiengednél? - morgom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - kapja el a kezem Niall - te maradsz. Harry nem ilyen, csak részegen. Louis azt mondta, hogy várd meg itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... </div>
<div style="text-align: justify;">
- Maradj nyugodtan Am, majd én hazaviszem Harryt. - áll fel Liam. - Gyere Hazz, menjünk szépen haza. - állítsa fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy megyek. - húzza ki a karját, Liam kezei közül és majdnem megint rám esik. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De megyünk, mivel Nina mérges lesz rád, ha tovább kimaradsz. - győzködi Liam. Amint eljutott az agyáig Liam mondandója már el is indult a kijárat felé. - Sziasztok, srácok. - int. - Örültem Am. - mosolyog rám, mire én biccentek egyet, majd eltűnik a tömegben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - hajol a fülemhez Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem igazán. - dőlök a vállának. - Azt hiszem kicsit többet ittam a kelleténél. - vallom be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazavigyelek? - annyira aranyos tőle, de jobban szeretnék most inkább Ashékkel hazamenni, ha megtalálja őket Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De Louis azt... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszóltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit mondtam? - hallom meg mellőlem a hangját. - Hé mi ez a komor hangulat? - néz körbe rajtunk. - És hová tűnt Lima és Harry?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry balhézott, Liam meg hazavitte. - mondja Zayn.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van veled kislány? - néz a szemembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs valami jól. - adja meg a választ helyettem Niall. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtaláltad őket? - kérdezem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom Am, biztosan már elmentek. - néz rám szomorúan. - De mi majd hazaviszünk, téged.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi srácok, de egyedül is hazatalálok. - mosolygok rájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor én elkísérlek, hogy meggyőződjek róla. - áll fel Niall is. Louis vigyorogva néz rá, de én most túl fáradt vagyok, hogy megértsem mi folyik körülöttem. Bólintottam, mivel semmi kedvem nem volt beszédet tartani, hogy megy egyedül is. - Sziasztok srácok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok. - én csak integetni vagyok képes. </div>
<div style="text-align: justify;">
De pokolian fogom én érezni magam holnap reggel, már csak a gondolatra is megfájdul a fejem. Elindulok, de alig megyek pár métert, mire megbotlok, de Niall még időben kap el. Szerettem volna visszavágni neki valamivel, mivel kinevetett, de nem volt hozzá elég furfangos az agyam. A kezét végig a derekamon tartotta, én pedig a vállára döntöttem a fejem. Éreztem a hűvös levegőt, ami azt jelenti, hogy kiértünk a szórakozóhelyről. Az egyik pillanatban a lábaim még a földön voltak, a másikban már nem, de pár másodperc múlva ismét. Gondolom nem szerette volna, hogy leessek a lépcsőn. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé. - simítja ki az arcomból a hajam. - Mindjárt itt a taxi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha. - ennyire voltam képes. Ő halkan felkuncogott, majd közelebb húzott magához. Már majdnem elaludtam, mikor megérkezett a taxi, ahová beültünk, majd harmadjára sikeresen elmondtam a címem és visszadőltem Niall vállára. - Sajnálom. - suttogtam, aztán pedig elaludtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amanda. - suttogja a fülembe egy ismerős hang. - Hol vannak a kulcsaid?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Táskába. - motyogom. Egy perc múlva már a házban is vagyunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"> ***</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<div style="text-align: justify;">
Erős, hasogató fejfájással ébredtem fel. Azt sem értettem, hogyan kerültem haza. Egyáltalán ki hozott engem haza, mert az még rémlik, hogy Louis azt mondta, hogy Ashék már elmentek, de akkor én mégis, hogy kerültem ágyba? Ledobtam magamról a takarót, mire azt hittem, hogy ketté fog hasadni a fejem. Muszáj keresnem valami gyógyszert különben ez az egész napomra ki fog tenni, amit nem igazán szeretnék az ágyban tölteni, másnaposan. Amint kiértem a szobámból, vakító fény csapta meg a szemem, aminek következtébe pár másodpercig nem láttam semmit, majd támaszkodva folytattam az utam a konyha felé. Kihúztam a fiókot, majd kivettem belőle a fájdalomcsillapítót, ami most számomra többet ért minden kincsnél. Töltöttem egy pohár vizet, majd bevettem vele. Felültem a bárpultra és a fejem az asztalra hajtottam, hogy kivárjam míg végre hatni fog a gyógyszer. De persze, mint mindig most is a síri csendet, a csengő hangja zavarta meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki a franc az ilyenkor? - morgom az orrom alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kikecmergek az ajtóig, majd kinézek, hogy lássam ki akar engem ilyenkor zavarni. Hát nem kicsit leptek meg a látogatóim. Amint megláttam Harry másnapos arcát beugrott egy dolog, hogy milyen bunkó volt velem, amiért még mindig haragszom rá. De természetesen ez el fog múlni, hétfőre. Sóhajtok egyet, majd kinyitom az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló! - mosolyog rám Niall. - Látom nem csak a göndörke érzi magát szörnyen. - kuncog fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogd be Niall. - morogja Harry. - Szia. - néz rám bocsánatkérően.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok!? - vonom fel az egyik szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mielőtt leharapnád a fejünket, hogy miért vagyunk itt. - néz rám Niall. - Elmondom, hogy valaki bocsánatot szeretne tőled kérni a hülye viselkedéséért. - löki meg Harryt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi szükség rá. - legyintek. - De gyertek be. - állok arrébb az ajtóból, hogy bejöhessenek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép lakás. - motyogja Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. - zárom be utánuk az ajtót. - De a bocsánatkérésre semmi szükség, megértem, hiszen másnapos voltál. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod azt a parancsot kaptam a többiektől, hogy ne engedjem el őt innen míg bocsánatot nem kér tőled. - szólal meg Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor figyelek. - forgatom a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom a tegnapit - motyogja. - Nem kellett volna bunkó legyek veled, de amikor sokat iszom mindenkivel így viselkedem. A többiek már megszokták, de te nem tudhattad. - néz a szemeimbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amint már mondtam semmi baj. - mosolygok rá halványan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor még áll a hétfői megbeszélés? - kérdezi, mire én felnevetek.<br /> - Azt hitted, hogy nem vállalom el az esküvőtöket a tegnapi miatt? - kérdezem nevetve, mire ő bólint. - Harry, én sosem keverem a magánéletem a munkával. - mosolygok rá. - Nem kell aggódnod a hétfői megbeszélés teljes mértékben áll. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy kicsit még beszélgettünk, de látták rajtam, hogy nem igazán vagyok valami jó állapotban, így elbúcsúztunk. De mikor Niall kilépett az ajtón eszembe jutott, hogy ő hozott engem haza. Bevillant néhány kép, hogy a karjaiban tart, ahogy elalszok a vállán, meg az is mikor hazahozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> "- Hol a szobád? - kérdezi kedvesen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Balra a második. - motyogom álmosan. Még mindig a karjaiban voltam, a fejem pedig a vállán pihent. Éreztem, hogy valami puhára tesznek le, ami nagy valószínűséggel csakis az ágyam lehet.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Am, át kéne öltöznöd. - szólal meg ismét.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Niall, kérlek hagyj aludni. - nyafogom. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Amint átöltöztél. - a szemeim csukva vannak, de magamon érzem a tekintetét. - Gyerünk Am, addig nem megyek el innen. - morogva nyitom ki a szemeim.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Jó. - vágom rá, majd nehezen felülök. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Hol van a pizsomád? - kérdezi, én pedig a szekrényre mutatok. Egy cseppet sem zavart, hogy egy fiú kutakodik a szekrényemben. - Tessék adja a kezembe, amíg felveszed őket elfordulok utána pedig szépen lefektetlek. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Lefektet? Egy picit elvörösödött majd hozzátette. - Mármint az ágyadba. - bólintottam, ő pedig elfordult. Amilyen hamar csak tudtam átöltöztem, mivel semmire se vágytam jobban, mint egy kiadós alvásra.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Kész. - motyogom. Megfordult, majd közelebb jött, felemelte a takarót én pedig bebújtam alá, ő pedig betakart engem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Így ni. - mosolyog. - Most már aludhatsz. Jó éjt Am! - kapcsolja le a kislámpám.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> - Mindent köszönök Niall. - ez volt az utolsó szavam, majd csak az ajtó csukódását hallottam."</i></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>- Niall! - szólok utána, mire felém fordul. - Beszélhetnénk kicsit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj meg lent Hazz, mindjárt megyek én is. - szól Harrynek, majd visszajön. - Igen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a tegnapit. - motyogom zavartan. - Nagyon kedves volt tőled, hogy hazahoztál és lefektettél. - az utolsó szón elmosolyodik. - Sajnálom, ha hisztis voltam, csak részegen és álmosan mindig ilyen vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el Am, te sokkal kibírhatóbb vagy, mint Harry. - nevet fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt bóknak veszem. - mosolygok rá. - De én valahogy megszeretném neked hálálni. - nézek a szemébe. - Mit szeretnél?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van valami terved mára? - kérdezi mosolyogva, én megrázom a fejem. - Akkor mit szólnál egy filmhez? - kérdezi. Ez most egy randi? Pislogva nézek rá, mire ő hozzáteszi. - Tudom, hogy ma nem akarsz sehová se menni szóval talán itt is nézhetnénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem megfelel. - mosolygok rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. - mosolyog. - Akkor szólok Hazznak és visszajövök. </div>
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszem, hogy én tényleg belementem ebbe a közös filmnézésbe. Bár miért is ne? Hiszen Niall kedves és tegnap is az volt velem, amikor gondolom az agyára mentem már a nyafogásommal. Kíváncsi leszek milyen lesz ez a délután.</div>
</div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-463691548712994137.post-88627154860228293422014-02-22T21:19:00.000+02:002014-02-22T21:19:25.492+02:002.rész - Az ismeretlen srác.<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok! </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Meghoztam a második részt is. Sajnálom, hogy múlthéten nem</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>volt csak nagyon sok dolgom volt és nem volt időm ide is írni,</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>de ma bepótóltam. Nem biztos, hogy sikerül minden szombaton hoznom</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>nektek részt, de minden második szombaton biztosan lesz. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Köszönöm szépen a 19 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>komikat. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!</i></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Ölellek Titeket!</i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
--------------------------------------------------------------------------</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-QZiLREZMmeA/UwjT_VKBwKI/AAAAAAAAFH4/WZ2QqxADGuw/s1600/large+(6).png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-QZiLREZMmeA/UwjT_VKBwKI/AAAAAAAAFH4/WZ2QqxADGuw/s1600/large+(6).png" height="400" width="332" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Azzal az elképzelésemmel, hogy ők egy tökéletes pár alkotnak, egy kicsit sem tévedtem. Több voltak mint tökéletesek. Amikor beléptek az ajtón úgy éreztem magam, mintha a király és királyné állna előttem. Nem egy párral találkoztam már életem során, de eddig mindig azt hittem, hogy tökéletesek, hát tévedtem egyikük sem illett ennyire össze, mint ők ketten. Boldogok, igazi szerelmesek, akik képesek lennének akár az életüket is feláldozni a másikért. Már az is örömmel töltött el, hogy rájuk néztem, de akkor belül miért érzem azt, hogy fáj? Miért érzem azt, hogy én sosem találom meg a másik felemet? Talán azért érzek így mivel van benne igazság. Hány éves is vagyok? 22. Az ember már ennyi idősen legalább egyszer volt szerelmes, de én még nem. Voltak barátaim, de egyikbe se voltam tiszta szívemből szerelmes és ez nem csak azért volt, mert tanultam minden egyes nap, hogy sikerüljön teljesítenem az álmom, hanem mert én úgy éreztem, hogy ők nem tökéletesek számomra. Ez most talán úgy hangzik, mintha Harry-t tartanám magamnak tökéletesnek, de ez nem így van. Lehet, hogy kinézetre tökéletes, de én még mindig úgy érzem, hogy a látszat csal és a szép külső mellett egy rideg szív lakozik. Tudom, hogy túl hamar ítélem meg az embereket, de így legalább kevesebbet csalódok. Legtöbbször igazam van abban, amit róluk gondolok. Igaz volt már rá példa, hogy tévedtem, de azt is túléltem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A tévé előtt ülve ettem a csokipudingot és közben arra gondoltam, hogy milyen jól esne nekem most egy jó bulizás, ahol talán találkozok is valakivel. Amint Ash hazajön meg is beszélem vele, hogy menjünk el este valahová. Sosem tud egy jó bulizásra nemet mondani, így már előre érzem, hogy ma este nagyon ki fogok rúgni a hámból, mint általában minden egyes buliban. Tudom, hogy nem nézik ki belőlem, hogy örült vagyok, hiszen az állásom az hivatalos, de aki ismer az tudja, hogy mennyire más vagyok a munkámon kívül. Két oldalam van egy szerény, visszahúzódott kislány, amit a munkában veszek fel, de amint onnan kitettem a lábam, az a kislány is eltűnik belőlem és a helyét egy vadmacska veszi át, aki imád hülyéskedni és bulizni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A csokitól egy kicsit felpörögtem, mint általában mindig, de ez most csak jól jöhet. Pontosan fél hétkor nyílt az ajtó, ami azt jelentette, hogy Ash megérkezett. Az asztalra tettem a csuprot, majd felugrottam és az ajtó felé kezdtem rohanni. A barátnőm épp akkor vette le a cipőjét, mikor én odaértem mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziaaaa! - öleltem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csoki szagot érzek a levegőben. - nevet fel. - Én is kapok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de csak egy feltétellel. - nézek rá komolyan, próbálom magam nem elnevetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi lenne az a feltétel Miss.Követelőző?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma este eljössz velem bulizni. - egyszerre nevettünk fel. - Tetszik a feltételem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha hozhatom Nick-et is akkor természetesen benne vagyok. - vigyorog.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt már olyan, hogy nem engedtem, hogy velünk tartson? - vonom fel a szemöldököm.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem... de várjunk csak. Egyszer már volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert megbeszéltünk, hogy csajos este lesz, pasik kizárva, szóval az nem számít bele. - nyújtom rá a nyelvem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl sok a csoki. - nevet fel, majd veszi az irányt a konyhába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is igaz. - kiáltok utána. - Kilencre legyél kész.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem én vagyok az akire általában várni kell. - vág vissza. Erre én inkább nem mondok semmit sem, hiszen igaza van.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bementem a szobámba, majd a lábaim a szekrényemhez vezettek. Mindig is problémám volt a ruha választással, így most inkább azzal kezdek, ha nem akarom azt hallani, hogy <i>5 másodperced van, hogy kigyere Amanda Williams</i>. Sorba kezdtem kizárni a ruhákat, amíg meg nem akadt a szemem az egyik feketén, de egy hang a fejembe azt suttogta, hogy nem temetésre készülök, így inkább tovább haladtam. A kék mindig is a kedvencem volt. Csak egy fél órába telt, míg kiválasztottam a ruhám, ami nálam már haladás, mivel van, hogy képes vagyok órákig azon vacillálni, hogy melyik lenne jobb, de most elég könnyen ment.</div>
<div style="text-align: justify;">
A következő utam a fürdőbe vezetett, ahol megengedtem a vizet, majd amíg az felmelegszik levetkőztem. Nem siettem el a dolgokat, szép lassan dörzsöltem bele a hajamba a sampont, majd mostam le azt. Törölközőt csavartam magamra, majd kiszálltam. Tiszta alsóneműt vettem magamra, majd átfésültem a nedves hajamat. Nem nagyon szoktam hajat szárítani, de most nincs más választásom, mivel húz az idő. Amint befejeztem felkötöttem a fejem tetejére, hogy jobban tudjak sminkelni. Egy kis kék szemfesték, fekete tus és szempillaspirál és már kész is van a tökéletes smink, már csak a szájfény hiányzik. </div>
<div style="text-align: justify;">
Háromnegyed kilencre már teljes egészében álltam a tükröm előtt. A kék mini tökéletesen simult a testemhez, kimutatva annak minden domborulatát. Még egyszer utoljára végignéztem magamon, majd megigazítottam a hajam és kiindultam a szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Am még 15 perced van. - hallottam Ash hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagyok. - álltam meg a hátánál.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik lábunkról a másikra állva vártuk, hogy végre sorra kerüljünk. Jobban mondva inkább csak én ugyanis Nick és Ash el voltak foglalva egymással vagyis inkább egymás szájával. Hálát adtam az istennek, mikor végre mi kerültünk sorra, semmi másra se vártam csak egy italra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Keresünk egy asztalt. - kiáltotta Ash a fülembe, mivel bent már bömbölt a zene.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozom a piát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultam a jól megszokott székem felé, ami most is üres volt, mint minden egyes pénteki napon, mintha tudnák, hogy azaz én privát helyem. Felültem, majd az asztalra könyököltem. A pultos már annyira ismer, hogy meg sem kérdi, hogy mit kérek csak elém teszi a wiskeyt, amit én le is húzok, majd rendelek a többieknek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te? - teszi a vállamra valaki a kezét, amit egy kicsit megijedek, de amint megforulok és szembe találom magam a vigyorgó képével felnevetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma már másodszorra botlok beléd. - vigyorgok. - Véletlen lenne?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán csak a sors akarja. - ül le a mellettem lévő székre. - Tudod már reggel is beszélni szerettem volna veled, csak nem tudtam, hogy hogyan tegyem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tanács kell? - mosolygok rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy is mondhatjuk. - vonja meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na halljalak Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát tudod El-el már elég régóta együtt vagyunk és hát úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy megkérjem a kezét. - mosolyodik el. - És hát nekem nem csak a virágokkal van bajom. Fogalmam sincs, hogy milyen gyűrűvel kéne őt meglepjem. Arra gondoltam, hogy talán te segíthetnél nekem. - akaratom ellenére is felnevettem a kérésén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem kéred meg az egyik fiút, hogy segítsen, ha jól tudom Zayn is eljegyezte már a barátnőjét és Harry is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen ez így van, de én inkább egy lány tanácsát kérném ki, mint az övéket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szívesen segítek, te is tudod. - teszem a kezem a karjára. - A többiek is itt vannak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, az egész banda.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nem tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy mindenki itt van vagy sem, de inkább úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Ittam még egy felest, majd elköszöntem Louistól, viszont szinte még biztos voltam benne, hogy találkozunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már azt hittük, hogy elraboltak. - kiáltotta Ash mikor leültem mellé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak találkoztam az egyik barátommal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az este elég hamar forróvá vált. Pár kör után már teljesen elengedtem magam, felszabadultam. Szinte biztos vagyok benne, hogy semmire sem fogok emlékezni a ma estéből, de ez most egy csepet sem érdekel. Ash-ék valahol már rég táncolnak, így hát én is bevetem magam. A parketthez sétáltam, majd miután beférkőztem néhány ember közé mozgatni kezdtem a csípőmet. Egyszer csak azt éreztem, hogy két kar fonódik a derekam köré és egyre közelebb húz magához. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy teljesen a mellkasához simuljon a hátam és a testünk egy ütemre járjon. A hajamat az egyik oldalra seperte, majd lágy csókokat adott a nyakamra. Forróság öntötte el a testem és ahol hozzámért úgy éreztem, hogy bármelyik percben felrobbanhatok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Amint vége lett a számnak és a helyét egy pörgősebb vette át, megfordított időt sem adva nekem a felismeréshez letámadta az ajkam. Éreztem, hogy nem kicsit ittas, de nem érdekelt, nem tudtam tisztán gondolkozni így visszacsókoltam. A kezeim a nyaka köré fontam, majd engedtem magam elveszni az édes csókjában. Ajka puha volt és mohó, nem telt be kevéssel, ahogy én sem, többet akartam belőle, sokkal többet. Egyáltalán nem érdekelt, hogy egy vadidegennel smárok egy klubban tök részegen, csak az számított, hogy végre szabadnak érzem magam. Amint az ajkaink elváltak, megfordult és elment, engem pedig magamra hagyott zihálva.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mi a fene volt ez? Először letámad, majd csak úgy itt hagy? Talán tettem valamit, amit nem kellett volna? A lábaim a pulthoz vezettek ahol megrendeltem a már sokadik italom. Már nem kicsit éreztem magam részegnek, hanem nagyon. Tudom, hogy nem kéne többet innom ma, de nem tudok leállni... Amikor felálltam a székről és elindultam, majdnem elestem, de egy kar elkapott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kislány, úgy látom sokat ittál. - hallom meg Louis csilingelő hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy kicsit. - nevetek. - De ahogy látom, te is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Inni ittam, de még tudok járni, nem mint te.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A bulikban inni szokás nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem jobb lenne, ha megkeresnénk a barátaidat. - mosolyog rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen szerintem is. - adom meg magam. - De fogalmam sincs, hogy hol vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor gyere a mi asztalunkhoz, amíg én megkeresem őket. - bólintottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem sok kellett ahhoz, hogy elessek, így hagytam, hogy ő vezessen. Amint odaértünk megláttam a fiúkat, akik szintén ittas állapotban voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hoztam nektek egy vendéget, viselkedjetek vele szépen amíg én visszajövök. - ültet le.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló! - köszönök nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia idegen. - köszön Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amanda vagyok. - mosolygok rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi pedig...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy kik vagytok nem kell bemutatkozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Már jó pár perc telt el azóta, hogy Louis elment megkeresni Ash-éket. Fogalmam sincs, hogy fogja megtalálni őket, hiszen csak egyszer találkozott velük és nem nagyon hiszem, hogy olyan jó az emlékezete. A fiúkkal egészen jól megvagyunk egészen addig míg valaki rám nem esik.</div>
G.B.Evelynehttp://www.blogger.com/profile/18379546943557951866noreply@blogger.com1