2014. február 22., szombat

2.rész - Az ismeretlen srác.

Sziasztok! 
Meghoztam a második részt is. Sajnálom, hogy múlthéten nem
volt csak nagyon sok dolgom volt és nem volt időm ide is írni,
de ma bepótóltam. Nem biztos, hogy sikerül minden szombaton hoznom
nektek részt, de minden második szombaton biztosan lesz. 
Köszönöm szépen a 19 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett
komikat. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------------


  Azzal az elképzelésemmel, hogy ők egy tökéletes pár alkotnak, egy kicsit sem tévedtem. Több voltak mint tökéletesek. Amikor beléptek az ajtón úgy éreztem magam, mintha a király és királyné állna előttem. Nem egy párral találkoztam már életem során, de eddig mindig azt hittem, hogy tökéletesek, hát tévedtem egyikük sem illett ennyire össze, mint ők ketten. Boldogok, igazi szerelmesek, akik képesek lennének akár az életüket is feláldozni a másikért. Már az is örömmel töltött el, hogy rájuk néztem, de akkor belül miért érzem azt, hogy fáj? Miért érzem azt, hogy én sosem találom meg a másik felemet? Talán azért érzek így mivel van benne igazság. Hány éves is vagyok? 22. Az ember már ennyi idősen legalább egyszer volt szerelmes, de én még nem. Voltak barátaim, de egyikbe se voltam tiszta szívemből szerelmes és ez nem csak azért volt, mert tanultam minden egyes nap, hogy sikerüljön teljesítenem az álmom, hanem mert én úgy éreztem, hogy ők nem tökéletesek számomra. Ez most talán úgy hangzik, mintha Harry-t tartanám magamnak tökéletesnek, de ez nem így van. Lehet, hogy kinézetre tökéletes, de én még mindig úgy érzem, hogy a látszat csal és a szép külső mellett egy rideg szív lakozik. Tudom, hogy túl hamar ítélem meg az embereket, de így legalább kevesebbet csalódok. Legtöbbször igazam van abban, amit róluk gondolok. Igaz volt már rá példa, hogy tévedtem, de azt is túléltem. 
  A tévé előtt ülve ettem a csokipudingot és közben arra gondoltam, hogy milyen jól esne nekem most egy jó bulizás, ahol talán találkozok is valakivel. Amint Ash hazajön meg is beszélem vele, hogy menjünk el este valahová. Sosem tud egy jó bulizásra nemet mondani, így már előre érzem, hogy ma este nagyon ki fogok rúgni a hámból, mint általában minden egyes buliban. Tudom, hogy nem nézik ki belőlem, hogy örült vagyok, hiszen az állásom az hivatalos, de aki ismer az tudja, hogy mennyire más vagyok a munkámon kívül. Két oldalam van egy szerény, visszahúzódott kislány, amit a munkában veszek fel, de amint onnan kitettem a lábam, az a kislány is eltűnik belőlem és a helyét egy vadmacska veszi át, aki imád hülyéskedni és bulizni.
  A csokitól egy kicsit felpörögtem, mint általában mindig, de ez most csak jól jöhet. Pontosan fél hétkor nyílt az ajtó, ami azt jelentette, hogy Ash megérkezett. Az asztalra tettem a csuprot, majd felugrottam és az ajtó felé kezdtem rohanni. A barátnőm épp akkor vette le a cipőjét, mikor én odaértem mellé. 
  - Sziaaaa! - öleltem meg.
  - Csoki szagot érzek a levegőben. - nevet fel. - Én is kapok?
  - Igen, de csak egy feltétellel. - nézek rá komolyan, próbálom magam nem elnevetni.
  - És mi lenne az a feltétel Miss.Követelőző?
  - Ma este eljössz velem bulizni. - egyszerre nevettünk fel. - Tetszik a feltételem?
  - Ha hozhatom Nick-et is akkor természetesen benne vagyok. - vigyorog.
  - Volt már olyan, hogy nem engedtem, hogy velünk tartson? - vonom fel a szemöldököm.
  - Nem... de várjunk csak. Egyszer már volt.
  - Mert megbeszéltünk, hogy csajos este lesz, pasik kizárva, szóval az nem számít bele. - nyújtom rá a nyelvem. 
  - Túl sok a csoki. - nevet fel, majd veszi az irányt a konyhába.
  - Nem is igaz. - kiáltok utána. - Kilencre legyél kész.
  - Nem én vagyok az akire általában várni kell. - vág vissza. Erre én inkább nem mondok semmit sem, hiszen igaza van.
  Bementem a szobámba, majd a lábaim a szekrényemhez vezettek. Mindig is problémám volt a ruha választással, így most inkább azzal kezdek, ha nem akarom azt hallani, hogy 5 másodperced van, hogy kigyere Amanda Williams. Sorba kezdtem kizárni a ruhákat, amíg meg nem akadt a szemem az egyik feketén, de egy hang a fejembe azt suttogta, hogy nem temetésre készülök, így inkább tovább haladtam. A kék mindig is a kedvencem volt. Csak egy fél órába telt, míg kiválasztottam a ruhám, ami nálam már haladás, mivel van, hogy képes vagyok órákig azon vacillálni, hogy melyik lenne jobb, de most elég könnyen ment.
  A következő utam a fürdőbe vezetett, ahol megengedtem a vizet, majd amíg az felmelegszik levetkőztem. Nem siettem el a dolgokat, szép lassan dörzsöltem bele a hajamba a sampont, majd mostam le azt. Törölközőt csavartam magamra, majd kiszálltam. Tiszta alsóneműt vettem magamra, majd átfésültem a nedves hajamat. Nem nagyon szoktam hajat szárítani, de most nincs más választásom, mivel húz az idő. Amint befejeztem felkötöttem a fejem tetejére, hogy jobban tudjak sminkelni. Egy kis kék szemfesték, fekete tus és szempillaspirál és már kész is van a tökéletes smink, már csak a szájfény hiányzik. 
  Háromnegyed kilencre már teljes egészében álltam a tükröm előtt. A kék mini tökéletesen simult a testemhez, kimutatva annak minden domborulatát. Még egyszer utoljára végignéztem magamon, majd megigazítottam a hajam és kiindultam a szobából.
  - Am még 15 perced van. - hallottam Ash hangját.
  - Kész vagyok. - álltam meg a hátánál.

***

  Egyik lábunkról a másikra állva vártuk, hogy végre sorra kerüljünk. Jobban mondva inkább csak én ugyanis Nick és Ash el voltak foglalva egymással vagyis inkább egymás szájával. Hálát adtam az istennek, mikor végre mi kerültünk sorra, semmi másra se vártam csak egy italra.
  - Keresünk egy asztalt. - kiáltotta Ash a fülembe, mivel bent már bömbölt a zene.
  - Hozom a piát.
  Elindultam a jól megszokott székem felé, ami most is üres volt, mint minden egyes pénteki napon, mintha tudnák, hogy azaz én privát helyem. Felültem, majd az asztalra könyököltem. A pultos már annyira ismer, hogy meg sem kérdi, hogy mit kérek csak elém teszi a wiskeyt, amit én le is húzok, majd rendelek a többieknek is.
  - Hát te? - teszi a vállamra valaki a kezét, amit egy kicsit megijedek, de amint megforulok és szembe találom magam a vigyorgó képével felnevetek.
  - Ma már másodszorra botlok beléd. - vigyorgok. - Véletlen lenne?
  - Talán csak a sors akarja. - ül le a mellettem lévő székre. - Tudod már reggel is beszélni szerettem volna veled, csak nem tudtam, hogy hogyan tegyem.
  - Tanács kell? - mosolygok rá.
  - Úgy is mondhatjuk. - vonja meg a vállát.
  - Na halljalak Louis.
  - Hát tudod El-el már elég régóta együtt vagyunk és hát úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy megkérjem a kezét. - mosolyodik el. - És hát nekem nem csak a virágokkal van bajom. Fogalmam sincs, hogy milyen gyűrűvel kéne őt meglepjem. Arra gondoltam, hogy talán te segíthetnél nekem. - akaratom ellenére is felnevettem a kérésén.
  - Miért nem kéred meg az egyik fiút, hogy segítsen, ha jól tudom Zayn is eljegyezte már a barátnőjét és Harry is.
  - Igen ez így van, de én inkább egy lány tanácsát kérném ki, mint az övéket.
  - Szívesen segítek, te is tudod. - teszem a kezem a karjára. - A többiek is itt vannak?
  - Igen, az egész banda.
  Igazából nem tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy mindenki itt van vagy sem, de inkább úgy döntöttem, hogy nem érdekel. Ittam még egy felest, majd elköszöntem Louistól, viszont szinte még biztos voltam benne, hogy találkozunk.
  - Már azt hittük, hogy elraboltak. - kiáltotta Ash mikor leültem mellé.
  - Csak találkoztam az egyik barátommal.
  Az este elég hamar forróvá vált. Pár kör után már teljesen elengedtem magam, felszabadultam. Szinte biztos vagyok benne, hogy semmire sem fogok emlékezni a ma estéből, de ez most egy csepet sem érdekel. Ash-ék valahol már rég táncolnak, így hát én is bevetem magam. A parketthez sétáltam, majd miután beférkőztem néhány ember közé mozgatni kezdtem a csípőmet. Egyszer csak azt éreztem, hogy két kar fonódik a derekam köré és egyre közelebb húz magához. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy teljesen  a mellkasához simuljon a hátam és a testünk egy ütemre járjon. A hajamat az egyik oldalra seperte, majd lágy csókokat adott a nyakamra. Forróság öntötte el a testem és ahol hozzámért úgy éreztem, hogy bármelyik percben felrobbanhatok. 
  Amint vége lett a számnak és a helyét egy pörgősebb vette át, megfordított időt sem adva nekem a felismeréshez letámadta az ajkam. Éreztem, hogy nem kicsit ittas, de nem érdekelt, nem tudtam tisztán gondolkozni így visszacsókoltam. A kezeim a nyaka köré fontam, majd engedtem magam elveszni az édes csókjában. Ajka puha volt és mohó, nem telt be kevéssel, ahogy én sem, többet akartam belőle, sokkal többet. Egyáltalán nem érdekelt, hogy egy vadidegennel smárok egy klubban tök részegen, csak az számított, hogy végre szabadnak érzem magam. Amint az ajkaink elváltak, megfordult és elment, engem pedig magamra hagyott zihálva.
  Mi a fene volt ez? Először letámad, majd csak úgy itt hagy? Talán tettem valamit, amit nem kellett volna? A lábaim a pulthoz vezettek ahol megrendeltem a már sokadik italom. Már nem kicsit éreztem magam részegnek, hanem nagyon. Tudom, hogy nem kéne többet innom ma, de nem tudok leállni... Amikor felálltam a székről és elindultam, majdnem elestem, de egy kar elkapott.
  - Kislány, úgy látom sokat ittál. - hallom meg Louis csilingelő hangját.
  - Csak egy kicsit. - nevetek. - De ahogy látom, te is.
  - Inni ittam, de még tudok járni, nem mint te.
  - A bulikban inni szokás nem?
  - Azt hiszem jobb lenne, ha megkeresnénk a barátaidat. - mosolyog rám.
  - Igen szerintem is. - adom meg magam. - De fogalmam sincs, hogy hol vannak.
  - Akkor gyere a mi asztalunkhoz, amíg én megkeresem őket. - bólintottam.
  Nem sok kellett ahhoz, hogy elessek, így hagytam, hogy ő vezessen. Amint odaértünk megláttam a fiúkat, akik szintén ittas állapotban voltak.
  - Hoztam nektek egy vendéget, viselkedjetek vele szépen amíg én visszajövök. - ültet le.
  - Helló! - köszönök nekik.
  - Szia idegen. - köszön Liam.
  - Amanda vagyok. - mosolygok rájuk.
  - Mi pedig...
  - Tudom, hogy kik vagytok nem kell bemutatkozni.
  Már jó pár perc telt el azóta, hogy Louis elment megkeresni Ash-éket. Fogalmam sincs, hogy fogja megtalálni őket, hiszen csak egyszer találkozott velük és nem nagyon hiszem, hogy olyan jó az emlékezete. A fiúkkal egészen jól megvagyunk egészen addig míg valaki rám nem esik.

1 megjegyzés: