2014. szeptember 12., péntek

15.rész - Még nincs itt az ideje

Sziasztok!
Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. 
A következő rész jövő pénteken kerül fel, miután hazaérkeztem 
a suliból el is kezdem nektek írni. Ha belegondolok, hogy már
csak két nap és nálunk is elkezdődik kiráz a hideg. Nem akarok menni!
Legszívesebben itthon maradnék és folyamatosan hoznám nektek a 
részeket. De pontosan tudom, hogy ezt nem lehet, de azért reménykedni
szabad, nem igaz? Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------


Harry Styles



  Gyorsabban mentem a megengedettnél, de nem igazán érdekelt. Most csak egy valami számít és ő pontosan mellettem ül. Végre a karjaimban tarthatom és senki elől sem kell bujkálnunk. Tudom, hogy Niall haragszik rám, amit meg is értek, de biztos vagyok benne, hogy túlteszi magát rajta. Okos gyerek ő. Sosem volt képes sokáig haragudni bármeilykünkre is, most sem fog. Szeretem a mellettem ülő lányt, mindennél jobban és ezt szeretném, ha mindenki elfogadná. Fél évvel ezelőtt azt hittem megtaláltam az igaz szerelmem, de kiderült, hogy nem így van. Sajnos a botrány nem jön egyedül, hiszen most a média rám van szállva, hogy elhagytam a lányt, akinek megkértem a kezét. Persze azt senki sem fogja fel, hogy ez közös megegyezés volt. Nem haragban váltunk el, hanem békésen. Ő megértette, hogy én másra vágyom, én pedig visszakaptam a szabadságom. 
  A piros lámpánál felé fordítom a fejem, de ő észre sem veszi. Gondolataiba merült. Gyönyörű arcán meg-megjelenik egy aprócska ránc, de csak pár másodpercig látszik, mert után kisimul. El sem tudom képzelni, hogy mire gondolhat. De úgy érzem, hogy jobb így, mert ha kiderülne, hogy bármit is megbánt vagy nem gondolja komolyan akkor nagyot esnék és azt nem szeretnék. Kell nekem, szükségem van rá!
  - Minden rendben? - tettem a kezem combjára, mire ijedten kapta felém fejét. - Nagyon csendben vagy.
  - P-persze. - dadogja, amin én elmosolyodom. Egy apró érintésemmel is ezt váltom ki belőle, mi lenne akkor, ha csupasz bőréhez érnék? Biztosan felforrna az egész teste és lángra robbanna. - Miért ne lenne? - próbálja meg elrejteni előlem a zavarát.
  - Nem kell félned. - rázom meg a fejem. - Eszem ágába sincs megbántani téged vagy fájdalmat okozni neked. - állítom sebességre a kocsit, majd hajtok tovább.
  - De Niall gyűlöl. - suttogja. - Amit meg is érdemlek... 
  - Ne beszélj butaságokat. - sóhajtom. - Megbántottad, ez igaz, ahogy én is. De csak egy kis időre van szüksége, amíg megszokja a helyzetet utána minden rendben lesz. Majd meglátod. - húzom mosolyra ajkam. - A többiek pedig nem haragudnak rád, csak nem értik miért léptél le. Az egyetlen aki pontosan tudja az Louis, hiszen ő hamarabb megmondta, mint az gondoltam.
  - Csak reménykedni tudok benne, hogy igazad lesz, mert nagyon nem szeretném, ha miattam vesznétek össze. 
  - Nem fogunk. - nyugtatom meg. - Sosem veszekedtünk lányokon és hidd el hosszú ideig voltunk együtt egy lakásban, de sosem volt nagyobb vitánk. 

***

  Igaza volt. Nem egy luxus helyen lakik, de ez nekem egyáltalán nem számít. Bárhová elmegyek, csak ő is velem legyen. Az ágyán is csak összebújva fértünk el, de ez engem egyáltalán nem zavart. Jó őt ilyen közel érezni magamhoz. Sosem szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől, ami a hatalmába kerít, amikor kezével a mellkasomat simogatja.
  - Te le akarsz engem itatni, Harry? - kuncog fel, miközben az utolsó cseppet is kiitta a poharából.
  Le akarom-e itatni?! Megtehetném, hiszen akkor az igazat mondaná, de nem. Nem ez a szándékom, csak annyit szeretnék, hogy lazuljon el. Izmai feszültek, ahogy csupasz karját simogatom, amit szeretnék megelőzni és azt csak a pia teheti meg.
  - Nem. - mosolygok le rá. - Csak azt szeretném, hogy ellazulj.
  - Nem olyan könnyű az. - pillant fel. - Most, hogy itt vagy, velem és már semmi sem áll közénk valahogy nem tudok ellazulni. Hogy mitől félek? Egyszerű, hogy ez csak egy álom és reggel felébredek... - motyogja.
  - Bébi, reggel mikor felébredsz az az én karjaim között lesz. - puszilok a hajába. - Senki sem vehet már el tőlem. Senki... - suttogom ajkára.
  - Nem is engedném senkinek, hogy elvegyen tőlem. - néz a szemembe kissé pirult arccal. - Te az enyém vagy, én pedig a tied.
  Felkuncogtam a válaszán. Úgy látszik a bor megtette a hatását. Sokkal felszabadultabb, ami nekem egyre jobban tetszik, ugyanis még terveim vannak vele. Semmit sem akarok erőltetni, de mindennél jobban szeretném, hogy örömet okozzak neki. Az egyáltalán nem érdekel, hogy én kapok-e vagy sem, hiszen ha ő boldog akkor én is az vagyok.
  - Mit tervezel? - kérdezte mikor mindkét poharat az éjjeliszekrényére tettem. - Hé. - mordult rám, ahogy fölé kerekedtem. A szemeiben vad vágy csillog, ami engem csak jobban késztetett arra, hogy itt és most magamévá tegyem őt, de még nem fogom. Azt szeretném, ha akkor mindketten józanok lennénk. Bár most sem ittunk annyit, hogy részegek legyünk, de neki ez is megártott. - Most mihez kezdünk? - karolta át a nyakam.
  - Megőrjítesz! - rejtettem arcom nyakhajlatába, majd lágy csókokat hagytam bőrén.
  Annyira puha, olyan édes. Úgy érzem, hogy számomra ez a lány olyan, mint a drog. Ha érezhetem őt akkor a mennyekbe repít, ha pedig nincs a közelemben akkor elvonási tüneteim vannak. Hiányzik, bármit képes lennék megtenni csak azért, hogy magamhoz ölelhessem. Ez ebben az elmúlt pár hétben is így volt. Rá gondoltam. Kerestem, de nem találtam. Sosem gondoltam volna, hogy Londonba jött. De úgy látszik, hogy a sors is úgy akarta, hogy újra találkozzunk, hiszen mi együtt vagyunk jók, nem pedig külön-külön. 
  A zihálása egyre erősebb lett, körmeit jobban vájta a vállamba és erősebben markolja a hajam, amikor szívni kezdem vékony bőrét. A kezem fel le siklott puha combján, amibe néha-néha beleremegett. Ajkam végül elszakítottam a bőrétől és visszahelyeztem Am ajkára. Vadul csókoltam. Szerettem volna sokkal messzibbre menni, de tudtam, hogy nem lehet. Nem most, ma még nem. Talán holnap, de nem ma. 
  A lábait derekam köré kulcsolta, minek következtében mindketten belenyögtünk a csókunkba, ahogy találkozott a két pont. Akartam őt, ahogy ő is engem. Még szép, hogy akartam, hiszen szeretem... már jó ideje senkivel sem voltam. Mióta megismertem még a jegyesemmel sem feküdtem le. Azóta már hónapok teltek el. Fel sem tudom fogni épp ésszel, hogy sikerült ezt túlélnem. 
  Sosem ment a sex kiűzése az életemből. A része volt. Amikor úgy éreztem, hogy szükségem van egy menetre akkor kerestem magamnak partnert. De amint megismertem Ninát rá kellett jönnöm, hogy nem akkor történik meg amikor én szeretném, hanem mikor mindketten úgy érezzük, mint mi most, de itt az a különbség, hogy semmi sem lesz, csak csókolózás. Más semmi, bármennyire is esik nehezemre.
  - Ne mocorogj Am. - morgom ajkára. - Nem akarok olyat tenni, amit holnap lehet megbánnál.
  - Honnan veszed, hogy bármit is megbánnék, ami veled kapcsolatod? - tolt el kicsit magától, majd csillogó szemeivel az enyémbe nézett. - Sosem bántam meg semmit. Lehet, hogy összezavarodtam, de sosem bántam meg...
  - Ezt hogy érted? - simítottam végig az arcán.
  - Nem bántam meg az első csókunkat sem, sem az esküvőit.. azt csak úgy mondtam akkor, mert dühös voltam. Miért hiszed azt, hogyha lefekszem veled azt megbánnám? - suttogja ajkamra.
  - Mert nem vagy teljesen józan. - puszilom meg. - Nem akarom, hogy bármi is történjen, aminek nem vagy tisztában a következményével.
  - Ne.. - kap a karom után, mikor észreveszi, hogy mit szándékozom tenni. De nem tud megállítani, legurulok róla, majd mellé fekszem és magamhoz húzom. - Annyira álmos vagyok. - motyogja pár perc elteltével.
  - Akkor aludjunk. - suttogom. Magunkra emelem a takarót, ami a lábunknál volt eddig. - Szeretlek, remélem tudod bébi. - nyomok egy csókot a hajába. - Mindennél fontosabb vagy a számomra.
  - Én is szeretlek téged. - suttogja, miközben a fejét a mellkasomba fekteti és szorosan hozzám bújik. Átölelem, majd egy picit még nézem, ahogy lassan álomba merül. - Szeretlek, Harry. - motyogja, mielőtt még lehunynám a szemeim.

6 megjegyzés:

  1. Kedves Evelyne!
    Alig jutok szavakhoz. Fantasztikus lett ez a rész is, csakúgy mint a többi. Már alig várhattam, hogy olvasgassam és most, hogy olvashatom nagyon boldog vagyok. Örülök, hogy Harry-t és Amandát végül össze hozta a sors és végre együtt is boldogok lehetnek, hisz szeretik egymást. Niall-t viszont sajnálom egy kicsit, hogy így kellett rájönnie a történtekre, de remélem hamar túlteszi magát rajta, és talál magának egy hozzá illő lányt.
    De jó neked, hogy még csak hétfőn kezdődik a suli.. Nekem elvileg már két hete tart, de a héten itthon voltam, mert beteg vagyok.
    Sok sikert a hétfőhöz és már várom a következő részt.
    ui.:Első kommentelő *.*

    Ölel,
    Anastasia B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anastasia!
      Örülök, hogy ezt gondolod. Mindig boldog vagyok, ha kommenteket olvashatok, amik ilyen hosszan kifejtik a gondolataikat. Igen összehozta őket a sors, de még mindig akadnak problémák, mint pl Niall. Igen én is sajnálom, nem akartam így írni, de ez jutott akkor az eszembe. Igen nálunk csak 15.én kezdődik. Jó bulást! Köszi, hamarosan olvashatod!
      Puszi, Evelyne!

      Törlés
  2. Én most találtam a blogodra és nagyon nagyon tetszik és egy nagyon tehetséges író vagy büszke lehetsz magadra!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik és csatlakoztál hozzánk!

      Törlés
  3. Tegnap találtam rá a blogra, és már ki is olvastam!
    Nagyon sajnálom Niall-t, mert többet érdemelt volna, de Harry-nek és Amandának együtt kell lenniük, mert ha nincsenek együtt, akkor ez a világ elcseszett!
    Nagyon várom a következő részt!
    U.I.: Nagyon tehetséges író vagy, örülök, hogy olvashatom a blogodat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv közöttünk!
      Szép lassan minden kialakul meglátod majd. Harry és Am pedig nem fognak szétmenni, ezt megígérem. Hamarosan olvashatod!
      Én köszönöm, hogy olvasod!

      Törlés