2014. december 26., péntek

23.rész - "Te vagy az a lány."






 Sziasztok!
Meghoztam nektek az új részt, remélem örültök neki és tetszeni fog. Nem akarom húzni az időt, csak annyit szeretnék mondani, hogy ma késő este még lesz egy rész, holnap pedig érkezik az epilógus. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!





 Az este folyamán, amikor elvonultam Gemmával nagyon sokat nevettem. Viccesebbnél viccesebb történeteket mesélt Harryről, amit egyszerűen képtelen voltam róla elhinni, hiszen sosem néztem volna ki belőle, hogy ilyen gyerek volt. Sokkal hamarabb el tudtam volna képzelni ezeket Louisról, mint róla, de úgy látszik gyerekként mindenki szeret hülyéskedni. Nem csak én voltam olyan baba, aki képtelen volt megülni a fenekén, bár azt nem mondhatom, hogy már kinőttem hiszen ez nincs így, de képes vagyok felnőttként is viselkedni, ha akarok, de az is sokszor megtörténik, hogy rosszabb vagyok, mint egy tini, de aki szeret az így fogad el. 
  - Emlékszem, hogy öt éves volt, mikor anya hazahozott egy kutyát és - nevet fel, de mielőtt még folytathatná kivágódik az ajtó és Harry jelenik meg - a francba most nem fejezhetem be.
  - Még szép, hogy nem Gem. - vágja rá. - Ez az a történet, amit senki sem tudhat meg rólam, még az a lány sem, aki a világon a legfontosabb számomra. - néz rám. 
  - Jaj ne már Harry, tudni akarom. - nézek rá könyörgően. 
  - Szó sem lehet róla. Azt sosem felejtem el és eszem ágába sincs, hogy te is megtud, mert akkor életem végéig ezzel szívatnál. Gemma már így is ezt teszi és néha anya is mikor az eszébe jut, de neked nem juthat a füledbe ez a történet soha az életben!
  - Undok vagy Harry! - sóhajt fel Gemma. - Miért nem hagyod, hogy más is nevessen rajtad, a családon kívül?
  - Talán azért, mert nem szeretném, hogy megtudják a mocskos kis gyermekkori történeteim. - forgatja szemeit, mire felnevetek, majd elé sétálok és a füléhez hajolok.
  - Nincs olyan történet, amivel elérnék, hogy kiszeressek belőled. - suttogom, mire elkapja a derekam és magához húz.
  - Ezt eddig is tudtam, de attól még nem fogom neked elmondani, kicsim. - csókol nyakon. - Szerintem Gem, már így is eleget mesélt neked rólam.
  - Még lenne mit. - gondolkozik el Gemma, mire Harry szigorúan pillant felé. - Oké nem lenne semmi. - emeli magasba a kezeit.
  - Én is így gondoltam. - morogja. - Anya, szeretne veled beszélni, mielőtt még lefeküdnénk. - mosolyog rám. - A konyhában vár rád. - bök az ajtó felé.
  Nem tudom, hogy mit akarhat. Fogalmam sincs, hogy félnem kéne vagy sem, de magabiztosan indulok le a lépcsőn, majd lépkedek a konyha felé.
  - Édesem, gyere ülj le, szeretnék neked mondani valamit. - mosolyog rám, amint belépek. - Ne ijedj meg, semmit rosszat nem fogok veled közölni, csak szeretnék valamit megosztani veled, amit szerintem tudnod kell, amit csak egy anya vehet észre a fián, senki más.
  - Hallgatlak. - motyogom a kezeim bámulva, majd erőt véve magamon emelem rá a tekintetem.
  - Tudod Harryt már nem egyszer láttam boldognak, de ez most más. Amikor először jelent meg Ninával az oldalán, boldog volt, ezt tagadni sem lehet. Szerették egymást, de én már az elejétől fogva tudtam, hogy nem ő az igazi neki. - rázza meg a fejét. - Erről sosem beszéltem neki, nem is akarok, de tudtam, hogy nem lesz esküvő. Gondolom végig azt hitted, hogy haragudni fogok rád, de ez egyáltalán nem igaz. Boldog vagyok, hogy a fiam végre megtalálta azt a lányt, akit mindennél jobban szeret, aki a saját életénél is fontosabb számára. Te vagy az a lány. Látom a szemében, a szavaiban, a mozdulataiban. Érted képes lenne bármit megtenni és meg is tett, hiszen felbontotta az eljegyzését. Szeret téged. Nagyon örülök, hogy végre megtalálta számára az igaz szerelmet és csak remélni tudom, hogy képes lesz téged megtartani, te pedig képes leszel megbocsájtani a hülyeségeit, mert ez biztosan mondhatom, hogy jó néhány baklövése lesz, de sosem szándékosan. Tudnod kell, hogy bármit is tesz majd teljes szívéből szeret.
  - Még a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ezt fogod nekem valaha mondani, azok után, ami történt. - vallom be. - De belátom, hogy semmi sem úgy történik az életemben, ahogy én azt elterveztem. Az utolsó időben minden szabályom megszegtem. Elmenekültem, pedig azt mondtam sosem fogok, de a szerelem elől mégis megtettem.
  - Semmiért se hibáztasd magad édesem, lehet, hogy eleinte nem érezted helyesnek, de be kell látnod, hogy te vagy a legjobb, ami a fiammal valaha történhetett volna. - fogja meg a kezem. - Nélküled sosem lehetne boldog, de abban biztos vagyok, hogy te mindeneddel azon leszel, hogy boldoggá tedd őt.
  - Így van. - nyelek egyet. - Azon leszek és el is fogom érni, mert számomra a mosolya örömöt jelent, engem az tesz Boldoggá, ha ő mosolyog, mert akkor biztosan tudom, hogy boldog.
  - Akkor nyomás felfelé hozzá és mond el neki, hogy mit érzel iránta és tedd boldoggá őt. - néz a szemembe, mikbe könnyek gyűlnek.
  - Ezt fogom tenni. - bólintok rá.
  Felállva még egyszer rámosolygok, majd elindulok Harry szobája felé. Biztosra veszem, hogy már az ágyán fekszik rám várva, de mielőtt még lefeküdnénk, muszáj elmondanom neki, hogy mit érzek iránta. Tudnia kell, mert még sosem mondtam el neki végig sosem fejtettem ki érzéseimet előtt.
  Szobájába belépve, egyből rám kapja tekintetét.
  - Történt valami? - lép közelebb hozzám, majd veszi kezei közé az arcom.
  - Semmi. - hunyom le a szemem. - Csak muszáj elmondanom neked valamit. - nézek a szemébe. - Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek? - kérdem tőle, mire ő bólint. - Sosem mondtam el neked, hogy mit szeretek annyira benned, hogy mit érzek a közeledbe, de most szeretném veled közölni.
  - Mit mondott neked anyám, hogy ennyire megríkatott? - töröl le egy csepet az arcomról. Sírok? Észre sem vettem.
   - Pontosan azt mondta, amit hallani akartam. - mosolygok rá. - Az első pillanatban megdobogtattad a szívem, amikor megláttalak téged az irodám előtt. Sosem éreztem még ilyet, sosem érte el nálam senki sem, hogy megdermedjek egy pillanatra, de te elérted. Te már az első percben levettél a lábamról, mint még senki más. A hangoddal, a bájos mosolyoddal, magaddal. Nem akartam elhinni, hogy egyik percről a másikra elloptad a szívem. Beléd szerettem, pedig nem is ismertelek... aztán mikor minden kiderült elmenekültem, mert nem akartam szembenézni a következményekkel, de most itt vagyok és teszek rájuk, csak az számít, hogy mi boldogok legyünk és együtt legyünk, semmi más. Szeretlek. - nézek a szemébe.
  - Ezt eddig is tudtam, de örülök, hogy most tőled is hallhattam. - dönti enyémnek a homlokát. - Mit mondott neked anya?
  - Az nem fontos. - mosolyodok el. - De úgy éreztem, hogy el kell neked ezt mondanom, hogy tud mennyire fontos vagy nekem, hogy tud mit jelentel nekem.
  - Te vagy a mindenem. - suttogja az ajkamra. - A mindenem. - tapasztja ajkait az enyémre. - Örülök, hogy találkoztam veled és elmondhatom, hogy mennyire szeretlek az egész világnak.
  Lehet, hogy mondani szeretett volna még valamit, de nem érdekel. Kezeim a nyaka köré kulcsoltam, majd szorosan magamhoz húztam. Kezeivel megemelt, én pedig egyből köréje csavartam a lábaim. Tudom, hogy törődnöm kéne azzal, hogy a családja itt van alig pár méterre tőlünk, de nem fogom leállítani, még akkor sem ha ez lenne a helyes.
  Szeretem. Mindennél fontosabb nekem, képtelen lennék azt mondani neki, hogy hagyja abba és nem is akarom, hogy ezt tegye.
  - Ha most nem állítasz le akkor később nem fog sikerülni. - rejti el arcát a hajamba.
  - Nem akarlak leállítani. - motyogom.
  - Pedig azt hittem, hogy vagy olyan jó kislány, hogy a szüleim közelében ne csináljunk semmit. - morogja. - Tévedtem.
  - Nagyot. Nem vagyok én olyan jó, mint amilyennek hiszel. - nevetek fel. - Sokkal rosszabb vagyok, de ha jól tudom, de pont ezt szereted bennem.
  - Nem. - áll meg egy pillanatra. - Nem csak ezt, hanem mindent szeretek benned. - jelenti ki. - Minden egyes részedet, tulajdonságodat, baklövésedet, mindened.
  - Ó milyen szókimondó lett hírtelen valaki. - nevetek fel. - De mi lenne, ha nem beszélnénk, hanem inkább cselekednénk? - suttogom a fülébe.
  - Ahogy óhajtod, hercegnőm. - dönt el az ágyon, majd mászik fölém...

1 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszik! Igazán tökéletes rész lett! :) Szeretem minden egyes betűjét, szavát, mondatát, mindenét! :D

    VálaszTörlés