2014. március 8., szombat

3.rész - A segítőkész fiú!

Sziasztok!
Sajnálom, hogy ilyen későn teszem fel, de csak most fejeztem be.
Remélem tetszeni fog a rész és nem haragszotok meg rám,
hogy így alakul a történet. Szeretnék mindenkinek boldog nők napját 
kívánni! Köszönöm szépen a bíztatásokat és a feliratkozókat is!
Jó olvasást! Két hét múlva találkozunk!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------


  Egy kicsit megijedtem, a hírtelen rámnehezedett súlytól, aminek köszönhetően elvesztettem az egyensúlyom és a mellettem ülő, Niall ölébe dőltem. Ezt nem fogja megúszni szárazon bárki is legyen az a személy, aki rám esett. Miután kiegyenesedtem, mérgesen oldalra fordítom a fejem, hogy lássam ki foglalt helyet mellettem. Igazából nem is tudom, hogy mitől lepődtem meg annyira, gondolhattam volna, hogy a banda ötödik tagja lesz az, de mégis meglepődtem. Azt hittem, hogy ma már nem találkozom vele többet, de úgy látszik a sors nem így szervezte nekem. 
  - Te? - csúszik ki a számon. Felém fordítja a fejét, majd résnyire nyitja a szemeit. Azt hiszem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem fog emlékezni a erre az estére. Felvonja az egyik szemöldökét, majd elfordul. Most meg mi baja van? Nem ismer meg vagy csak szimplán ilyen bunkó?
  - Ez meg mit keres itt? - mutat rám, miközben a többiekre néz.
  - Ha... - szólal meg az egyikük, de én nem tudtam arra koncentrálni, hogy melyikük is lehet az. Mit jelentsen ez? Ez meg mit keres itt? Azt hiszem, hogy részegen érzékenyebb vagyok, de ez olyan megalázó volt. Pontosan tudja, hogy ki vagyok errefel meg csak 'ez' vagyok? 
  - Áuu! - nyög fel, mivel az asztal alatt megrúgtam. Felém kapja a tekintetét, majd mérgesen néz rám. A iriszei teljesen elsötétültek, mi a fene baja van? - Mi a fene bajod van kislány, elment az eszed? - szűri a fogai között. Ez fájt...
  - Nem vagyok kislány! - vágom rá. - És, hogy mi bajom? Talán az, hogy ez meg mit keres itt? - utánozom a hangját. A többiek nagyra nyílt szemekkel néztek rám, de nem szólaltak meg.
  - De igen az vagy. - morogja. - Úgyhogy húzz el innen szépen.
  - Hazz! - emeli fel a hangját a mellettem ülő Niall. - Ne legyél bunkó. Különben is mi bajod van neked Amandával? Tök kedves lány te meg itt ordítozol vele.
  - Csak nem akarom, hogy itt legyen. - csattan fel.
  - Srácok azt hiszem, jobb ha megyek. - állok fel, de Harrynek esze ágába sincs arrébb menni, hogy ki tudjak menni. - Kiengednél? - morgom.
  - Nem - kapja el a kezem Niall - te maradsz. Harry nem ilyen, csak részegen. Louis azt mondta, hogy várd meg itt.
  - De... 
  - Maradj nyugodtan Am, majd én hazaviszem Harryt. - áll fel Liam. - Gyere Hazz, menjünk szépen haza. - állítsa fel.
  - Dehogy megyek. - húzza ki a karját, Liam kezei közül és majdnem megint rám esik. 
  - De megyünk, mivel Nina mérges lesz rád, ha tovább kimaradsz. - győzködi Liam. Amint eljutott az agyáig Liam mondandója már el is indult a kijárat felé. - Sziasztok, srácok. - int. - Örültem Am. - mosolyog rám, mire én biccentek egyet, majd eltűnik a tömegben.
  - Jól vagy? - hajol a fülemhez Niall.
  - Nem igazán. - dőlök a vállának. - Azt hiszem kicsit többet ittam a kelleténél. - vallom be.
  - Hazavigyelek? - annyira aranyos tőle, de jobban szeretnék most inkább Ashékkel hazamenni, ha megtalálja őket Louis.
  - De Louis azt... - nem tudtam befejezni a mondatom, mert közbeszóltak.
  - Mit mondtam? - hallom meg mellőlem a hangját. - Hé mi ez a komor hangulat? - néz körbe rajtunk. - És hová tűnt Lima és Harry?
  - Harry balhézott, Liam meg hazavitte. - mondja Zayn.
  - Mi van veled kislány? - néz a szemembe.
  - Nincs valami jól. - adja meg a választ helyettem Niall. 
  - Megtaláltad őket? - kérdezem.
  - Sajnálom Am, biztosan már elmentek. - néz rám szomorúan. - De mi majd hazaviszünk, téged.
  - Köszi srácok, de egyedül is hazatalálok. - mosolygok rájuk. 
  - Akkor én elkísérlek, hogy meggyőződjek róla. - áll fel Niall is. Louis vigyorogva néz rá, de én most túl fáradt vagyok, hogy megértsem mi folyik körülöttem. Bólintottam, mivel semmi kedvem nem volt beszédet tartani, hogy megy egyedül is. - Sziasztok srácok.
  - Sziasztok. - én csak integetni vagyok képes. 
  De pokolian fogom én érezni magam holnap reggel, már csak a gondolatra is megfájdul a fejem. Elindulok, de alig megyek pár métert, mire megbotlok, de Niall még időben kap el. Szerettem volna visszavágni neki valamivel, mivel kinevetett, de nem volt hozzá elég furfangos az agyam. A kezét végig a derekamon tartotta, én pedig a vállára döntöttem a fejem. Éreztem a hűvös levegőt, ami azt jelenti, hogy kiértünk a szórakozóhelyről. Az egyik pillanatban a lábaim még a földön voltak, a másikban már nem, de pár másodperc múlva ismét. Gondolom nem szerette volna, hogy leessek a lépcsőn. 
  - Hé. - simítja ki az arcomból a hajam. - Mindjárt itt a taxi.
  - Aha. - ennyire voltam képes. Ő halkan felkuncogott, majd közelebb húzott magához. Már majdnem elaludtam, mikor megérkezett a taxi, ahová beültünk, majd harmadjára sikeresen elmondtam a címem és visszadőltem Niall vállára. - Sajnálom. - suttogtam, aztán pedig elaludtam.
  - Amanda. - suttogja a fülembe egy ismerős hang. - Hol vannak a kulcsaid?
  - Táskába. - motyogom. Egy perc múlva már a házban is vagyunk. 

 ***

  Erős, hasogató fejfájással ébredtem fel. Azt sem értettem, hogyan kerültem haza. Egyáltalán ki hozott engem haza, mert az még rémlik, hogy Louis azt mondta, hogy Ashék már elmentek, de akkor én mégis, hogy kerültem ágyba? Ledobtam magamról a takarót, mire azt hittem, hogy ketté fog hasadni a fejem. Muszáj keresnem valami gyógyszert különben ez az egész napomra ki fog tenni, amit nem igazán szeretnék az ágyban tölteni, másnaposan. Amint kiértem a szobámból, vakító fény csapta meg a szemem, aminek következtébe pár másodpercig nem láttam semmit, majd támaszkodva folytattam az utam a konyha felé. Kihúztam a fiókot, majd kivettem belőle a fájdalomcsillapítót, ami most számomra többet ért minden kincsnél. Töltöttem egy pohár vizet, majd bevettem vele. Felültem a bárpultra és a fejem az asztalra hajtottam, hogy kivárjam míg végre hatni fog a gyógyszer. De persze, mint mindig most is a síri csendet, a csengő hangja zavarta meg.
  - Ki a franc az ilyenkor? - morgom az orrom alatt.
  Kikecmergek az ajtóig, majd kinézek, hogy lássam ki akar engem ilyenkor zavarni. Hát nem kicsit leptek meg a látogatóim. Amint megláttam Harry másnapos arcát beugrott egy dolog, hogy milyen bunkó volt velem, amiért még mindig haragszom rá. De természetesen ez el fog múlni, hétfőre. Sóhajtok egyet, majd kinyitom az ajtót.
  - Helló! - mosolyog rám Niall. - Látom nem csak a göndörke érzi magát szörnyen. - kuncog fel.
  - Fogd be Niall. - morogja Harry. - Szia. - néz rám bocsánatkérően.
  - Sziasztok!? - vonom fel az egyik szemöldököm.
  - Mielőtt leharapnád a fejünket, hogy miért vagyunk itt. - néz rám Niall. - Elmondom, hogy valaki bocsánatot szeretne tőled kérni a hülye viselkedéséért. - löki meg Harryt.
  - Semmi szükség rá. - legyintek. - De gyertek be. - állok arrébb az ajtóból, hogy bejöhessenek. 
  - Szép lakás. - motyogja Harry.
  - Kösz. - zárom be utánuk az ajtót. - De a bocsánatkérésre semmi szükség, megértem, hiszen másnapos voltál. 
  - Tudod azt a parancsot kaptam a többiektől, hogy ne engedjem el őt innen míg bocsánatot nem kér tőled. - szólal meg Niall.
  - Akkor figyelek. - forgatom a szemem.
  - Sajnálom a tegnapit - motyogja. - Nem kellett volna bunkó legyek veled, de amikor sokat iszom mindenkivel így viselkedem. A többiek már megszokták, de te nem tudhattad. - néz a szemeimbe.
  - Amint már mondtam semmi baj. - mosolygok rá halványan. 
  - Akkor még áll a hétfői megbeszélés? - kérdezi, mire én felnevetek.
  - Azt hitted, hogy nem vállalom el az esküvőtöket a tegnapi miatt? - kérdezem nevetve, mire ő bólint. - Harry, én sosem keverem a magánéletem a munkával. - mosolygok rá. - Nem kell aggódnod a hétfői megbeszélés teljes mértékben áll. 
  Egy kicsit még beszélgettünk, de látták rajtam, hogy nem igazán vagyok valami jó állapotban, így elbúcsúztunk. De mikor Niall kilépett az ajtón eszembe jutott, hogy ő hozott engem haza. Bevillant néhány kép, hogy a karjaiban tart, ahogy elalszok a vállán, meg az is mikor hazahozott.

  "- Hol a szobád? - kérdezi kedvesen.
  - Balra a második. - motyogom álmosan. Még mindig a karjaiban voltam, a fejem pedig a vállán pihent. Éreztem, hogy valami puhára tesznek le, ami nagy valószínűséggel csakis az ágyam lehet.
  - Am, át kéne öltöznöd. - szólal meg ismét.
  - Niall, kérlek hagyj aludni. - nyafogom. 
  - Amint átöltöztél. - a szemeim csukva vannak, de magamon érzem a tekintetét. - Gyerünk Am, addig nem megyek el innen. - morogva nyitom ki a szemeim.
  - Jó. - vágom rá, majd nehezen felülök. 
  - Hol van a pizsomád? - kérdezi, én pedig a szekrényre mutatok. Egy cseppet sem zavart, hogy egy fiú kutakodik a szekrényemben. - Tessék adja a kezembe, amíg felveszed őket elfordulok utána pedig szépen lefektetlek. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Lefektet? Egy picit elvörösödött majd hozzátette. - Mármint az ágyadba. - bólintottam, ő pedig elfordult. Amilyen hamar csak tudtam átöltöztem, mivel semmire se vágytam jobban, mint egy kiadós alvásra.
  - Kész. - motyogom. Megfordult, majd közelebb jött, felemelte a takarót én pedig bebújtam alá, ő pedig betakart engem.
  - Így ni. - mosolyog. - Most már aludhatsz. Jó éjt Am! - kapcsolja le a kislámpám.
  - Mindent köszönök Niall. - ez volt az utolsó szavam, majd csak az ajtó csukódását hallottam."
  
  - Niall! - szólok utána, mire felém fordul. - Beszélhetnénk kicsit?
  - Várj meg lent Hazz, mindjárt megyek én is. - szól Harrynek, majd visszajön. - Igen?
  - Nem is tudom, hogyan köszönjem meg a tegnapit. - motyogom zavartan. - Nagyon kedves volt tőled, hogy hazahoztál és lefektettél. - az utolsó szón elmosolyodik. - Sajnálom, ha hisztis voltam, csak részegen és álmosan mindig ilyen vagyok. 
  - Hidd el Am, te sokkal kibírhatóbb vagy, mint Harry. - nevet fel. 
  - Ezt bóknak veszem. - mosolygok rá. - De én valahogy megszeretném neked hálálni. - nézek a szemébe. - Mit szeretnél?
  - Van valami terved mára? - kérdezi mosolyogva, én megrázom a fejem. - Akkor mit szólnál egy filmhez? - kérdezi. Ez most egy randi? Pislogva nézek rá, mire ő hozzáteszi. - Tudom, hogy ma nem akarsz sehová se menni szóval talán itt is nézhetnénk.
  - Nekem megfelel. - mosolygok rá. 
  - Oké. - mosolyog. - Akkor szólok Hazznak és visszajövök. 
  El sem hiszem, hogy én tényleg belementem ebbe a közös filmnézésbe. Bár miért is ne? Hiszen Niall kedves és tegnap is az volt velem, amikor gondolom az agyára mentem már a nyafogásommal. Kíváncsi leszek milyen lesz ez a délután.


4 megjegyzés: