2014. május 3., szombat

7.rész - Mindenhol találkozom vele...

Sziasztok!
Itt az újabb rész, remélem tetszeni fog. Tudom, hogy hozhatnám
gyakrabban a részeket, de még egy ideig tuti, hogy csak kéthetente lesz.
De idővel megpróbálok rajta változtatni, ígérem.
Köszönöm az olvasókat és a bíztatásokat. 
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------


  Ilyen szörnyű éjszakám még soha az életben nem volt. Alig józanodtam ki és tessék már újra részeg vagyok. Szörnyen fájt egész éjszaka a fejem, de nem mentem ki a szobából, senkivel sem akartam összefutni, így inkább elviseltem a fájdalmat, ami az idő múlásával egyre rosszabb lett. Ha összeszámolom, akkor összesen max egy órát aludhattam. A telómért nyúlok megnézem hány óra van, még csak 7:35. Csodás. Nem bírom tovább tényleg szükségem van valamire a fejfájásom ellen, különben be fogok dilizni. 
  Kibújok az ágyból, amit a mai éjszakára megkaptam, majd észreveszem, hogy nem az én ruháim vannak rajtam, hanem egy nagy póló, ami gondolom az egyik fiúé volt. Vajon kié? Nem törődöm vele, inkább elindulok az ajtó fele. Amint a fény megcsapja a szemem arra kényszerít, hogy hunyjam be azokat. Így is tettem, persze arra nem számítottam, hogy ennek következtébe valakinek nekimegyek.
  - Hé, jól vagy? - kérdezi egy mély hang. Most komolyan? Bárkivel szívesebben szembe mentem volna, miért pont őt kellett kifognom? Csak morogtam valamit, amit nem értet gondolom, mert kuncogni kezdett. - Ahogy látom nem, gyere keresek neked  valamit, amit bevehetsz. - mosolyog.
  - Kösz. - nyögöm ki, majd elindulok utána, de a lépcső előtt megállok. Kétlem, hogy jó ötlet lenne most lemenni rajtuk. Biztosra veszem, hogy leesnék, ha megpróbálnám. - Én inkább megvárlak itt. - szólalok meg.
  - Gyere már - fordul meg - segítek. - nyújtja a kezét, de én csak megrázom a fejem.
  - Szerintem jobb lesz itt. - ülök le a lépcsőre, majd a falnak dőlök.
  - Ahogy akarod. - kuncog halkan.
  Basszus! Többet nem iszok ennyit egymás után két nap, mert ezt még egyszer nem szeretném átélni. Úgy érzem, mintha kettéhasadna a fejem és közbe valaki folyamatosan ütögetné. Behunyom a szemem, majd mikor valaki leül mellém kicsit ijedten nyitom ki őket.
  - Tessék. - nyújtja felém a gyógyszer és egy a pohár vizet. - Jól kiütötted magad.
  - Ti vagytok érte a hibások. - morgom. - Vagyis inkább Louis. - sóhajtom, majd lenyelem a pici tablettát.
  - Miért akadtál ki annyira azon, amit Louis mondott? - kérdi felém nézve.
  - Mert nincs igaza. - jelentem ki, mire vigyorogni kezd. - Komolyan Harry, nem tetszel. Miért olyan nehéz ezt megérteni? - sóhajtom. - Más tetszik, más!
  - Hiszek neked. - mosolyog rám.
  - Aha. - morgom, majd ismét magam elé bámulok. - Ugye nem akarsz itt ücsörögni míg fel nem tápászkodom? - kérdem pár perc elteltével.
  - Nem. - mondja egyszerűen. - Haza kell mennem, már várnak rám. - áll fel. - Remélem jobban leszel. - néz rám még egyszer mielőtt bemegy a szobájába.
  Még egy kicsit ülök, majd jobbnak látom, ha felöltözök és én is elhúzok innen, mielőtt a többiek felébrednének. Nem akarom, hogy ilyen állapotba találjanak, mert valószínűleg leordítanám a fejüket, amit nem érdemelnek meg. Csendben megyek be a szobába, ahol a cuccaim vannak, majd indulok el velük a fürdő keresésére. Szerencsére nem nyitottam be senki szobájába, már csak az hiányzott volna. Magamra zártam az ajtót, hogy biztos legyek benne senki sem nyit rám. Letettem a cuccaim, majd megmostam az arcom hideg vízzel, hogy felébredjek tőle. Kicsivel jobba érzem magam tőle, de szerintem inkább a gyógyszernek köszönhető nem pedig a víznek. Felöltözök, a hajam felkötöm, majd kilépek a fürdőből és megpillantom Harry-t.
  - Már mész is? - kérdezi.
  - Igen, haza kell jutnom mielőtt még felébrednének a többiek. - motyogom, mire ő felvont szemöldökkel néz rám. - Tudod, nem csak te vagy morcos és bunkó másnaposan... csak velem az a helyzet, hogy inkább megpróbálom elkerülni, nem kezdeményezni. - morgom.
  - Hazavigyelek? - ajánlja fel.
  - Kint a kocsim, nem kell, de azért kösz. - mosolygok rá. - Szia. - ismét a lépcső előtt találom magam, de most lazábban indulok neki, mivel jobban érzem magam, mint egy órával ezelőtt.
  Ahogy kilépek a házból, felsóhajtok. Végre nincs senki a közelemben. Beszállok a kocsimba, majd még mielőtt elindulnék, gyorsan írok egy üzenetet Ash-nek, hogy semmi bajom és hamarosan otthon vagyok. 
  A hosszú út most egy kicsit kiborított, mivel semmi kedvem sem volt most kocsikázni, csak haza akartam menni, lezuhanyozni, majd lefeküdni és holnap reggelig fel sem kelni. Csak erre vártam, de biztos vagyok benne, hogy Ash esélyt sem fog rá adni, mert, amint beteszem a lábam biztos vagyok benne, hogy faggatózni kezd... Talán mégis jobban szeretek kocsikázni, mint magyarázkodni.


  Louis Tomlinson



  Mikor felébredtem kint túl nagy volt még a csend, pedig biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az első, aki felkelt már. Kibújtam az ágyból, majd felvettem egy pólót, hogy tekintetettel legyek Am-re. Tudom, hogy az este nem volt szép tőlem, hogy szívattam őt Harry-vel, de nem vagyok vak. Hazz közelében már megszoktam, hogy hogyan is viselkednek a lányok, ha tetszik nekik. Am is hasonlóan viselkedik. Csendes, nem néz rá és nagyon feszült a közelébe. Tudom, hogy bocsánatot kéne tőle kérjek, főképpen ha azt akarom, hogy majd segítsen nekem, de nem érzem azt, hogy valami rosszat tettem volna. Sóhajtva indulok el a szobája felé, majd kopogok be az ajtón, de semmi válasz. Furcsának tartom, hiszen már 9 óra, hogy még nincs fent, bár abból, ahogy leitta magát tegnap nem csodálkozom. Csendben benyitok és akkor döbbenek rá, hogy nem azért nem szólt, mert alszik, hanem mert már nincs itt. 
  Lemegyek a konyhába, hátha ott találom őt, de csak Harry ül a pultnál. Képes volt lelépni egy szó nélkül? 
  - Reggelt! - nézek rá. - Nem láttad Am-et? - vágódok le mellé. 
  - Reggelt, már elment. - nézett fel a táljából. - Nem igazán érezte jól magát.
  - Még mindig haragszik rám? - kérdem, bár inkább magamtól, mintsem tőle.
  - Szerintem igen. - néz rám. - Szerinted mégis hány lány örülne, ha megmondanád nekik, hogy tetszem neki, miközben am nekem jegyesem van?
  - Hát a rajongóidat nem igazán érdekelné, de ő más. - sóhajtom. - Mindig is más volt. De Hazz, ezt te is észrevetted rajta nem csak én, akkor rád miért nem haragszik?
  - Mert én nem dörgölöm az orra alá, mivel tudom, hogy bántja, még ha tetszem is neki. - vonja meg a vállát. - Gondolj bele, ő fogja megszervezni az esküvőm, ha tetszem is neki, akkor nem lesz könnyű dolga... a tegnappal pedig még csak tettünk rá egy lapáttal.
  - Na jó igazad van. - adom meg magam. - Bocsánatot kell tőle kérjek, mivel szükségem van a segítségére.
  - Belement? - kérdezi, mire én bólintok. - Akkor biztos vagyok benne, hogy El-nek nagyon tetszeni fog a gyűrű. Abból amennyit láttam belőle, nagyon jó az ízlése. - mosolyog.
  - Néha van egy olyan érzésem, hogy ő jobban ismeri El-t, mint én magam. - nevetek fel. - A kezdetektől fogva tudta, hogy mi tetszik neki, pedig még nem is találkoztak egymással.
  - Hé nem láttátok Am-et? - ront be Niall a konyhába.
  - Már elment. - vágtuk rá egyszerre Harry-vel.
  - Pedig beszélni akartam vele. - sóhajtja a szőkeség. - Na mindegy, majd felhívom. Mizu? - ül le közénk.
  - Neked tetszik Am? - nézek a szemébe, mire halványan elpirul. - Neked tetszik! - sikítok fel.
  - Most ez miért olyan nagy baj? - kérdi tőlem zavarodottan. - Szép és kedves, jól érzem magam vele.
  - Akkor miért nem próbálkozol be nála? - kérdi Hazz.
  - Nem akarom elijeszteni, de amint kicsit jobban megismer és megbízik bennem, akkor majd megpróbálom. - mosolyog.
  - Hát erre se számítottam. - röhög fel Hazz. Mire kérdőn nézünk rá. - Nem gondoltam volna, hogy Niall abba a lányba fog beleszeretni, aki az esküvőmet fogja szervezni. De szerintem jól kijönnétek, szóval hajra haspók! - borzolja össze a haját.
  Kis idő elteltével már mindenki felébredt. A nappaliban ülünk, mint minden reggeli után, csak már nem ötösben, hanem négyesben, mivel Hazz már el is húzta a csíkot. Még mindig azon gondolkozom, hogy írjak-e neki és kérjek bocsánatot tőle.
  "Nézd Am, sajnálom a tegnapit. Nem akartalak felbosszantani. Megbocsájtasz? - L."
  Elküldtem neki félve az üzenetet majd vártam, hogy válaszoljon rá, de hiába nem jött a válasz. Most ez vagy azt jelenti, hogy nem bocsájt meg, amit nem nézek ki belőle, vagy azt, hogy nem látta még.
  - Mi a baj, haver? - bök meg Zayn.
  - Semmi, csak Am még mindig nem válaszolt. - sóhajtom.
  - Nyugi, tuti, hogy nem haragszik rád, csak alszik, tegnap eléggé leitta magát és Harry is azt mondta, hogy nem úgy nézett ki mint aki sokat aludt volna az éjjel. - épp szólásra nyitottam volna a számat, mikor Niall felugrott.
  - Na jó ez felháborító! - csattan fel, mire mindenki felé kapja a fejét, hogy elmondja mi baja.

2 megjegyzés:

  1. Szia, drága! :)

    Nagyon nagyon tetszett a rész! Egyszerűen jó volt! :) Elképesztően kíváncsi vagyok a fejleményekre... :)
    Remekül írod le a szereplők személyiségét, látszik a tehetség, ami benned rejlik. ;)

    Tűkön ülve várom a folytatást!

    ~Tara R.

    VálaszTörlés
  2. Sziaaa:)) Imádom<3 Mikor jön új rész??

    VálaszTörlés