2014. július 2., szerda

10.rész - "Nem tudom elfelejteni...."

Sziasztok!
Sajnálom a késést! De a nyár elején volt néhány dolog, amit el
kellett intéznem, utána pedig megfeledkeztem a rész írásáról.
Sajnálom, de remélem örülni fogtok a mostaninak.
A részek nyáron is két hetente lesznek. Ami azt jeleneti, hogy a 
következő két hét múlva szombaton lesz. Utána pedig ha lesz
időm akkor lehet többször is, de nem ígérek semmit sem.
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------


  Hírtelen pattannak ki a szemeim. Abban reményeken, hogy ez az egész este csak egy szörnyű álom volt, de sajnos tévednem kell, mivel egyáltalán nem álmodtam. Néhány hajszálam az arcomhoz tapadt, az egész testem remegett. Éreztem, hogy a pólóm is nedvesen tapad a bőrömhöz. Úgy éreztem, mintha már lefutottam volna a maratont, pedig semmi ilyen nem történt. Egyszerűen csak újra átéltem azt a pár percet, amiben életem legnagyobb hibáját követtem el. Még most sem tudom felfogni, hogy engedhettem neki, hogy megcsókoljon, mikor neki menyasszonya van. Ilyenkor érzem azt, hogy nekem teljesen elment a maradék eszem is. Arról nem is beszélve, hogy nekem is barátom van, aki mellesleg az ő barátja is. Miért tette ezt? És mi a francra értette azt, hogy tudtam, hogy te vagy az ? Ki vagyok én? Összezavart és amikor meghallottam a hátam mögött a zajt, azt hittem, hogy az ütő is megáll benne, de szerencsére, nem egy ember állt ott, hanem csak egy ártatlan kiscica. Amint felfogtam, hogy mi történt és Harry is eleresztett, berohantam a házba, majd bezárkóztam a fürdőbe. A szívem nagyon gyors tempót diktált, azt hittem, hogy elájulok a gyorsaságától, de szerencsére sikerült lenyugtatnom magam, mivel tudtam, hogyha kimegyek akkor biztosan észreveszik, hogy valami történt és azt tényleg nem szeretném, gondolom ezzel nem én vagyok csak így, hanem ő sem szeretné, hogy megtudják, hogy kivel csalta meg a jegyesét.
  Niall is észrevette, hogy valami bajom van, de nem kérdezett rá az okára, csak annyit kérdett, hogy jól vagy ?! Mit tehettem volna, persze bólintottam és hozzátettem, hogy csak fáradt vagyok. Aztán arra is rákérdezett, hogy történt-e valami köztem és Harry között, amin ledermedtem. Azt mondta, hogy pár perccel ezelőtt mérgesen ment el az esküvőről, magával rángatva Mia-t.
  Ledobtam magamról a takarót, mivel munkába kell mennem és ahhoz el is kéne készülnöm, de most életemben először semmi kedvem bemenni. Remegve álltam a kabinban, hiába folyt rám meleg víz, én remegtem. Nem tudom, hogy ez mitől lehet, hiszen én nem vagyok beteges, de amikor kiléptem megszédültem és ha nem kapaszkodom meg a pultban akkor elhasalok a fürdőben. Vettem egy mély lélegzetet, majd belenéztem a tükörbe. Sápadt voltam és libabőrös, pedig meleg volt, nagyon is az volt. Kihúztam a fiókot, majd elővettem belőle a lázmérőt. Bár nem akartam elhinni, hogy ez lehet a bajom, de sajnos nem tévedtem 39 volt, ami nagyon nem normális. Nem is csodálkozom azon, hogy ilyen szarul érzem magam. 
  Visszamentem a szobámba, majd megkerestem a szekrényem mélyén a melegebb ruháim. Kivettem egy melegítőt, majd felülre egy kötött pólót. Aki most meglátna jót nevetne rajtam, hiszen kit tűz a nap én pedig úgy vagyok felöltözve, mintha fagy lenne. Kicsoszogtam a konyhába, ahol Ash már reggelit készít.
  - Reggelt! - motyogom.
  - Neked is szép, jó reggelt! - cseng a vidámság a hangjából, de amikor megpillant elkomorodik. - Hé jól vagy? Szörnyen nézel ki. - húzza el a száját.
  - Nem igazán. - sóhajtom, majd levetem magam a székre. - Lázam van. - jegyzem meg halkan. - Nekem már évek óta nem volt lázam, sőt évek óta nem voltam beteg...
  - Sajnálom, gondolom akkor ma nem mész be. - megrázom a fejem. - Szeretnéd, hogy veled maradjak? - kérdezi.
  - Aranyos vagy, de megleszek magamba is. - erőltetek mosolyt az arcomra. - Nem akarom, hogy miattam maradj ki.
  - Rendben. - adja meg magát. - De ígérd meg, hogyha van valami azonnal elhívsz. Rendben? - néz rám szigorúan.
  - Ígérem. - suttogom. - De jól leszek, amint bevettem valamit, majd kialudtam magam. 
  Felálltam, majd lassan elmentem a szekrényig, kivettem belőle két tablettát, majd egy pohár vízzel lenyeltem őket. Szarul éreztem magam, így elköszöntem Ash-től, majd visszamentem a szobámba, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az ágyam még nem száradt meg. Így kivettem egy takarót a szekrényből, majd kimentem a nappaliba és lefeküdtem, pár perc elteltével éreztem, hogy valaki puszit lehet a homlokomra, majd az ajtó nyílását, majd záródását, ami annyit jelent, hogy egymagam vagyok a házban.
  Legközelebb mikor felébredtem az a csengőnek volt köszönhető. El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet az, hiszen senkire sem számítottunk a mai napon vagy talán elfelejtettem volna? Lassan felálltam, majd a fejemhez kaptam, mivel sajogni kezdett. Elsétáltam az ajtóig, majd kitártam azt.
  - Mi az...? - kezdtem bele, de amikor észrevettem, hogy ki áll előttem, megdermedtem. Mit keres ő itt? Miért jött ő ide? Mit akar tőlem? Annyi kérdésem lett volna, de egyiket sem tettem fel, mivel képtelen voltam megszólalni. Aggódva nézett végig rajtam, majd amikor észrevette, hogy mindjárt összeesek értem nyúlt és a karjaiba zárt.
  - Hé, jól vagy? - kérdezte aggódóan. - Am, te lángolsz. Mi a fenéért keltél fel? - kérdezte idegesen, majd bezárta az ajtót és segített eljutnom a kanapéhoz, ahová leültem, ő pedig helyet foglalt az előtte lévő kisasztalon.
  - Talán mert valaki csengetett. - morgom, rá sem nézve. - Mit akarsz? - kérdem alig hallhatóan.
  - Voltam bent, téged kerestelek, de azt mondták, hogy ma nem mész be, mert nem érzed jól magad, így eljöttem, hogy megnézzem, hogy vagy. - nyúl felém, de én elhúzódom.
  - Már láttál, el is mehetsz. - nézek rá.
  - Miért vagy ilyen. - sóhajtja. - Beteg vagy, az előbb majdnem összeestél eszem ágába sem lesz itt hagyni téged egyedül.
  - Nem vagyok egyedül. - vágom rá.
  - Pedig nekem úgy tűnik. - mosolyog. - Vagy talán valaki elbújt a kanapé mögött, mert ha így van már itt sem vagyok? - elmosolyodtam a kérdésére. 
  - Miért vagy itt igazából? - nyögtem ki, mire leghervadt a mosoly az arcáról. Pontosan tudtam, hogy miért van itt. Tudtam, hogy a múltkoriról akar beszélni, de én erre nem állok készen. Legfőbbképpen nem betegen.
  - Miért menekültél el? - keresi a szemkontaktust, de én nem nézek rá. - Miért menekültél el olyan hamar? - ismételi meg.
  - Pontosan tudod, hogy miért menekültem el. - suttogom. - Hülyeséget csináltál, én pedig hagytam neked, mikor pontosan tudtam, hogy nem helyes... Tudtam, hogy nem az mégis hagytam, hogy megcsókolj. Amivel csak bajba keverem magam, bármikor csak a közelembe vagy bajba keverem magam vele... - szipogom. Nem akarok sírni, legfőbbképpen nem előtt, de most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy visszatartsam. Érzem, hogy mellém ül, majd magához húz, mire én gyorsan elhúzódom tőle. - Ne érj hozzám. - motyogom. - Miért kellett neked az életembe férkőznöd? - nézek rá könnyes szemekkel, mire az arcán fájdalom és szomorúság jelent meg.
  - Talán a sors akarta azt, hogy mi találkozzunk. - néz rám.
  - Nem. - rázom meg a fejem. - Nem. Egyáltalán nem a sors akarta. - nevetek fel kínomban. - Hanem az elcseszett életem. Úgy látszik az élet veled büntet engem, hogy még nem voltam igazán szerelmes... De én nem akarom ezt, mi a francért kellett megcsókolnod? - húzom közel a lábaim magamhoz.
  - Talán azért, mert eddig senkit sem találtál, akit szerethetsz. - újra felnevetek, annyira hülyeség ezt az ő szájából hallani. - A csók? Kíváncsi vagy, hogy miért csókoltalak meg? - bólintok. - Már rég megszerettem volna tenni, hogy bebizonyítsak magamnak valamit, de csak most volt rá alkalmam.
  - Mit akartál magadnak bebizonyítani? - kérdem. - Azt, hogy mekkora egy naiv vagyok és hagyom, hogy egy jegyes megcsókoljon? Azt, hogy igazad van abban, hogy nem vagy számomra közömbös, ezt akartad bebizonyítani? - csattanok fel.
  - Nem, ezt eddig is tudtam. - vigyorog rám, mire én csak a szemem forgatom. - Tudod, az egyik este mikor bulizni voltam, nem is olyan rég, megcsókoltam egy lány... - suttogja közelebb hajolva hozzám. - Nem tudtam, hogy ki volt az, de abban biztos voltam, hogy nem Mia. Belebolondultam abba a lányba, aki nem más mint te... - simított a fülem mögé egy tincset.
  A francba! A jó nagy francba! Ugye nem azt akarod mondani, amire most gondolok. Én is voltam egy buliban, nem olyan rég. Sokat ittam, de emlékszem néhány dologra, csak arra a srácra nem mivel olyan hamar eltűnt. Azt hittem, hogy egy tök idegennek tapadtam az ajakira, de úgy látszik, hogy tévedtem, mivel Harry volt, nem egy idegen. A pokolba! Ijedten kaptam felé a fejem.
  - Igen én voltam az a srác. - mosolygott. - Gondolom nem csak én nem emlékeztem rád, hanem te se rám.
  - Én... - dadogtam. - Te voltál?
  - Én sem akartam hinni magamnak egészen a tegnapi napig, amikor megcsókoltalak. Ott már biztos voltam benne, hogy te vagy az a lány, aki megbolondított, akire azóta vágyom, mióta megcsókoltam.
  - Nem! Nem! Ezt most hagyd abba! - csattanok fel, majd idegesen felugrok. - Ne mondj ilyeneket, nem szabad! - jelentem ki.
  - Ki tiltja meg? - néz rám.
  - Tényleg ennyire idióta vagy? - kérdem mérgesen. - Nekem barátom van, aki mellesleg a te haverod is és neked pedig menyasszonyod! Menyasszonyod, érted? - kalimpálok a kezemmel.
  - Aki most nincs itt. - áll fel, majd felém kezd közelíteni.
  - Ne gyere közelebb. - suttogom. - Ne csinálj hülyeséget Harry, kérlek. Még egy esküvőt sem mondtam le, de asszem most el kell kezdenem ezt is. - hátrálok.
  - Kérlek, ne. - áll meg. - Ne mond le, azt szeretném, ha te rendeznéd meg.
  - Igen? - vonom fel a szemöldököm. - És mégis, hogy tegyem mikor én mindenről tudok, a menyasszonyod pedig semmiről sem? - csattanok rá.
  - Ahogy eddig is, te Niall-el vagy én pedig Nina-val. - jelenti ki.
  - Te hülye vagy! - akadok ki. - Nekem ez nem fog menni, képtelen lennék rá.
  - Ha nem te rendezed meg, mindent elmondok. - nézet egyenesen a szemembe.
  - Megvesztél? - kiáltom el magam. - Takarodj a házamból, most! - mutatok az ajtó felé. - Elegem van! Semmi kedvem hozzád. Biztosan szívtál vagy csináltál valamit! Ezt majd folytatjuk, mikor mindketten tisztán tudunk gondolkozni.
  - És mi van, ha nem akarok elmenni? - lép közelebb.
  - Menj el most! - emelem feljebb a hangom.
  - Jó legyen, ahogy akarod, de ezt még nem fejeztük be! - mosolyog rám. - Nem tudom elfelejteni a csókunkat. - suttogja, majd kilép az ajtón.
  Kifáradva rogyok le a földre. Te jó Isten! Mi a francot tettem? Sosem csináltam még ekkor hülyeséget, soha! Ő egy ügyfél, nem pedig egy sima pasi... Sírni kezdtem, amikor a telefonom rezegni kezdett. Lassan utána nyúltam, majd megnéztem ki hív. Niall!

6 megjegyzés:

  1. Fantasztikus mint mindig :)) xx

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó, hamar folytasd! :) ;) xx puszi: Eszter

    VálaszTörlés
  3. Hali :D várom a kövit ;) és egy kis meglepi tőlem: http://darklouishungary.blogspot.hu/2014/07/dij.html
    Zsófi :*

    VálaszTörlés
  4. Imádtam ezt a részt...:$$ Nagyon egyedi a törtèneted!:DDD *_* Siess a kövi résszel!^^

    VálaszTörlés
  5. Nem értem..egyszer Nina egyszer Mia
    egyszer az esküvőn van utálna meg tusol
    és a fürdőben pult?

    VálaszTörlés
  6. Imádom!!!!!!Nagyon jól írsz!!!
    -Rebeka-

    VálaszTörlés